KERESÉS ARCHÍVUM/TARTALOM LAPOZÓ
Év  

           
             
             
             
             
             
   2014/június
HRABAL MOZIJA
• Bikácsy Gergely: Mélysár és varázslat Hrabal mozijában
• Kelecsényi László: Ha nem volnának darazsak Hrabal táncórái
• Ardai Zoltán: Spálená utcai MÉH Juraj Herz gyöngyöcskéje
HÍMNEM, NŐNEM, ANIME
• Pusztai Beáta: Csodaország rabul ejt Alice-víziók a japán rajzfilmben
• Varró Attila: Az utolsó sárkány Szél támad
NORMANDIA 1944
• Géczi Zoltán: Kamera pergőtűzben A D-nap filmjei
SPANYOL-MAGYAR
• Lénárt András: Spanyol hungarikum A Budapest-Barcelona tengely
• Baski Sándor: Régi dicsőségünk Magyarok a Barcáért
JANCSÓ MIKLÓS
• Förgeteg Balázs: Kötések és oldások Beszélgetés Jancsó Miklóssal (1968) – 4. rész
• Szekfü András: Kötések és oldások Beszélgetés Jancsó Miklóssal (1968) – 4. rész
• Szűk Balázs: Jancsó feltámadt Vendégjáték Debrecenben
MAGYAR MŰHELY
• Varga Zoltán: Vörössel festett láncok Ezópuszi beszédmód a magyar animációban
• Schubert Gusztáv: Örökmécses? Utolsó órák
FESZTIVÁL
• Huber Zoltán: Komfortzónák Titanic: A sötét oldal
• Horváth Eszter: Arcunkra írva A türelmes Titanic
• Buglya Zsófia: Ambivalens szépségek Graz: Diagonale
TELEVÍZÓ
• Baski Sándor: Óda a mindenséghez Kozmosz: Történetek a világegyetemről
KÖNYV
• Kelecsényi László: Nagytól Nagyig Nagy Imre: A Lumière-örökség I-II.
FILM / REGÉNY
• Sepsi László: Instant abszurd Jonas Jonasson: A százéves ember…
• Roboz Gábor: Kockázatos biztonság Felix Herngren: A százéves ember…
• Roboz Gábor: Kockázatos biztonság Felix Herngren: A százéves ember…
KRITIKA
• Kolozsi László: Hol egy Nemzeti süllyedt el Nemzeti dokumentumfilm
• Varró Attila: Határsáv, homályzóna Godzilla
MOZI
• Barkóczi Janka: Tessék mosolyogni!
• Jankovics Márton: Mi vagyunk a legjobbak!
• Csiger Ádám: Bérgavallér
• Nevelős Zoltán: Az ötödik kerék
• Pichler Gréta: Vivian Maier nyomában
• Kovács Marcell: Mr. Jones
• Forgács Nóra Kinga: Fuss, fiú!
• Kovács Kata: Másnaposok szerencséje
• Vajda Judit: Rossz szomszédság
• Sepsi László: A Szépség és a Szörnyeteg
• Kránicz Bence: A csodálatos Pókember 2.
• Tüske Zsuzsanna: Grace - Monaco csillaga
• Varró Attila: Hosszú út lefelé
DVD
• Soós Tamás Dénes: Cimborák – Nádi szélben
• Pápai Zsolt: Minden odavan
• Bocsor Péter: Öld meg kedveseid
• Kránicz Bence: Halálos szerelem
PAPÍRMOZI
• Bayer Antal: PAPÍRMOZI

             
             
              
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
    
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
     
bejelentkezés/regisztráció a kedvencekhez
 
 

Magyar Műhely

Utolsó órák

Örökmécses?

Schubert Gusztáv

Tragikus hungarikumunk, a „megtorlásfilm” újabb remekművel bővült.

Ha a történelem az élet tanítómestere, a magyaroknak az utóbbi ötszáz tanévben a legpocsékabb tanerő jutott. Ha valaki bátran kimagaslott a nemzetből, annak a fejét rendre lecsapták a mindenkori elnyomók (ha épp nem tartózkodott itt „ideiglenesen” tatár, török, labanc vagy muszka, mindig akadt magyar hazaffy, aki a megszálló helyébe lépve buzgón akasztott és sanyargatott). A pavlovi reflex ennél sokkal kevesebb lecke után is beindul. A deres, a bilincs, a bitó, a megtorlások szinte szakadatlan láncolata megtette a magáét. A magyar már régóta nem virtusból, hanem csak végső elkeseredésében lázad. Megtört nemzet lettünk, gyávák, megalkuvók, talpnyalók. A huszadik században – 56 két hetét kivéve – egy percre sem voltunk szabadok. A politikusainkkal pedig jobb nem példálózni.

