KERESÉS ARCHÍVUM/TARTALOM LAPOZÓ
Év  

  
       
             
             
             
             
             
   2018/október
INGMAR BERGMAN 1918-2007
• Murai András: Érintésre vágyva Testbeszéd Bergman filmjeiben
• Gelencsér Gábor: Bergmania Jane Magnusson: Bergman 100
MAGYAR MŰHELY
• Hirsch Tibor: Apák a fiúkról Ifjúságkép a 60-as évek magyar filmjeiben – 1.rész
• Soós Tamás Dénes: A Nyugat alkonya Nemes Jeles László: Napszállta
• Pető Szabolcs: Fába vésett történelem Beszélgetés Szabó Attilával
• Lichter Péter: A roncsolódás melankóliája Kerekasztal-beszélgetés a videókultúráról
• Barkóczi Janka: A nagy játék Beszélgetés Kurutz Mártonnal
KÉPREGÉNY-LEGENDÁK
• Kránicz Bence: Sötét varázsigék Alan Moore képregényei
• Varró Attila: Sötét oldalak Alternatív képregényfilm
• Huber Zoltán: Papok és kurvák Prédikátor: képregény és tévésorozat
HORROR-TRENDEK
• Hegedüs Márk Sebestyén: Véget nem érő rémálmok Horror és franchise
• Sepsi László: Nevelő szándék Slender Man – Az ismeretlen rém
• Varga Zoltán: Folytassa a sikoltozást! A horrorfolytatások átka
• Fekete Tamás: Egyedi példányok A Predator-filmsorozat
ÚJ RAJ
• Benke Attila: A halál másfél órája Erik Poppe
KRITIKA
• Soós Tamás Dénes: Embernek csúnya, szörnynek szép Határeset / Kékről álmodom
• Margitházi Beja: Idegenek, ismerősök A monostor gyermekei; Könnyű leckék
• Kolozsi László: Csiki-csuki Nyitva
MOZI
• Soós Tamás Dénes: A néma forradalom
• Huber Zoltán: Downrange
• Baski Sándor: Izlandi amazon
• Lichter Péter: Keresés
• Varró Attila: Egy kis szívesség
• Kovács Kata: Briliáns válás
• Vajda Judit: Bűbájosok
• Kovács Gellért: Nevem Thomas
• Pethő Réka: Alfa
• Kovács Patrik: Az utolsó pogány király
• Kránicz Bence: Sötét bűnök
• Benke Attila: Peppermint – A bosszú angyala
• Hegedüs Márk Sebestyén: Victor Crowley
• Sándor Anna: Sötét folyosók
DVD
• Pápai Zsolt: A rodeós
• Benke Attila: Fábri Zoltán 100 (Gyűjteményes kiadás II.)
• Kovács Patrik: Telivérek
PAPÍRMOZI
• Kránicz Bence: Papírmozi
DVD
• Varga Zoltán: Grease

             
             
             
             
             
             
              
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
    
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
     
bejelentkezés/regisztráció a kedvencekhez
 
 

Kritika

Nyitva

Csiki-csuki

Kolozsi László

Nagypál Orsi első nagyjátékfilmje szatirikus párkapcsolati vígjáték.

 

Két egymást már nem szerető, de mégis még együtt élő ember kapcsolata is drámai, ahogy két, egymást szerető, de a szenvedély hőfokának csökkenésétől megriadó ember kapcsolata is az. Míg az első esetben a dráma véres vitába is torkollhat, elérkezhet ahhoz a ponthoz, amikor a másikkal, annak idegesítő szokásaival már annyira tele van mindkét fél, hogy a kapcsolat nem csupán elviselhetetlenné és kibírhatatlanná, de életveszélyessé is válik, a másik eset nagyobb valószínűséggel torkollik komikumba, a megkönnyebbülést és a másik fontosságát, valódi szépségének felismerését jelentő nevetésbe. A hideg párkapcsolat műfaja a domestic thriller, a másodiké a romantikus komédia. A Holtodiglan és a Lány a vonaton sikere idején, úgy tűnik az első a bevettebb forma, de kétségtelen, hazánkban különösen, van igény a könnyebb, nem depresszív változatra is. Romkom-igényünket kielégíteni hivatott a Nyitva, Nagypál Orsi filmje, a korszerűtlenebb verzió, egy olyan komédia, aminek hajtóműve a kilencvenes évekből származik, abból az időből, amikor a szerelmi vígjáték még Hollywood egyik vezető műfaja volt. Ám ez a köhögő, húsz éves motor ma már nem menne át minden műszaki teszten.

