KERESÉS ARCHÍVUM/TARTALOM LAPOZÓ
Év  

  
             
             
             
             
             
             
   2014/június
HRABAL MOZIJA
• Bikácsy Gergely: Mélysár és varázslat Hrabal mozijában
• Kelecsényi László: Ha nem volnának darazsak Hrabal táncórái
• Ardai Zoltán: Spálená utcai MÉH Juraj Herz gyöngyöcskéje
HÍMNEM, NŐNEM, ANIME
• Pusztai Beáta: Csodaország rabul ejt Alice-víziók a japán rajzfilmben
• Varró Attila: Az utolsó sárkány Szél támad
NORMANDIA 1944
• Géczi Zoltán: Kamera pergőtűzben A D-nap filmjei
SPANYOL-MAGYAR
• Lénárt András: Spanyol hungarikum A Budapest-Barcelona tengely
• Baski Sándor: Régi dicsőségünk Magyarok a Barcáért
JANCSÓ MIKLÓS
• Förgeteg Balázs: Kötések és oldások Beszélgetés Jancsó Miklóssal (1968) – 4. rész
• Szekfü András: Kötések és oldások Beszélgetés Jancsó Miklóssal (1968) – 4. rész
• Szűk Balázs: Jancsó feltámadt Vendégjáték Debrecenben
MAGYAR MŰHELY
• Varga Zoltán: Vörössel festett láncok Ezópuszi beszédmód a magyar animációban
• Schubert Gusztáv: Örökmécses? Utolsó órák
FESZTIVÁL
• Huber Zoltán: Komfortzónák Titanic: A sötét oldal
• Horváth Eszter: Arcunkra írva A türelmes Titanic
• Buglya Zsófia: Ambivalens szépségek Graz: Diagonale
TELEVÍZÓ
• Baski Sándor: Óda a mindenséghez Kozmosz: Történetek a világegyetemről
KÖNYV
• Kelecsényi László: Nagytól Nagyig Nagy Imre: A Lumière-örökség I-II.
FILM / REGÉNY
• Sepsi László: Instant abszurd Jonas Jonasson: A százéves ember…
• Roboz Gábor: Kockázatos biztonság Felix Herngren: A százéves ember…
• Roboz Gábor: Kockázatos biztonság Felix Herngren: A százéves ember…
KRITIKA
• Kolozsi László: Hol egy Nemzeti süllyedt el Nemzeti dokumentumfilm
• Varró Attila: Határsáv, homályzóna Godzilla
MOZI
• Barkóczi Janka: Tessék mosolyogni!
• Jankovics Márton: Mi vagyunk a legjobbak!
• Csiger Ádám: Bérgavallér
• Nevelős Zoltán: Az ötödik kerék
• Pichler Gréta: Vivian Maier nyomában
• Kovács Marcell: Mr. Jones
• Forgács Nóra Kinga: Fuss, fiú!
• Kovács Kata: Másnaposok szerencséje
• Vajda Judit: Rossz szomszédság
• Sepsi László: A Szépség és a Szörnyeteg
• Kránicz Bence: A csodálatos Pókember 2.
• Tüske Zsuzsanna: Grace - Monaco csillaga
• Varró Attila: Hosszú út lefelé
DVD
• Soós Tamás Dénes: Cimborák – Nádi szélben
• Pápai Zsolt: Minden odavan
• Bocsor Péter: Öld meg kedveseid
• Kránicz Bence: Halálos szerelem
PAPÍRMOZI
• Bayer Antal: PAPÍRMOZI

             
             
              
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
    
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
     
bejelentkezés/regisztráció a kedvencekhez
 
 

Hrabal mozija

Juraj Herz gyöngyöcskéje

Spálená utcai MÉH

Ardai Zoltán

A Münchausen-novellából készült rövidfilm kimaradt az első, 1965-ös Hrabal-adaptációból.