Nem volt ez mindig így. Vecsernyés János filmje olyan emberrel szembesít, akit az utókor nem csak, hogy elfelejtett, hanem már példáját sem érti. Az első magyar felelős kormány (1848) miniszterelnökéről, Batthyány Lajosról a nevén és a kőnyomatos rajzon kívül, melyen fél térdre ereszkedve néz farkasszemet a kivégzőosztaggal, szinte semmit sem tudunk, pedig a forradalom talán legnagyobb formátumú vezetője volt. Persze Kossuthról, Széchenyiről, a politikus Petőfiről sem tud sokkal többet az utca embere, de valamennyi közhely azért megragadt róluk mindenki fejében. A lelkesítő néptribun és a magyar szabadság szikráját őrző emigráns; Segesvár hősi halottja, akinek sohasem találták meg a holttestét; a reformkor lelke, a Lánchíd építtetője, aki végül beleőrült az elszabadult forradalom miatti lelkiismeretfurdalásba... – csupa regényes élet. De ugyan mivel csigázná föl a képzeletet egy mérsékelt és pragmatikus reálpolitikus. Az aggodalmasan mérsékelt Széchenyi és a túlzásokba eső Kossuth között ő volt a célratörő és rendíthetetlen pragmatista. Elment a lehetőségek határáig, de lépéssel sem tovább. Prosperáló és szabad magyar köztársaságot akart, de a Monarchia keretei közt. Lényegében a dualizmus szükségességét ismeri fel, majd húsz évvel a kiegyezés előtt. Realizmusával magára maradt. Kossuth megalkuvónak látta, a Habsburg udvar fékevesztett rebellisnek. Batthyány-t realizmusa épp ez utóbbi ellenfél megítélésénél hagyta cserben, a legutolsó pillanatig bízott Ferenc József igazságos ítéletében.

Vecsernyés és Hegedűs Bálint jó érzékkel ezeket az utolsó órákat választotta e nagyformátumú ember megidézésére. A politikus Batthyány igazságának részletező kifejtéséhez a tévéjáték 55 perce nem elég. Szőts István a nyolcvanas években Batthyányról tervezett játékfilmjét még széles, nagyepikai formában gondolta el. (A magyar filmtörténet fájdalmas hiánya, hogy a G.B.L Gróf Batthyány Lajos főbenjáró pere és vértanúsága végül csak az irodalmi forgatókönyvig jutott.) Az Utolsó órák az emberi drámára összpontosít, a politikai konfliktus okaira csak röviden utal vissza. A cellájában királyi kegyelemre/halálra váró Batthyány emberi, lelki helytállása a makulátlan politikust is megidézi.

Mind a forgatókönyv, mind a rendezés minimalista, a lehető legfontosabb tényekre, gesztusokra csupaszítja a drámát, miközben a csapda, amibe hősét helyezi nagyon is rafinált. A kalitka ajtaja nyitva, csak kicsit kellene alázatosnak, megalkuvónak lenni, s fejet hajtani. Vecsernyés előző három játékfilmjét is ez a tágra zárt kelepce tette izgalmassá. És persze az erős színészi jelenlét. László Zsolt, aki színpadon épp könyörtelen hatalmasokat játszik hideglelősen (Mefisztó, Danton halála), az erkölcsi nagyságnak is képes hasonló súlyt adni.

Az Utolsó órák lidércnyomását azonban mindenekfelett az adja, hogy érezzük az idő iszonyatos messzeségét: ilyen emberek (kivált a politikában) már nincsenek, csak csupa túlélőművész, dörzsölt simlis, akiknek a szemében a tisztességes, meg nem alkuvó miniszterelnök gróf nem hős, csak lúzer.

„Valahol utat tévesztettünk”. Az a jobb, nemesebb, tisztább Magyarország, ha volt is, nincs már.


Utolsó órák – magyar tévéjáték, 2014. Rendezte: Vecsernyés János. Írta: Hegedűs Bálint és Vecsernyés János. Kép: Lajos Tamás. Zene: Parádi Gergely. Szereplők: László Zsolt (gróf Batthyány Lajos), Sipos Vera (A felesége), Kovács Zsolt (Konrád), Szabó Kimmel Tamás (A látogató), Fekete Ernő (A fotográfus). Producer: Lajos Tamás, Mink Tamás. Gyártó: Film Service Positive. Támogató: Médiatanács. Az MTVA bemutatója. 55 perc.



A cikk közvetlen elérhetőségei:
offline: Filmvilág folyóirat 2014/06 41-41. old.
online: http://filmvilag.hu/xereses_frame.php?cikk_id=11864