KERESÉS ARCHÍVUM/TARTALOM LAPOZÓ
Év  

  
       
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
              
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
    
             
   1999/augusztus
KRÓNIKA
• N. N.: Képtávíró
• N. N.: Hibaigazítás

• Forgách András: A gonosz siker Bacon, Basquiat és a többiek
• Lajta Gábor: Fölfelé zuhanva Bacon nyomában
FESZTIVÁL
• Létay Vera: A XXI -es csapdája Cannes
• N. N.: Cannes-i díjak
ANIMÁCIÓ
• Tóth András György: Szaggatott vonal Helyzetjelentés a magyar rajzfilmről
• Bodolai László: Egy újabb nap Beszélgetés Tóth Pállal
• Muhi Klára: Leonardo Kecskeméten KAFF ’999
• N. N.: Az 5. Kecskeméti Animációs Filmfesztivál díjai
• M. Tóth Éva: Groteszk apokalipszis Boldog világvége

• Bori Erzsébet: Jobb félni, mint megijedni Hitchcock 100
• Janisch Attila: Kövér ember, fekete ruhában Találkozás Hitchcockkal
KRITIKA
• Ágfalvi Attila: A cigányok visszatérnek Macska-jaj
• Csejdy András: Fel van vágva a nyelvük A kis véreskezű
LÁTTUK MÉG
• Schubert Gusztáv: Mátrix
• Csejdy András: Halálkanyar

• Mátyás Péter: Csak egy kis pánik
LÁTTUK MÉG
• Köves Gábor: A bambanő
• Nevelős Zoltán: Jackie Chan: Az elveszett zsaru + Csúcsformában
• Vörös András Csaba: Prérifarkas Blues
• Köves Gábor: Hivatali patkányok
• Tamás Amaryllis: Tangó
KÖNYV
• Nánay Bence: Film és elmélet Francesco Casetti: Filmelméletek 1945–1990
KÉPMAGNÓ
• Reményi József Tamás: Bé oldal

             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
     
bejelentkezés/regisztráció a kedvencekhez
 
 

Láttuk még

Elnézést, néz ön meccset?

Farkas Ágnes

 

Mert, ugye, kétféle ember van... Nagyjából ez derül ki a filmből, amely a legutóbbi futball-világbajnokság döntőjét helyezi az események középpontjába.

A laza szövésű történet könnyed egyszerűséggel „tárja föl” néhány berlini lakás ajtaját, illetve az otthoniak életének soros fejezetét. Mivel a televíziós aréna-hangulat így vagy úgy mindenütt meghatározó, a lakókról ki-ki bízvást eldöntheti: meccsrajongó-e vagy sem. Más alkalom az elmélyülésre nemigen kínálkozik a film szemlélése során. De méltányolandó az is, ha a szerény szórakoztatás igénye érezhető, s a néző nem is csalódik; az ismerős vígjátéki fordulatok jótékonyan hatnak a megfáradt kedélyekre. A hölgynézőknek ismét szükségük lesz emancipációs önérzetükre, az uraknak pedig újra be kell látniuk, hogy a fociszenvedély olykor nemes érzéseken gázol át. Végül azonban mindenki megleli nyugalmát. A gólokkal együtt a meglepetések sora is lezárul. (Csak a békétlen néző fedez még föl egy apró, ám elgondolkoztató kérdőjelet: vajon elképzelhető, hogy valaki otthonában, Berlinben, 1982-ben, az NSZK–olasz VB-döntő idején teljes szívvel és feltűnő lelkesedéssel – az olaszoknak szurkol!?)

Megkockáztatom, hogy a mexikói világbajnokság némi reklámot jelenthet a filmnek. Az viszont szinte bizonyos, hogy még az ígéretes filmcím sem lesz képes a vérbeli futballrajongókat a képernyőtől a mozivászon elé csábítani.

 


A cikk közvetlen elérhetőségei:
offline: Filmvilág folyóirat 1986/06 53-54. old.
online: http://filmvilag.hu/xereses_frame.php?cikk_id=5805