KERESÉS ARCHÍVUM/TARTALOM LAPOZÓ
Év  

  
             
             
             
             
             
              
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
    
             
             
             
             
   1996/február
KRÓNIKA
• N. N.: A 27. Magyar Filmszemle játékfilmjei
MAGYAR FILM
• Forgách András: A későromantika előérzete A Harmadiktól a Woyzeckig
• Székely Gabriella: Mit ér a Hunnia? Beszélgetés Simó Sándorral
• Barna György: Mozibejáró Szúrópróba
• Báron György: Egy nadrágban Szeressük egymást, gyerekek!
• Hirsch Tibor: Vicc az egész Sztracsatella
• Tamás Amaryllis: Érzékek iskolája Beszélgetés Sólyom Andrással
ANIMÁCIÓ
• Antal István: A Bermuda-kör Lengyel animáció
HARTLEY
• Déri Zsolt: A száj bűnhődik Beszélgetés Hal Hartley-val
• Bori Erzsébet: Beomló alkony Flört
LENGYEL FILM
• Kézdi-Kovács Zsolt: Ahol a szakma él A gdynai fesztiválon
• Pályi András: Szilézia megszállottja Beszélgetés Kazimierz Kutzcal
AKCIÓMOZI
• Nevelős Zoltán: Hongkongi képfegyver Távol-keleti erőszakfilmek
• Speier Dávid: Hongkongi képfegyver Távol-keleti erőszakfilmek
WESTERN
• Turcsányi Sándor: Oh, te drága Clementina... Út a technowesternig
MULTIMÉDIA
• Nyírő András: Fölszeletelve Infománia
TELEVÍZÓ
• Spiró György: Kapreál Égi manna
KRITIKA
• Fábry Sándor: Mutter angróban Titkos gyilkos mama
LÁTTUK MÉG
• Makai József: Lövések a Broadwayn
• Hegyi Gyula: Don Juan DeMarco
• Déri Zsolt: D’Artagnan lánya
• Vidovszky György: Az igazira várva
• Bíró Péter: Bérgyilkosok
• Takács Ferenc: Az amerikai elnök
• Tamás Amaryllis: Veszélyes kölykök

             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
     
bejelentkezés/regisztráció a kedvencekhez
 
 

Magyar film

Beszélgetés Sólyom Andrással

Érzékek iskolája

Tamás Amaryllis

Csokonai Lili (alias Esterházy Péter) Tizenhét hattyúk című regénye alapján forgatta új filmjét Sólyom András. Az író tanácsa: kerülje el, hogy szépelgő vagy unalmas legyen.

Tizennégy évesen a Gulyás Gyula és Gulyás János vezette Cinema ’64 amatőr filmklubban, a főiskolán Fábri Zoltán tanítványaként készült a filmrendezői pályára. Első játékfilmjei, a Szegény Dzsoni és Árnika (1983), a Doktor Minorka Vidor nagy napja (1986) mesefilmek. A televíziónak 1970 óta dolgozik (segédoperatőr, operatőr, rendező). Az új film a Kardos István vezette Hétfői Műhely, a MTV és az Eurimage támogatásával, svájci–lengyel–magyar koprodukcióban készült.

Csokonai Lili önéletírása nagy vihart kavart 1987-ben. Esterházy tréfáját – erről ő maga számol be a Kitömött hattyúban – sokan nem játéknak, hanem „fölösleges misztifikációnak tartották. Még az is megesett, hogy baráti társaságban leribancozták Bata Imre felfedezettjét...” Hogyan emlékszik vissza első találkozására Csokonai Lilivel?

Olvastam az Élet és Irodalomban Bata Imre méltatását a Tizenhét hattyúkról, hogy jelentkezett egy fantasztikus tehetség: Csokonai Lili. Nemcsak elhittem, hogy ez a nő létezik, hanem beleszerettem. Azt mondtam magamban, imádom ezt a furcsa lányt, és meg akarom csinálni filmen a történetét. Amikor megtudtam, hogy Csokonai Lili azonos Esterházy Péterrel, sem érzelmi, sem intellektuális csalódást nem éreztem. Az önleleplezést tudomásul vettem, és továbbra is borzasztó erősen vonzott ez a tündöklő, vagány lány.

