Láttuk még

Farkasokkal táncoló

Zsenits Györgyi

Kevin Costner, a szelíd skalpvadász hét trófeával tért meg az Oscar-vadászatból. A rendezővé előlépett filmsztárnak alighanem élete legnagyobb ábrándja teljesült, amikor leforgatta műfajilag nehezen meghatározható háromórás filmtablóját, a Farkasokkal táncolót. Az európai néző azonban nemigen tud mit kezdeni ezzel a „posztsziú” alkotással. Még akkor sem, ha a gyermeteg tanmese rokonszenves indián hőseit megszánja.

Egy indiánlelkű rendező (Kevin Costner) egy makulátlan jellemű, ábrándos szemű főszereplő (Kevin Costner) és egy „vadregényre” hajlamos, velejéig humanista filmíró (Kevin Costner) „csapatmunkája” végül is az előre látható eredménnyel zárult: a vásznon megadatott számára az a tágas térség, amelyen éppúgy száguldozhat, mint kedvenc bölénycsordája; s háborítatlanul ki is éli magát. Minden túlméretezett ebben a filmben, az indián egzotikum az egyetlen, amely valamelyest elviselhetővé teszi az elnyújtott, érzelgős, humortalan jelenetek hosszú sorát. A sziú indiánok kultúrájának erőszakos elpusztítása, életterük gálád elrablása persze akár ma is lehetne egy kissé érzelmes, kalandos film témája; a tízen aluliak „nagy indiánfilmje”. S talán a Farkasokkal táncoló ilyen lehetett volna, ha a rendező kissé szigorúbban bánik az ollóval. Bár meglehet, akkor a nyolcadik Oscar a vágónak ítéltetett volna...

A cikk közvetlen elérhetőségei:
	offline: Filmvilág folyóirat 1991/06 60-61. old.
	online: http://filmvilag.hu/xereses_frame.php?cikk_id=4143

Cikk értékelése:

szavazat: 1897 átlag: 5.51

előző 1 következő

új komment