KritikaMindenki tudjaVálaszútonBarkóczi Janka
Asghar Farhadi a többszereplős, mégis intim történetek mestere.
A kis spanyol faluban nagy a sürgés-forgás,
mert lagzira készül az egyik régi család. Rokonok, barátok és üzletfelek találnak
egymásra a nagy napon, és még a menyasszony rég nem látott nővére is megérkezik
Argentínából. Az óceánon túli életéből pár napra hazalátogató Laurát nem kíséri
el a férje, de vele tart zabolátlan kamaszlánya, Irene, akinek üde lénye az
egész társaságot beragyogja. A szertartást követő mulatság remekül indul és
emlékezetes is marad, bár nem éppen úgy, ahogy azt az ifjú pár tervezi. Amikor az
este folyamán tetőfokára hág a hangulat, valaki elvágja a települést árammal
ellátó villanyvezetéket, majd a kavarodás közepette Irene nyomtalanul eltűnik.
A kétségbeesett anya először megpróbálja megérteni a helyzetet, majd miután
kiderül, hogy emberrablókkal van dolga, mindet megtesz azért, hogy valamilyen
módon kiegyezzenek. A családtagok a maguk módján próbálnak segíteni, de az idő
múlásával a lehetőségek száma egyre csökken, az idegeik állapota pedig gyorsan romlik.
Régi sérelmek szakadnak fel, olyan titkok bukkannak felszínre, melyekről
mindenki tudott, de senki nem beszélt eddig, ki nem mondott gyanúk és nyíltan
hangoztatott vádak kezdik mérgezni a kapcsolatokat. Az egymást követő újabb és
újabb meglepetések miatt lassan világossá válik, hogy a helyzetet kizárólag úgy
lehet megoldani, ha – akár csak egyetlen pillanatra is – mindenki őszinte lesz.
Farhadi nyolcadik
nagyjátékfilmje ugyanolyan magabiztos és színvonalas munka, mint a korábbiak. A
Mindenki tudja egy rejtélyes eltűnés
körül bonyolódó pszichológiai thriller, mint az Elly története (2009), egyben pedig feszült családi dráma, akárcsak
a Nader és Simin (2011). A rendező-forgatókönyvíró
hihetetlen rutinnal rakja fel ezeket a kifejezetten rá jellemző, sokszereplős,
mégis intim történeteket, melyek mára kétségtelenül a védjegyévé váltak. Sikerei
révén az unikális iráni filmkultúrából a nemzetközi porondra lépett, így első
külföldön forgatott filmje, A múlt
(2013) után most spanyol közegben dolgozott, olyan sztárokkal, mint Penélope
Cruz és Javier Bardem. A Mindenki tudja
az előző filmekhez képest kevésbé lett mély és cizellált lélektani tabló, a varázslatos
helyszín és a kissé kommersz irányba mutató akciók mégis szépen kitöltik a
keretet. Farhadi egyik legnagyobb kincse kétségtelenül a jóízlés. Amit és
ahogyan előad, az egy pillanatra sem tolakodó vagy közönséges, de soha nem is
kevés. Az iráni színészekkel, akikkel szó szerint és átvitt értelemben is egy
nyelvet beszélt, talán könnyebben járta be a finom regisztereket, de a
nem-irániaknak is sikerül – ha nem is minden küzdelem nélkül – követni őt ebben.
A Farhadi-filmek
alaptétele, hogy minden emberi cselekedetnek oka van. Az okokkal lehet
azonosulni, lehet őket kritizálni, lehet, hogy nem nyilvánvalók, de a
létezésüket senki sem tagadhatja. Meséi a karakterek motivációiból fejlődnek,
de az a különlegességük, hogy nem csak a személyes motivációkat, hanem a
kultúrára jellemző törvényszerűségeket és sajátosságokat is figyelembe veszik. Ahogy
a rendező egy interjúban mondta, a „helyi” soha nem lehet az „egyetemes”
ellentéte, de nem is egyezik meg azzal, épp ezért fontosnak tartja mindkét
szintet alaposan tanulmányozni ahhoz, hogy valóban hiteles elbeszélőként lépjen
fel. Filmjeit nézve azt érezzük, hogy amit elmesél bárhol megtörténhetne, mégis
csak ott és csak annak a világnak a szövetében történhet meg éppen úgy. A
kultúra hat az egyének döntéseire, így hiába vándorolnak egyes motívumok a
filmek és földrészek között (például az egyik szereplő eltűnése, fiatal fiú és
lány motorozása, a háztartási alkalmazottak világa), mégis mindenhol frissnek
érezzük őket.
A rendező rendszeresen
hangoztatja, hogy Abbas Kiarostami munkáit fontos előképnek tekinti. Kiarostamiért
szintén rajongott a világ, a Hiteles
másolatot (2010) Juliette Binoche főszereplésével Olaszországban forgatta.
Bár az ő történetei is mindig univerzális érvényűek voltak, végül nem vált
európai rendezővé, mert nem tudott, és talán nem is akart gyökeret verni egy
idegen kultúrában. Farhadi pályája ebben a tekintetben most válik igazán
izgalmassá, mert óvatosnak kell lennie, milyen úton indul tovább.
MINDENKI TUDJA (Todos lo saben) –
spanyol, 2018. Rendezte és írta: Asghar Farhadi. Kép: José Luis Alcaine. Zene:
Javier Limón. Szereplők: Penélope Cruz (Laura), Javier Bardem (Paco), Ricardo
Darín (Alejandro), Bárbara Lennie (Bea), Inma Cuesta (Ana), Eduard Fernández
(Fernando). Gyártó: Memento Films / Morena Films / Lucky Red. Forgalmazó:
Mozinet Kft. Feliratos. 132 perc.
| Cikk értékelése: |  |  |  |  |  |  |  |  |  |  |  |  | szavazat: 0 átlag: - |
 |
|