A könyv megjelenésekor szakmailag éppen a mélyponton voltam. A megsemmisülés határán, ugyanis Doktor Minorka Vidor nagy napja címmel akkoriban sikerült elkészítenem életem legrosszabb filmjét. Nem a munkatársaimmal volt baj, hanem elsősorban velem. Azt hittem, hogy elég sok mindent meg tudok csinálni már, és akkor derült ki, hogy az elképzeléseimnek a töredékét sem vagyok képes megvalósítani. Első filmemnek, a Szegény Dzsoni és Árnikának nagy közönségsikere volt, mert Lázár Ervin munkája pótolta az én rendezői hiányosságaimat.

A bukást követő esztendőben történt valami, ami tökéletesen megváltoztatta az életemet. 1988 januárjában a Magyar Televízió útnak indított Kopper Judit szerkesztésében Videóvilág címmel egy sorozatot. Rendezője, Mész András ugyanez év tavaszán hozzáfogott a Meteo forgatásához, és megkérdezte, nincs-e kedvem átvenni tőle a műsort. A Videóvilág, mint folyamatos munka számomra fölért egy posztgraduális filmrendezőképzéssel. Ez a sorozat megkísérelte bemutatni, hogy Magyarországon és a világban mi a maximuma annak, amit a mozgóképről egyáltalán tudni lehet. Az ötvenedik adást „vizsgamunkának” szántam. Az ötödik év végére jutottam el odáig, hogy éreztem, úgy tudok valamit kézben tartani, ahogy igazán szeretném. A Három irodalmi klip első filmje Szilágyi Ákos Temetés című versére épült filmmontázs, a Homályosan egy BereményiDés klip Cserhalmival és Básti Julival, a harmadik kisfilm Mészöly Miklós novellája alapján készült (Tengerpart, alkony, kis postahivatal). Szűkős anyagi lehetőségek között azzal a gondolati szabadsággal dolgozhattam, amivel már hozzá lehet fogni egy nagyjátékfilm rendezéséhez. Nemcsak a Videóvilág jelentett lehetőséget. A Közjáték sorozatban mutatták be Szentkuthy Miklós könyvéből forgatott hatrészes munkámat, Széljegyzetek Casanovához címmel. Színházi előadások tévéfelvételét is rendezhettem, Halász Péter Kínaijából többek között.

Mikor kezdett el beszélgetni Esterházy Péterrel a Tizenhét hattyúk megfilmesítéséről? Szóba került-e, hogy voltak, akik úgy vélték, hogy ez giccs, amit – megint Esterházyt idézem – „azzal dob föl, hogy összeszikráztatja egy archaikus nyelvvel”?

Esterházy Péter első találkozásunkkor elmesélte, hogy sokáig nem adta oda az írásait filmeseknek. Aztán rájött, hogy attól ő nem lesz rosszabb író, ha történetesen rosszul sikerült egy film. Most is aggodalom él benne... annak ellenére, hogy áldását adta, szerinte ugyan képtelenség, de csináljuk meg, ha én úgy gondolom, hogy mégis filmrevihető a könyve. Két dolgot tanácsolt: kerüljem el, hogy szépelgő vagy unalmas legyen. Egyébként nem az a kardinális kérdés, hogy giccses-e az alaptörténet; hanem hogy ez egy nagyon nehéz kirakósjáték.

Esterházy a Tizenhét hattyúk keletkezéséről azt írja, olyan történetre vágyott, amelyik nem az Európában honos okosságról és hatalmi viszonyokról szól, hanem az érzéki létről. Részei a filmnek azok a talányos fejezetek, amelyek a könyvben a Bélhattyú és a Brazilhattyú címet viselik?

A filmnek e két fejezet miatt lett a címe az Érzékek iskolája. Én a mai napig is nagyon szeretném, ha Csokonai Lili, vagy Csokonai Lili – Tizenhét hattyúk címen futhatna az elkészült film, de Esterházy ezt – érthető módon – nem akarja. Nem biztos, hogy jó cím az Érzékek iskolája, de abban az értelemben pontos, hogy tanulásról van szó, a világ megtanulásáról vagy megtanulhatóságáról, a primer érzékeken keresztül. A film – Lili gondolkodásmódja felől közelíti meg az életet.