Nem egy kedves házaspár, akikkel összejárunk, hasonló problémákkal küzdhet, mint a filmbéli Fanni és Bálint. Az, hogy a házasságuk válságára kitalált megoldásaik teljesen mások, mint amit a Nyitva fiatal párjánál látunk, és hogy ezt a megoldást – a nyitott kapcsolatot – még az állandóan félrelépők sem tartják megoldásnak, nem lenne elegendő ok arra, hogy kijelentsem, a Nyitva minden humoros pillanata ellenére sem működik, sőt olykor olyan unalmasnak tetszik, mint az ismerős párok bármelyikének házi magánvetítése az aktuális nyaralásukról. A romkomok, akárcsak az előzménynek tekinthető screwball komédiák, egy sajátos szabályok szerint felépülő, zárt világban játszódnak, így nem igazán kérhető számon, hogy a valóságos világunk törvényei e világban nem működnek. De sajátos világukban is elengedhetetlen, hogy a két központi alak olyan legyen, akiért tudunk izgulni. Tudjunk izgulni azért, hogy e két – nem is feltétlenül szimpatikus – központi figura egymásra találjon (újra és megint).

Fanni az excentrikus, kissé bolondos anyakönyvvezető figurája eredeti screwball figura lenne (bolondosságának velejárója, hogy nem állítja be az ébresztést sohasem egész órára), de problémai, és ahogy problémáit kibeszéli, inkább nyavalygásnak hat, nem egy őszinte párbeszéd kezdeményezésének. Mindez messze nem a Fannit alakító Radnay Csilla hibája, sokkal inkább annak tudható be, hogy a párbeszédek – és a vallomások is – túl direktek. Alig marad valami a szöveg alatti, a ki nem mondott tartományban: vagyis a párbeszéd szinte semmit nem bíz sem a színészre, sem a nézőre. Márpedig a szöveg és a cselekmény kiszámíthatósága azzal jár, hogy alig fél óra múltán már sem az urológus Bálinttal, sem pedig a kedvesével nem tudunk együtt menni. Úgy érezzük, ebben a valóságos élethez közelíteni akaró, de valójában nagyon is művi világban, ahol szinte senkinek sem látszik valódi emberi figurának – talán csak az egyik barátnő anyukát adó Jordán Adél, illetve egy fiatal, leszólított lány a bárban a kivétel – mindig, mindenki éretlen, párkapcsolatra alkalmatlan. Ez annak is betudható , hogy nincsenek felmutatva a szereplők választási lehetőségei, nincsen a választásoknak tétje: a „bemennek-e swinger bárba együtt”, a „felhívnak-e harmadiknak egy lányt”, a „félrelépnek-e mással” stációkban mintha nem is választhatnának mást hőseink, csak a rossz, a kínos, az egymástól eltávolító megoldást.

Ráadásul a filmen még az sem segít, hogy Nagypál Orsi rendező remek stábot választott: Herbai Máté operatőr kompozíció közül a (mindig hálás) diszkó-jelenet különösen hatásos, Breckl János ruhái a sajátos univerzumban tökéletes egyenruhák, és jól működik Moldvai Márk filmzenéje is. Az sem segít, hogy elkerülve a romantikus komédia aranykorának sémáit, nem csupán a férfi szubjektívjén át látjuk a történetet. Látható a törekvés, hogy olyan párt mutasson be a rendezőnő, ahol egyenlőség van – a háztartási feladatokból például Fanni és Bálint egyformán kiveszi a részét –, a Nyitva mégis olyan, mintha az alkotókat meg sem érintette volna mindaz, ami a nők helyzetét kutató társadalomtudományokban a kilencvenes évek óta történt. Reménykedjünk abban, hogy a domestic thrillerünk majd jobban fog sikerülni.

 

NYITVA – magyar, 2018. Rendezte és írta: Nagypál Orsi. Kép: Herbai Máté. Zene: Moldvai Márk. Vágó: Mezei Áron. Producer: Kálomista Gábor. Szereplők: Radnay Csilla (Fanni), Kovács Lehel (Bálint), Péterfy Bori (Szandra), Ötvös András (Ernő), Jordán Adél (Eszter), Brasch Bence (Dávid). Gyártó és forgalmazó: Megafilm Kft. 96 perc.

 


A cikk közvetlen elérhetőségei:
offline: Filmvilág folyóirat 2018/10 52-53. old.
online: http://filmvilag.hu/xereses_frame.php?cikk_id=13833