KERESÉS ARCHÍVUM/TARTALOM LAPOZÓ
Év  

   
             
             
   2017/szeptember
HOLLYWOODI RENESZÁNSZ
• Pápai Zsolt: A katasztrófamusical diszkrét bája Robert Altman: Nashville
• Forgách András: Egy vérprofi faun Jack Nicholson
• Varró Attila: Reneszánsz ember Hal Ashby
MAGYAR MŰHELY
• Morsányi Bernadett: Életem filmjei Beszélgetés András Ferenccel – 1. rész
• Szekfü András: Csak ne a Marseillaise Beszélgetés Radványi Gézával
• Varga Zoltán: A praktikum panorámája Fülöp József – Kollarik Tamás (szerk.): Animációs körkép
• Várkonyi Benedek: Érzelmes Bartók Beszélgetés Sipos Józseffel
ÚJ RAJ
• Margitházi Beja: Érzékeny extrémek Miranda July és Lucile Hadzihalilovic
A KÉP MESTEREI
• Vízkeleti Dániel: Közel Chrishez Christopher Doyle
PIER PAOLO PASOLINI
• Harmat György: A város peremén Pasolini stilizált dokumentarizmusa – 2. rész
AKI KAURISMAKI
• Szalkai Réka: „Egyedül hatékonyabb vagyok” Beszélgetés Aki Kaurismäkival
• Baski Sándor: Szemben az árral A remény másik oldala
TELEVÍZÓ
• Kránicz Bence: Búcsú a férfiaktól Amerikai istenek
FESZTIVÁL
• Baski Sándor: Kényszerkapcsolatok Karlovy Vary
FILM / REGÉNY
• Pethő Réka: Bájos lányregény, gótikus mese Csábítás
• Varró Attila: Gyilkos szüzek Sofia Coppola: Csábítás
KRITIKA
• Andorka György: Isten gyorsan őrlő malmai Dunkirk
• Barkóczi Janka: A fekete özvegy Lady Macbeth
• Huber Zoltán: Varázstalanság A setét torony
• Varga Dénes: Átkattan valami az agyban Pappa Pia
MOZI
• Alföldi Nóra: Bébibumm
• Baski Sándor: Fiú a vonaton
• Kovács Kata: Raid – A törvény nemében
• Herpai Gergely: Atomszőke
• Varró Attila: Amityville: Az ébredés
• Pethő Réka: Kedi – Isztambul macskái
• Benke Attila: 47 méter mélyen
• Csiger Ádám: Annabelle 2: A teremtés
• Vajda Judit: Anyák elszabadulva
• Varga Zoltán: Az Emoji-film
DVD
• Gelencsér Gábor: Psyché
• Pápai Zsolt: A viskó
• Szántai János: A fák tengere
• Kovács Patrik: Áldozat?
PAPÍRMOZI
• Kránicz Bence: Papírmozi Visszatért a Hahota

             
             
             
             
             
              
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
    
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
     
bejelentkezés/regisztráció a kedvencekhez
 
 

Láttuk még

Az esküvő

Kis Anna

 

Pavel Lungin filmje igazi kelet-európai csemege. Orosz virtusra hangszerelt enyhén kusturicás esküvő-film, orosz lelkületű, orosz szépségekkel, mélyről fakadó csehovi moszkvázással, mértéktartóan dogmás stílusban tálalva.

Az isten háta mögötti bányászfaluban, ahol a bebetonozódott szocializmus és a még csak nyomokban erre fújdogáló új idők szele között egyfajta meghatározhatatlan történelmi időtlenségben rekedt az élet, a kisemberek mindennapjainak vaskos realizmusával, szépítés nélkül mond el a rendező egy minden alpárisága ellenére valószerűtlenül szép mesét. A filmtér a falu, a cselekmény egy esküvő – olcsó fasírttal, ajándék hallal, sörrel, vodkával, fogakhoz vert kopejkákkal. Ezen a szűkre szabott csatatéren zajlik a társadalmi kamaradráma, itt ütközik és talál egymásra az elérhetetlenül távoli Moszkvából érkező, állítólagos topmodell és a nincstelen bányászfiú, a bodyguardos, mobiltelefonos, mindenható újgazdag és a korlátoltságában mindenre képes helyi rendőrfőnök, a gátlástalan önérdek és a gátakat nem ismerő önfeláldozás, a kétkedő falusi erkölcs és a végtére is mindent megengedő, iszonyú nagy orosz lélek.

Az esküvő csupa valóban nyomasztó pillanat és valódi humor, egyszerre átélhetően tragikus és igaziból komikus film, ahol a főhősök úgy nyerik el feltétlen odaadásunkat, hogy jellemük és múltjuk nem csak viccből nem makulátlan. A szerelem úgy jut elsöprő győzelemre, hogy közben a visszás érzések is valóságosak, s tényleg csak kis híja van, hogy a magasztos cél kiábrándítóan alantas buktatókon hasaljon el. A szimfonikusokat jó érzékkel mellőző érzelmi csúcspontok után a happy end valóban happy, mégsem borítja mindenre a feledés fátylát, köztük arra sem, hogy a pénz és a vodka, mint két majdnem legfelsőbb hatalom, ha a finisben főszerephez nem jutott is, azért nyomott a latban rendesen.


A cikk közvetlen elérhetőségei:
offline: Filmvilág folyóirat 2002/06 61. old.
online: http://filmvilag.hu/xereses_frame.php?cikk_id=2595