Számomra is az előbb említett hattyúknál „nyílt ki a könyv”. Tátva maradt a szám, hogy „mit ki nem talál”... De a bonyolult összefüggésekre csak később jöttem rá. A Bélhattyú fejezet rejti például – szerintem – a magyarázatot, miért lett Lili apja öngyilkos. Mi minden van eldugva abban a pár sorban! „Coca ölésére mentünk vala én szerelmes apám urammal. Minden szürke, dermedt. Miért nem szeretsz?” – kérdezi az apa, feltehetőleg. A kérdés akkor hangozhatott el, amikor a gyerek Lili, akit el akartak vonszolni a disznóölésről, üvölteni és őrjöngeni kezdett. Ellenséget vélt felfedezni az apjában, aki ettől a jótól („A meleg bél az jó, mint Brazília”) megfosztja. Attól, hogy valami meleget – „ami engedi magát” – odaölelhessen a testéhez. Lili anyja belehalt a szülésbe, az apja nem pótolja a hiányzó zsigeri örömet, a négyesztendős Lili iszonyatosan szenved a szeretetéhségtől, és ennek kielégítésében akadályozza meg őt az apa, aki a legközelebb állna hozzá... Pedig nyilván imádja a lányát. A kérdés – „Miért nem szeretsz?” – az apa szerelmes csalódása. És nem sokkal később öngyilkos lesz. Lilinek valószínűleg ez a legerősebb emléke. Nem véletlenül imádkozik – szerelmese, Kéri Márton lelövése előtt – az apjához, vele szeretne elszámolni, tőle kívánja, hogy értse meg, és adjon valamiféle felmentést... Ennek a beszélgetésnek – a halott apával – a Lilit gyerekkorától furdaló lelkiismeret a kulcsa.

Esterházy talányos kirakósjátékából természetszerűleg nem lehetett úgy forgatni a jeleneteket, ahogy egy kommersz történetnél szokásos. A leforgatott anyag is anagramma. Főleg azt látjuk majd, amire Lili emlékezhet. Ahogy utólag, iszonyatos helyzetében megpróbálja megfejteni, hogy kicsoda is ő valójában. A film ennek a vizionálásnak a nagyon szubjektív megjelenítése, a szövegből kiolvasott szerzői utasítások figyelembevételével.

Sikerült átmenteni a könyv szakrális nyelvezetét?

Szinte a legnagyobb feladatnak bizonyult ennek a furcsa nyelvezetnek már a megfejtése is. Ez a „létező – nem létező” nyelv mint különös filmidő szerepel majd. Egy húsz-huszonöt évvel idősebb női hang (Lázár Kati) mondja az archaikus szöveget. Azt szeretném érzékeltetni, hogy a baleset után Lili a naplója előtt ül, de még nem képes leírni, ami történt vele. A múlt: az ismerkedés, a Kéri Márton iránti szerelem kibontása. Nagyon fontos, hogy Lili számára ez első szerelem... Igazi szenvedély. Amibe – a Rómeó és Júliából is pontosan tudjuk, vagy bele kell halni, vagy – ha túléled – megszűnik a szerelem. Itt a szerelem örök, a férfinak meg kell halnia.

Esterházynál egyértelmű, hogy Lili számára nincs más lehetőség, mint az írásba menekülés. Az őrületesen nehéz helyzetben, amibe jutott, csak így valósulhatnak meg a vágyai. A filmben látható naplót Gerlóczy Sári képzőművész készítette el, azokkal a hattyúrajzokkal, fantáziarajzokkal együtt, amiket Lili naplóírás közben a lap szélére firkálgat. Ilyenmódon bármi megtörténhet még, ami az életben már nem. A jelen – amikor már sérülten, láb nélkül, tolókocsiban, egy lakásba zárva írja a naplót Esterházynál –, a filmen a kínlódás ideje.

Ambícióm, hogy akinek nem volt a kezében a könyv, a film megtekintése után elolvassa. A Soros Alapítvány segítségével CD ROM-lemezt készítek a film jeleneteiből. A film zenéjével, a naplóval, a rajzokkal, az ezerötszáz fényképpel szeretném hozzásegíteni a CD ROM-mal játszó, olvasó embert, hogy az eredeti szöveghez eljusson.

