KERESÉS ARCHÍVUM/TARTALOM LAPOZÓ
Év  

  
       
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
              
             
             
             
   2008/december
KRÓNIKA
• N. N.: Képtávíró
• Schubert Gusztáv: Cyd Charisse (1921-2008)
• N. N.: A Lorna csendje nyerte el az EP filmdíját
JAPÁN '68
• Vágvölgyi B. András: Erósz és mészárlás
• Stőhr Lóránt: A fantázia forradalma Oshima, Terayama, Wakamatsu
• Varró Attila: Pandemónium Mozi Art Theatre Guild
PAUL NEWMAN
• Takács Ferenc: A bilincs és a mosoly Paul Newman
CARPENTER
• Varga Zoltán: Szörnytársaságban John Carpenter műfajai
• Dargay Marcell: Miki egér és a minimalizmus Carpenter filmzenéi
VELENCE
• Schubert Gusztáv: A díjbirkózó szíve Velence
TRUFFAUT
• Ádám Péter: François Truffaut – 3. rész A férfi, aki szerette a mozit
EMBER JUDIT
• Fekete Ibolya: A legbetiltottabb Ember Judit
• Bikácsy Gergely: Újmagyar siralmak Ember Judit
TELEVÍZÓ
• Nánay Bence: A talkshow-paradoxon Késő esti beszélgetőműsorok Amerikában
FESZTIVÁL
• Klacsán Csaba: Helyben hagyva Moveast Nemzetközi Filmfesztivál
KRITIKA
• Kolozsi László: Szétfoszlik és elpereg Fövenyóra
• Báron György: Poppy és Scottie autóba ül Hajrá, boldogság!
• Barotányi Zoltán: Az ember, aki hol volt, hol nem volt A félelem hatalma; Hol az ördögben van Oszama bin Laden?
• Vajda Judit: Vétkesek közt cinkos Lorna csendje
• Tüske Zsuzsanna: Női kontroll Kaméleon
MOZI
• Nevelős Zoltán: Égető bizonyíték
• Schreiber András: Vicky Cristina Barcelona
• Kolozsi László: Érzékeny pont
• Parádi Orsolya: Kínzó együttlét
• Forgács Nóra Kinga: Good
• Varró Attila: A quantum csendje
• Tüske Zsuzsanna: Kínzó közelség
• Donáth Mirjam: Szikraváros
• Baski Sándor: Nói Albinói
• Vajda Judit: Csíkos pizsamás fiú
• Klág Dávid: Film Noir
• Sepsi László: Hazugságok hálója
• Csillag Márton: Csereüvegek
• Pápai Zsolt: Jack, Jack
DVD
• Varga Zoltán: David Cronenberg korai filmjei
• Alföldi Nóra: Holtak naplója
• Pápai Zsolt: Az őrület fészke
• Géczi Zoltán: A sógun szamurájai

             
             
             
             
             
             
             
             
    
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
     
bejelentkezés/regisztráció a kedvencekhez
 
 

Mozi

A quantum csendje

Varró Attila

Quantum of Solace – brit–amerikai, 2008. Rendezte: Marc Forster. Írta: Paul Haggis, Neal Purvis és Robert Wade. Kép: David Arnold. Zene: Roberto Schaefer. Szereplők: Daniel Craig (James Bond), Gemma Arterton (Fields), Olga Kurylenko (Camille), Mathieu Amalric (Greene), Judi Dench (M), Jeffrey Wright (Leiter). Gyártó: MGM / Columbia / Danjaq / Eon / United Artists. Forgalmazó: InterCom. Szinkronizált. 106 perc.

 

Ian Fleming Quantum of Solace című pár oldalas írása 1959-ből az életmű legfurcsább darabja: a szokásos kalandos kémsztorik helyett egy könyörtelen lelki terrorba forduló párkapcsolat karosszékből előadott tanmeséje, amely végén a 007-es ügynök azzal az érzéssel távozik vendéglátója bahamai otthonából, hogy a hétköznapi drámákhoz képest akciódús élete nem több unalmas taposómalomnál. A Szörnyek keringőjét, a Papírsárkányokat és más didaktikus filmdrámákat jegyző Marc Forstert feltehetőleg a rendhagyó novella alapján ültették a friss Bond-film rendezői székébe, aki az enigmatikus címen túl a hangvételt és a tempót is átvette a rövidke alapműből.

Noha Forster filmje pont ott folytatja a történetet, ahol a Casino Royale véget ért, a tematikai köteléken túl (Bond halott barátnőjét megbosszulandó veti magát egy rejtélyes öko-maffia főkolomposai után) nem sokban illik Campbell 2006-os trendfordító remekművéhez. A cselekmény kétségtelenül csavarosabb, és a tét is emelkedik, A quantum csendje azonban súlyos sérüléseket szenved a széria legfőbb területét jelentő akció-fronton: Forster nem csupán visszalép a Casino Royale örömteli klasszikus vágástechnikájától a manapság oly népszerű ostoba gyorsmontázs-stratégiára (megfosztva a fizikai teljesítményeket a nekik kijáró látványértéktől), de ráadásul az akciójeleneteket aránytalanul illeszti a szövegbe: a felütés érdes autós hajszájától és wuxiákat idéző bravúros közelharc-koreográfiájától egyre összecsapottabb összecsapásokon és fárasztóbb átkötéseken keresztül jutunk el a Bond-filmek történetének legérdektelenebb záróküzdelméig.

Flemingnél a „quantum of solace” (kb. a „kényelem foka”) kifejezés egy kapcsolat kötőerejének mértékegységét jelenti, ami a vonzalom teljes elmúlásánál éri el a nullát – Forster filmjénél ez a cím az eseménytelenség mérőszámává válik, amely az izgalom halálával jut el a sajnálatos zérusértékig.

 


A cikk közvetlen elérhetőségei:
offline: Filmvilág folyóirat 2008/12 58. old.
online: http://filmvilag.hu/xereses_frame.php?cikk_id=9602