 

A prágai filmiskolán végzettek nagy generációjából még a rémszatíra-specialista Juraj Herz is Hrabal-megfilmesítéssel kezdte: harmincévesen ő sem maradt érintetlen az író ‘63-’64-es novellásköteteinek (Perlička na dně, Pábitelé) nemhivatalos levegőjű, felszabadítóan különös képletű idillizmusától, groteszk szövetű és tragikumot játszató bájától. A hrabali próza váratlan módon társította az anti-katonai módon hősies švejki földhözragadtságot az első világháború utáni cseh avantgard líra Apollinaire-t bohemianizáló, úgynevezett poetista vonulatának némely alcool-jával, így légies kiterjedésekkel, égi párákkal, a filmes látást is inspirálva. 1965-ben a Barrandov Stúdióban a Gyöngyöcskék a mélyben-epizódfilmhez (bemutató: 1966. január) hét novella-alapú moziszkeccs készült, megannyi fiatal rendezővel, az adaptációk azonban hosszabbak lettek a tervezettnél, így kettő közülük végül önálló rövidfilmként jegyződött. Az egyiket Jan Passer forgatta, a másikat a késmárki születésű Herz, akinek félórás műve, A hulladékgyűjtőben ( Sběrné surovosti) a Münchhausen-novella (Baron Prášil) alapján készült. Hrabal a párbeszédekre épülő szellős szerkezetű Baron-novellát majd’ tíz év múltán sűrű és sötétesebben színezett nagymonológként írta felül (Túlságosan zajos magány; kései filmváltozat: 1996, Vera Cais, a hóhányó préskezelő szerepében Philippe Noiret ). Herz akkor már rég eltávolodott Hrabaltól, még a nagy barrandovi időszakban, fekete-fehérben utazva, egy álarc-tematikus, ijesztő filmmusicalen át elért A hullaégetőhöz, a Ladislav Fuks-i terrénumhoz, ahol a švejki mesélgetésnek és a hrabali „átlényegítők” (pábitelek) hangjának még reminiszcenciái is alig élnek meg. Más vegytartalmú szürreália és más alaptartású groteszk itt az úr, borús modellező játékosság és egyfajta – Kafka-előlegezte – ellenlábas lírikum, amelynek Herz-féle mozgóképi kifejeződése inkább rokona a švankmajeri animációs játékfilmnek, mint a bármikori Menzel-mozinak. Annál figyelemreméltóbb a korai Herz-rövidfilm stílusegysége: a Hrabal-közeli és a már akkor is Fuks-hoz hajló jegyek egymást tűrő, sőt együttműködő volta a ‘65-ös hulladéktelepi szkeccsben. Jelezve: a Spálená utcai fém-, faholmi- és papírgyűjtőudvar, illetve ennek kocsmás-templomos környéke zökkenőtlenül átfejleszthető lenne olyan Teatrum Mundi-színtérré, ahol a színen mozgók ambivalenciái kibontva jelennének meg, ekkor azonban eltűnne a hrabali együttérzés. A présnél ritkán látható préskezelő – az örökösen locsogó, hahotázó és csínytevő Hanta –, a melankolikusabban életszerető telepfőnök, valamint a sekrestyés hármas viszonya például kiélezhető lenne olyan drámai irányban, hogy kibillenjenek közösségükből (mindhárman így-úgy a lelkirokkantság kivédésének, kicselezésének hősei, fejüket öröklétbe dugdosók). Az udvar egyrészt – látogatói forgalmával – amolyan „kész bolondokháza”, másrészt fenomenális motívumgyűjtőhely (akár irodalmi, akár filmes tekintetben). Mégpedig természeties módon az: a kissé hátborzongató festettbádog muzsikus-macskák, szétfűrészelt szentfaragványok, napnyugati filmcsillag-fotók, és tömérdek miegyéb mintegy felajánlkozik a filmképi artikuláció számára, amely most bízvást keresetlenül, bár már a túlságos könnyebbség veszélyével lehet sokrétűen asszociatív. A cinéma vérité-jelleg és a stilizációs bukfencek jó arányú itteni összeérése egyszerre mutat arra, hogy a Hrabal-elbeszélés(ek)ben netán több is van, mint gondolnánk, és hogy az író nem tart igényt minden általa érintett mélység kiaknázására. Akadálya mindenesetre nem volt annak, hogy Herz a hrabali udvaron előiskolázza magát A hullaégető motivikus sűrűségéhez.


A cikk közvetlen elérhetőségei:
offline: Filmvilág folyóirat 2014/06 11-11. old.
online: http://filmvilag.hu/xereses_frame.php?cikk_id=11868