|
|
|
MoziInfernoAndorka György
Inferno
– amerikai, 2016. Rendezte: Ron Howard. Írta: Dan Brown regényéből David Koepp.
Kép: Salvatore Totino. Zene: Hans Zimmer. Szereplők: Tom Hanks (Langdon),
Felicity Jones (Sienna), Omar Sy (Bruder), Sidse Babett Knudsen (Dr. Sinkskey),
Ben Foster (Zobrist). Gyártó: Columbia Pictures / Imagine Entertainment.
Forgalmazó: InterCom. Szinkronizált.
121 perc.
Első
látásra nyilvánvaló, hogy az Inferno
sztoriváza utcahosszal a Langdon-sorozat leghálásabb thrilleralapanyaga: a
megszokott kultúrtöris-rejtvényfejtős alvázra pakolt határidő-dramaturgia
ezúttal a fabula közepén amnéziával ébredő főhős in medias res indításából csap át a „menekülő ember”-sémába,
miközben félúton beleinjekciózzák a Játsz/ma
csavarját. Dan Brown szinte már nevetségesen túlfeszített, mindent-bele
hullámvasútjának fordulataiból jószerével csak egy testrabló-invázió hiányzik –
a legforróbb hely a pokolban azoknak legyen lefoglalva, akik mindebből nem
képesek épkézláb adaptációt összehozni.
A
karót nyelt és döcögős Da Vinci-kód,
majd a jóval áramvonalasabbra vett folytatás után az alkotók tovább haladnak a
megkezdett úton, ám a célon messze túllőttek – pedig az Infernónak alig hiányzott volna kozmetikázás a nagyvásznas
üdvösséghez. Amellett, hogy lényeges mozaikdarabokat hagynak el, amelyektől
mélységet nyernének a szereplők (lásd Sienna háttértörténete és a transzhumanista
szál teljes kiiktatása), a döntések némelyike, köztük több karakter kilapítása
kétdimenziós antagonistává, már dramaturgiai szempontból is nehezen védhető. A
valódi hidegzuhany azonban a végéig várat magára. Bár az óvatoskodás a
keresztény egyház bajszát húzogató elődöktől sem volt idegen, az idei
Dante-túrán az eredeti történetbe radikálisan beavatkoznak: a regény az
addigiakat gyökeresen átértelmező és egyben helyére pattintó, meglepő
befejezésének leradírozása a leggyávább húzás, amit az utóbbi időben Hollywood
a biztonsági játék jegyében elkövetett. Az alapanyag ilyen kiherélése több mint
bűn: szarvashiba. A zárókő elmozdításával a középszer védőszentjei magukra
omlasztották a teljes narratív építményt – a morális dilemmákat és ambivalens karaktereket
szemétbe dobó, üres filmklisékre szavazó művük pedig várhatóan az év egyik
leggyorsabban elfeledett mozis eseménye lesz.
| Cikk értékelése: |  |  |  |  |  |  |  |  |  |  |  |  | szavazat: 8 átlag: 4.38 |
 |
|
|
|
