KERESÉS ARCHÍVUM/TARTALOM LAPOZÓ
Év  

  
             
             
             
             
             
              
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
    
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
   1984/július
KRÓNIKA
• Koltai Ágnes: Két filmhét

• Zsugán István: Koturnus nélkül Beszélgetés Kovács Andrással A vörös grófnő című filmről
• Zalán Vince: Mindennapi agressziók Új nyugatnémet filmekről
• Szemadám György: Hejhó? Hófehér
• Hegedűs Zoltán: Gyilkosság egy francia szemével Holdtölte Texasban
• Dés Mihály: Isten hozott, Brazília! Bye, bye Brasil
• Pošová Kateřina: Horror és humor Prágai beszélgetés Juraj Herz-cel
• Ciment Michel: Filmművészet helyett filmek? Gyorsmérleg a francia moziról
• Beke László: Andy Warhol hipersztár Pop art töredékek
• Karcsai Kulcsár István: A zseniális szerepjátszó Eric von Stroheim
• N. N.: Eric von Stroheim filmrendezései
LÁTTUK MÉG
• Ardai Zoltán: Sztárok bűvöletében
• Báron György: Kicsi és pici
• Koltai Ágnes: Utószinkron
• Karafiáth Judit: Gyónás gyilkosság után
• Farkas Miklós: A piszkos tizenkettő
• Dániel Ferenc: A Sárkány közbelép
• Sarodi Tibor: Egész nap esik
• Lajta Gábor: A tó szelleme
• Harmat György: A beszélő köntös
• Szentistványi Rita: A kicsi kocsi újra száguld
TELEVÍZÓ
• Koltai Ágnes: Rejtőzködő arcok Miskolc
• N. N.: A 24. Miskolci Tévéfesztivál díjnyertesei
• Faragó Vilmos: Lehet-e oratóriumot írni Auschwitzról? KZ-Oratórium
KÖNYV
• Bán Zsófia: Mozi-fenegyerekek

             
             
             
             
     
bejelentkezés/regisztráció a kedvencekhez
 
 

Láttuk még

Gyónás gyilkosság után

Karafiáth Judit

 

Az Egyesült Államokban 1946 a „mozipénztárak éve”, de 1948 már teljes csőd a szórakoztatóiparban. Mi történt közben? Kitört a családalapítási láz, a háború utáni, társasági örömöket kereső Amerika lehiggadt, és az álmok netovábbja egy takaros kis ház valahol a zöldövezetben. Most születik az a kertvárosban felnövő, első nemzedék, amelyet a legpontosabban talán George Lucas körvonalazott az American Graffitiben. Ez a társadalmi mozgás a háttere annak a történetnek, mely 1948 februárjában indul Los Angelesben, érintve a párhuzamosan erősödő egyház, telekspekuláció és bűnözés szféráit.

Ulu Grosbard, a belga származású amerikai rendező, John Gregory Dunne Igaz gyónások című bestselleréből készített filmet. A könyv nagy érdeklődést váltott ki megjelenése idején, mert témája és stílusa egyaránt hasonlít a Keresztapáéhoz. A Keresztapa filmváltozatának jónéhány jelenete hatott Grosbardra is, és talán az sem véletlen, hogy mindkét főszereplő, Robert De Niro és Robert Duvall, játszott Coppola művében.  Hitchcock Meggyónom című filmje ugyancsak ihletőként hatott. Az eredmény mégsem több egy érzelgős módon befejezett átlagos kriminél. Erényeit ott csillogtatja Grosbard, ahol felhasználhatja színházi múltját (több Broadway-siker fűződik a nevéhez, például a Pillantás a hídról és az American Buffalo): a The Times szerint De Niro és Duvall ketrecbe zárt tigrishez hasonlóan játszik. De Niro a mesterének, Lee Strasbergnek a tanácsára vállalta el a mentalitásától távol eső Monsignor szerepét, Duvall pedig a Philip Marlowe-szerű zsaru alakításával még előbbre jutott a kritikusok ranglistáján, az Apokalipszis, most és A nagy Santini sikere után. Kettőjük lenyűgöző szakmai tudása, és a kiváló epizódszereplők teljesítménye végig feledteti a nézővel, hogy tulajdonképpen egy közepes kommerszfilmet lát.


A cikk közvetlen elérhetőségei:
offline: Filmvilág folyóirat 1984/07 49. old.
online: http://filmvilag.hu/xereses_frame.php?cikk_id=6382