KERESÉS ARCHÍVUM/TARTALOM LAPOZÓ
Év  

           
             
             
             
             
             
             
             
              
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
    
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
   1987/május
• Zalán Vince: AIDS, Csernobil és...? Nyugat-Berlin
• N. N.: Ami az enciklopédiákból kimaradt Vitaest Nyugat-Berlinben
• Gambetti Giacomo: Erkölcsi elégtétel Morónak
• Rubanova Irina: Gyilkosságok a katedrálisban
• Juhász Gyula: „Békévé oldja...” Én is jártam Isonzónál
• Ardai Zoltán: A csúf Paris almái Szépleányok
• Körner Éva: Az absztrakt és konkrét szobrász: Pauer Gyula
• Koltai Tamás: Ló is, darázs is Laura
• Klaniczay Gábor: Andy Warhol
• Nóvé Béla: Élet és idézet Távol Afrikától
• Melocco Miklós: A botrányos festő Caravaggio
• Ádám Péter: A legenda születése
LÁTTUK MÉG
• Fáber András: A sánta dervis
• Koltai Ágnes: Bolygók együttállása
• Bikácsy Gergely: Találkozás és búcsú
• Báron György: Kétségbeesve keresem Susant
• Baló Júlia: Elmenni, visszajönni
• Faragó Zsuzsa: A halált a hangyák hozzák
• Tamás Amaryllis: Utazások egy régi autómobilon
• Schreiber László: Én a vízilovakkal vagyok
• Farkas Ágnes: Gyermekkorunk tangója
• Kabai József: Vigyázat! Életveszély!
• Gáti Péter: Ellencsapás
VIDEÓ
• Timár Péter: Vitrinemben verik a tüntetőket Képernyő kontra filmvászon
KÖNYV
• Kézdi-Kovács Zsolt: A Larousse-filmlexikon – és mi

             
             
             
             
             
             
             
     
bejelentkezés/regisztráció a kedvencekhez
 
 

Az absztrakt és konkrét szobrász: Pauer Gyula

Körner Éva

 

Pauer Gyula témája a Szépség – a Szépségkirálynő.

Pauer Gyula filozófus-művész, a művészet funkciójáról, a művészet befolyásoló hatalmáról, a művészi igazságról, a fogalom manipulálhatóságáról csinál szobrokat. Legújabb témája a szépség mibenléte, és az, hogy lehet-e ma a szépséget az emberi alakban megfogalmazni. Micsoda merészség Nofretete, a Diszkoszvető, a Dávid, de akár Renoir nimfái és Manet bárkisasszonya után a szépség manifesztációját emberi alakban keresni. A közelmúlt időszak filozofikus irányzata, a concept art kizárólag a szépségfogalom etimológiájával foglalkozott. Az új konkrét irányzatok, a neorealizmus viszont az emberi alakban a társadalmi és személyes társulást látja meg. Egy hatalmas időtáv, mély eszmei szakadék túlsó partján Pauer Gyula nekimerészkedik, hogy meditációját a szépségről szép emberi alakban közvetítse. Vállalkozásában azonban nemcsak az a jelen művészet konvenciójától halálugrás-szerűen elrugaszkodó mozdulat az új, hanem realizációs módszere is, a szépséget megformáló klasszikus hagyományhoz képest. Ő a nagyon ezoterikus témát nagyon triviális anyagban fogalmazza meg. Egy elméleti gondolatot egy parlagi gyakorlat szerint olyanfajta öntvényeljárással realizál, mint amellyel a giccsjátékokat készítik. Pauer nagyon tudatosan, mondhatni világszemléleti alapon használja ezt a vulgáris technikát, éppen a szépségnek, mint ideának mai reális megjeleníthetőségét manifesztálja általa, azt az ambivalenciát, amely ma az „idea” és a „kép” viszonyát jellemzi, és a feladatot, amelyet maga elé kitűzött, hogy feloldja ezt a ma feloldhatatlan ellentmondást.

Pauer Gyula témául a Szépségkirálynőt választotta. Mi és ki a szépségkirálynő? Közmegállapodás, egyezményesített eszmény, amit a leginkább elfogadunk! Konzumszemlélettel befolyásolt gondolkodásunk sztereotipiáinak egyik jellegzetes terméke, vagy olyan közös nevezőre emelt, eszményített alak, mint amilyen a görög koré? Az bizonyos, hogy összegzés, általánosítás terméke, és annak ellenére, hogy nagyon mai módon kommerciális, mégis a valamikori szépségeszmény iránti igényünket akarja kielégíteni. Pauer vizsgálódása során mintegy filmszerű, áttetsző rétegekben mutatkoznak meg a téma összetevői. Ábrázolja, rögzíti a megfogható testiséget, amelyben kibontakozik a szépség szociológiája. A dilemma az, hogy a mai ember számára a szépséget a klasszikus eszmény közvetíti-e vagy inkább a színes fotók világában, a médiumok által már manipuláltan bemutatott élő test, a múzeumok vagy a magazinok testisége?

A Pauer öntvényeiben mozdulatlanná tett női test mintegy a színpadra emeltség drámai mozzanatával telítődik. Felrázó élmény, amely megbillenti a közhelyes nézést, és a női test voyeur-szemleletét visszaszorítja az a heroizmus, amelyet csak egy megörökített, mozdulatlanná varázsolt test fejezhet ki. A reklám-lányok, mint mutatvány, és a szórakozásra vágyó közönség, mint befogadó, a plasztikai munka során más minőséggé váltak, az efemerből és konzumálhatóból kiemelkedett a szemlélet mélyrétegeiben rejtőző, múltbafeledett viszonylat. Az eleven forma a plasztikában nemes-veretű lesz, de közönséges anyagával, a kihívó színezéssel megőrzi kétértelműségét, a tartós és feszes alakzat aktualitását és mozgékonyságát. Pauer a maga konceptjeit állandóan új és új formák próbájának veti alá. El akarja kerülni a „klasszikus” állandóságot, melyet elutasít, munkájának egyik legfontosabb tényezője folyamat-jellege. Ezáltal szüntelen kényszeríti saját magát és a nézőt a gondolati szembenézésre. Szoboregyüttese meditativ és plasztikai valóság.


A cikk közvetlen elérhetőségei:
offline: Filmvilág folyóirat 1987/05 25. old.
online: http://filmvilag.hu/xereses_frame.php?cikk_id=5279