KERESÉS ARCHÍVUM/TARTALOM LAPOZÓ
Év  

      
             
             
             
             
             
             
             
              
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
    
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
   1984/július
KRÓNIKA
• Koltai Ágnes: Két filmhét

• Zsugán István: Koturnus nélkül Beszélgetés Kovács Andrással A vörös grófnő című filmről
• Zalán Vince: Mindennapi agressziók Új nyugatnémet filmekről
• Szemadám György: Hejhó? Hófehér
• Hegedűs Zoltán: Gyilkosság egy francia szemével Holdtölte Texasban
• Dés Mihály: Isten hozott, Brazília! Bye, bye Brasil
• Pošová Kateřina: Horror és humor Prágai beszélgetés Juraj Herz-cel
• Ciment Michel: Filmművészet helyett filmek? Gyorsmérleg a francia moziról
• Beke László: Andy Warhol hipersztár Pop art töredékek
• Karcsai Kulcsár István: A zseniális szerepjátszó Eric von Stroheim
• N. N.: Eric von Stroheim filmrendezései
LÁTTUK MÉG
• Ardai Zoltán: Sztárok bűvöletében
• Báron György: Kicsi és pici
• Koltai Ágnes: Utószinkron
• Karafiáth Judit: Gyónás gyilkosság után
• Farkas Miklós: A piszkos tizenkettő
• Dániel Ferenc: A Sárkány közbelép
• Sarodi Tibor: Egész nap esik
• Lajta Gábor: A tó szelleme
• Harmat György: A beszélő köntös
• Szentistványi Rita: A kicsi kocsi újra száguld
TELEVÍZÓ
• Koltai Ágnes: Rejtőzködő arcok Miskolc
• N. N.: A 24. Miskolci Tévéfesztivál díjnyertesei
• Faragó Vilmos: Lehet-e oratóriumot írni Auschwitzról? KZ-Oratórium
KÖNYV
• Bán Zsófia: Mozi-fenegyerekek

             
             
             
             
     
bejelentkezés/regisztráció a kedvencekhez
 
 

Láttuk még

A piszkos tizenkettő

Farkas Miklós

 

Robert Aldrich filmjének megkésett bemutatója kapcsán érdemes a könyvet, Nathanson bestsellerét és annak adaptációját összehasonlítani. Érdemes, nehogy a naiv olvasó a regényt követő „pedagógiai hősköltemény”-re számítva üljön be a nézőtérre. És érdemes azért is, mert a film forgatókönyvírói egészen sajátos mentalitással alakították át a történet lényegét, mégpedig olyan körmönfontan, hogy a cselekményen alig változtattak.

A regényben Reisman amerikai századost a világháború idején különleges feladatra kérik (!) fel: szedjen össze tizenkét, részint halálos ítéletük végrehajtására, részint több évtizedes börtönbüntetésük letöltésére várakozó foglyot egy angliai katonai börtönből, s próbáljon meg ismét embert faragni belőlük. Mindezt kísérleti céllal! A tizenkét kiszemelt rab kívül-belül piszkos; csapatuk paranoiás, őrült, aberrált, mindenre elszánt csőcselék, a legmocskosabb, legocsmányabb bűnök terhelik lelkiismeretüket, már amelyiknek van. Nathanson művének hatszáz oldala pszichológiai hitelességgel, lebilincselően meséli el, hogyan válnak – úgy-ahogy – ismét önmagukat és egymást becsülő emberekké, formálódnak közösséggé.

A filmváltozat 1967-ben készült, és ahhoz a kissé nacionalista vonulathoz tartozik, amelyet nálunk például A halál ötven órája, A Telemark hősei vagy A Crossbow-akció képviselt. Mint azoknál, a lélektani motívumok ebben a szuperprodukcióban is a háttérbe szorultak. Aldrich századosa afféle szupermen, aki büntetésből lesz a Piszkosok kiképzője (merthogy nem tisztelt sem embert, sem feljebbvalót). A film tizenkettője megtévedt, de alapjában belevaló, igazi rágógumicsócsáló, flegma, hős amerikai katona. Aldrich tehát nem sokat időzik az „emberfaragás” kevéssé látványos részleteinél, hamar letudja a regény első ötszáz oldalát. Ami őt érdekli: miként tör borsot a százados és időközben elitté vált alakulata egy pojáca ezredes orra alá, majd pedig miként tesznek – hatalmas vérveszteség árán – eleget feladatuknak. (Ez a rész a könyvben egyébként 11 oldalt tesz ki, egy szikár katonai jelentés formájában!)

Mindezek persze csak a remek regény olvasása után merülnek fel a nézőben. Ha elfogadjuk azt, hogy A piszkos tizenkettő nem Nathanson regényéből, legfeljebb annak nyomán készült, egy izgalmas, szórakoztató, látványos kalandfilmen szórakozhatunk. (Lee Marvin, Telly Savalas, Donald Sutherland és más világsztárok mellett az egyik főszereplő egyébként John Cassavetes!)


A cikk közvetlen elérhetőségei:
offline: Filmvilág folyóirat 1984/07 49-50. old.
online: http://filmvilag.hu/xereses_frame.php?cikk_id=6383