KERESÉS ARCHÍVUM/TARTALOM LAPOZÓ
Év  

           
             
             
             
             
             
             
             
              
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
    
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
   1987/május
• Zalán Vince: AIDS, Csernobil és...? Nyugat-Berlin
• N. N.: Ami az enciklopédiákból kimaradt Vitaest Nyugat-Berlinben
• Gambetti Giacomo: Erkölcsi elégtétel Morónak
• Rubanova Irina: Gyilkosságok a katedrálisban
• Juhász Gyula: „Békévé oldja...” Én is jártam Isonzónál
• Ardai Zoltán: A csúf Paris almái Szépleányok
• Körner Éva: Az absztrakt és konkrét szobrász: Pauer Gyula
• Koltai Tamás: Ló is, darázs is Laura
• Klaniczay Gábor: Andy Warhol
• Nóvé Béla: Élet és idézet Távol Afrikától
• Melocco Miklós: A botrányos festő Caravaggio
• Ádám Péter: A legenda születése
LÁTTUK MÉG
• Fáber András: A sánta dervis
• Koltai Ágnes: Bolygók együttállása
• Bikácsy Gergely: Találkozás és búcsú
• Báron György: Kétségbeesve keresem Susant
• Baló Júlia: Elmenni, visszajönni
• Faragó Zsuzsa: A halált a hangyák hozzák
• Tamás Amaryllis: Utazások egy régi autómobilon
• Schreiber László: Én a vízilovakkal vagyok
• Farkas Ágnes: Gyermekkorunk tangója
• Kabai József: Vigyázat! Életveszély!
• Gáti Péter: Ellencsapás
VIDEÓ
• Timár Péter: Vitrinemben verik a tüntetőket Képernyő kontra filmvászon
KÖNYV
• Kézdi-Kovács Zsolt: A Larousse-filmlexikon – és mi

             
             
             
             
             
             
             
     
bejelentkezés/regisztráció a kedvencekhez
 
 

Láttuk még

Bolygók együttállása

Koltai Ágnes

 

A Bolygók együttállása a szovjet Vagyim Abdrasitov negyedik játékfilmje. Szokatlan mű: frivol és mélységesen keserű. „Fantasztikus történet” – írta az alcímbe a rendező, de a film csupán csak annyira fantasztikus, mint egy hadgyakorlat a békében. Hősei negyvenes éveiket taposó meglett, fáradt, vagy kicsattanóan jókedvű férfiak tartalékos katonák, kétévente találkoznak az esedékes katonai kiképzésen. Az utolsó alkalommal keserű csalódás éri őket, nem mondták meg nekik, hogy a fák közé rakétakilövőt helyeztek el, hiába tartóztatták fel az ellenséget, egy váratlanul becsapódó lövedék elpusztítja a hat bátor embert. „Önök hősi halált haltak, köszönöm a szolgálatot”, búcsúzik el tőlük a parancsnok, s ezzel elkezdődik a hat tartalékos katona kálváriája. Sehogysem tudnak megbarátkozni a gondolattal, avval az abszurditással, hogy ők élő hősi halottak. Napokon át kalandoznak, elvetődnek egy lakatlan szigetre, egy különös városba, ahol magányos, férfiakra éhes nők élnek, és végül egy városnyi szociális otthonba, csupa magába zárkózott, emlékeinek élő anyóka és apóka közé. Lassan eltelik a kalandos hét, eljön a búcsú ideje, és az eleven hősi halottak üres életükkel néznek szembe.

Abdrasitov „fantasztikus története” olyan világot ábrázol, amely még mindig a háború bűvöletében él. A hadgyakorlatot a klasszikus szovjet háborús filmek stílusában fényképezte az operatőr, a folyón átkelő teherautók, a tankok éjszakai vonulása ismerős képek. De a háború mint összetartó erő, mint a közösség öntudata – ritkán hangoztatott tény. Talán csak Nyikita Mihalkov mai filmjeiben ilyen magátólértetődő katonaság és civil élet összeolvadása. Abdrasitovnál háború nem mellékszereplő, ott él még mindenki tudatában, nem süllyedt még a feledés mélyébe, ez az a kapocs, amely még a mai negyvenéveseket, az életet egyébként gyengéden szerető hat tartalékos tisztet is összeköti.


A cikk közvetlen elérhetőségei:
offline: Filmvilág folyóirat 1987/05 51. old.
online: http://filmvilag.hu/xereses_frame.php?cikk_id=5286