|
|
|
MoziBébibummAlföldi Nóra
Telle mère, telle fille
– francia, 2017. Rendezte: Noémia Saglio. Írta: Agathe Pastorino és Noémie
Saglio. Kép: Pierre Aim. Zene: Matthieu Chedid. Szereplők: Juliette Binoche
(Mado), Camille Cottin (Avril), Lambert Wilson (Marc), Catherine Jacob (Iréne).
Gyártó: Gaumont / Flamme Films / France 2. Forgalmazó: Vertigo Média. Szinkronizált. 94 perc.
A kommersz francia
filmipar és termékei népszerűségének kulcsa, hogy olyan rafináltan képes belőni
a célközönségét, amelyre a nyugati filmgyártás vezetői hatalmai csak
irigykedhetnek. Épp ezért képesek többé-kevésbé rentábilissá tenni filmjeiket
és engedhetik meg maguknak, hogy ontsák nézőikre a bájos-kedves vígjátékokat.
Noémie Sagilo Bébibumm című filmje
ennek remek példája, és annak ellenére, hogy csöppet bágyadt és csupán pazar
szereposztása miatt nevezhető minőségi darabnak, a nyári limonádék közt elvégzi
a dolgát és lezseren szórakoztatja a 30-pluszos női közönséget.
Sagilo vígjátéki
vállalkozásában a bonyolult anya-lánya kapcsolat visszásságait fejtegeti, ám
sajnos arra nem veszi a fáradtságot, hogy mélyre ásson a témában: az
alapkonfliktust elintézi egy kissé sablonos szerepcserés helyzet-komikummal,
miszerint az anya infantilis, huszonévesek életét élő nő, lánya pedig
értelemszerűen a felnőtt, szikár, racionálisan gondolkodó asszony. Ezen
ambivalenciák ellenére a két nő még mindig együtt él, és amikor mindketten
áldott állapotba kerülnek, kiéleződnek a konfliktusok. Utóbbiak azonban csupán
annyiban érdekesek, hogy könnyed komédiákhoz képest meglepően súlyos és
ordenáré veszekedések sorjáznak egymás után, olyannyira, hogy már-már felmerül
a nézőben, hogy a történetvezetés egy jó szaftos szerzői melodrámába fajul – ám
ezek a csetepaték végül vagy lógva maradnak a levegőben, vagy az alkotók
agyoncsapják őket egy érdektelen, lapos poénnal. Ennek következtében az egész
film nehezen fésülődik össze, döcögős és egyenetlen – egyetlen igazán
szerethető szála a gyermeki lelkű anya (Juliette Binoche) és bohókás exférjének
(Lambert Wilson) újra kibontakozó románca, ez a vonal azonban fájóan kevés
játékidőt tesz ki a filmben. Marad tehát az enyhe rosszkedv és fanyarság, ami
sajnos túlsúlyba kerül a jellegzetesen vircsaftos francia helyzetkomikumok
mellett.
| Cikk értékelése: |  |  |  |  |  |  |  |  |  |  |  |  | szavazat: 2 átlag: 7.5 |
 |
|
|
|