Miért lesz éppen író a kis takarítólányból? Lili a bezártságban akár meg is festhetné a fájdalmat. Talán mert a megölt szerető, Kéri Márton hírlapíró volt, s Lili már nem pusztán az érzékeken keresztül kívánná megérteni a férfit?

Azt gondolom, hogy Esterházy a maga képére rajzolta Domine Kérit, érthető módon. Nálam a férfi nem hírlapíró, hanem nagyon ügyes seftelő, akinek legfőbb munkaeszköze a maroktelefonja. Ez a Kéri Márton oroszul, angolul, németül is megérteti magát, és – egy számítástechnikai káefté igazgatójaként – keresztül-kasul utazza a világot. Korunk sikerembere, akinek a pénz nagyon fontos, a szerelem nem annyira, egy szép kislány mindig jól dekorál, aztán jöhet a következő... Csakhát Csokonai Liliben emberére talál. Vele már nem lehet megcsinálni a „megtetszik, szédítem, eldobom” játékot. Ebbe a végzetes tévedésbe bele kell halnia a férfinak. Lili a naplójában nagy szeretettel beszél Kéri Mártonról, mint ahogy arról az emberről lehet, akinek megváltozhatatlan a sorsa. Lili utólag megbocsát a férfinak, hiszen halott. Egy halottra nem lehet úgy haragudni, mint egy élőre. Aki az ő legnagyobb ellensége és egyben legnagyobb szerelme.

Hogyan talált rá egy ilyen lányalakra, aki egyszerre „artisztikus, plebejus és szabad”, akinek vad humora van, aki emlékeztet Karinthy fiatalemberére, hogy figyelmeztessen, „az egészre szerződtünk”? Ki a film Lilije?

Lili nem egyszerűen szerelmes, hanem rádöbben, hogy Domine Kéri nem tudja eldönteni, hogy szereti-e őt vagy sem. Akkor ez a kislány megpróbál mindent, hogy a férfit megszerezze magának. Olyasfajta aktivitás ez, amit egyébként zsenialitásnak is lehet nevezni. Mindenképpen: erő. Ez a nő nem enged abból, hogy ennek a férfinak az áldozata lett, a tulajdona lett, a része lett... Mert mire szerződtünk? Az egészre... Igen. Lili semmiféle kompromisszumra nem képes és nem hajlandó. Próbáltunk törekedni arra, hogy a szöveg humora megmaradjon, de az én mentalitásom kicsit szomorúbb, a szívemhez közelebb áll a drámaiság, mint az önirónia.

Csokonai Lilit másfél évig kerestem. Egy tizennyolc év körüli lányt, aki – ki merem mondani – egy kis kurva, ugyanakkor a „legszentebb”, legfantasztikusabb ember. Nem akármilyen külső adottságaival mindezeket el kell tudni hitetni a nézővel. Amatőrökkel is próbálkoztam, a főiskola, a színházak környékén keresgéltem, különböző színitanodákban jártam és fotómodelleket is megnéztem. A próbafelvételeket már a stíluskeresés jegyében forgattam. Az utolsó hat hétben öt esélyes maradt, és Gryllus Dorka kivételes fotogenitása döntött. Őt egyébként véletlenül láttam meg a főiskola folyosóján, most fejezte be az első évet. Nagy egyeztetési manőverek eredménye az osztályfőnökével, Benedek Miklóssal és a rektorral, Huszti Péterrel, hogy forgathatott. Gryllus Dorka arca, személyisége hordozni képes sokmindent, ahogy az a híres kulesovi tézisekben meg van írva. Puszta megjelenésével képes minősíteni az előző képek tartalmát vagy a tárgyak jelentését. És hozni tudja a „Psyché”-s agresszivitást is. Nem hiszem, hogy titkolni kellene, Bódy Psychéje éppoly nagy hatást gyakorolt rám, mint Esterházyra Weöres Sándoré.

Kiket láthatunk még a filmben?

Kéri Márton szerepében Kaszás Attilát, mellette Udvaros Dorottyát, Kovács Lajost, Nyertes Zsuzsát és Nagy Krisztát. Az operatőr Máthé Tibor.


A cikk közvetlen elérhetőségei:
offline: Filmvilág folyóirat 1996/02 16-19. old.
online: http://filmvilag.hu/xereses_frame.php?cikk_id=212