KERESÉS ARCHÍVUM/TARTALOM LAPOZÓ
Év  

  
             
             
             
             
             
             
             
             
              
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
    
             
   1999/augusztus
KRÓNIKA
• N. N.: Képtávíró
• N. N.: Hibaigazítás

• Forgách András: A gonosz siker Bacon, Basquiat és a többiek
• Lajta Gábor: Fölfelé zuhanva Bacon nyomában
FESZTIVÁL
• Létay Vera: A XXI -es csapdája Cannes
• N. N.: Cannes-i díjak
ANIMÁCIÓ
• Tóth András György: Szaggatott vonal Helyzetjelentés a magyar rajzfilmről
• Bodolai László: Egy újabb nap Beszélgetés Tóth Pállal
• Muhi Klára: Leonardo Kecskeméten KAFF ’999
• N. N.: Az 5. Kecskeméti Animációs Filmfesztivál díjai
• M. Tóth Éva: Groteszk apokalipszis Boldog világvége

• Bori Erzsébet: Jobb félni, mint megijedni Hitchcock 100
• Janisch Attila: Kövér ember, fekete ruhában Találkozás Hitchcockkal
KRITIKA
• Ágfalvi Attila: A cigányok visszatérnek Macska-jaj
• Csejdy András: Fel van vágva a nyelvük A kis véreskezű
LÁTTUK MÉG
• Schubert Gusztáv: Mátrix
• Csejdy András: Halálkanyar

• Mátyás Péter: Csak egy kis pánik
LÁTTUK MÉG
• Köves Gábor: A bambanő
• Nevelős Zoltán: Jackie Chan: Az elveszett zsaru + Csúcsformában
• Vörös András Csaba: Prérifarkas Blues
• Köves Gábor: Hivatali patkányok
• Tamás Amaryllis: Tangó
KÖNYV
• Nánay Bence: Film és elmélet Francesco Casetti: Filmelméletek 1945–1990
KÉPMAGNÓ
• Reményi József Tamás: Bé oldal

             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
     
bejelentkezés/regisztráció a kedvencekhez
 
 

Láttuk még

A bambanő

Köves Gábor

 

Szelíd émelygésnél többet nem tudott nyújtani E. T. egykori kis barátnőjének legújabb romantikus vígjátéka. Gyomrom árulását elsőre nem is tudtam hova tenni, hiszen a helyzet nem tűnt túlzottan vészesnek: jelentéktelen románcocska a minden vetítésre jutó díszröhögőknek fenntartott poénokkal – egyszóval semmi figyelemreméltó ormótlanság, csak a szokásos izzadságszagú debilitás 108 perce. Egy a felejthető sok közül... akkor hát mire fel a gyomor zavara?

Aztán leesett a tantusz: a csendes tüntetést egyik visszatérő vágyálmom korlátolt és közönséges, felszínes és ötlettelen tálalásának köszönhetem. Mert bevallom, tőlem sem idegen a gondolat, hogy utólag szerzett tapasztalataimmal a tarsolyomban visszatérek eddigi életem talán legnagyobb frusztrációinak helyszínére, a gimnáziumba, ahol másodszori nekifutásra sok mindent másképp teszek. Félreértés ne essék, nem az bántott, hogy más is el-eljátszik e nem túl eredeti gondolattal, hanem az, hogy az egészből mindössze egy olcsó, szikkadt és repedező mézeskalács-szívet sikerült kisütnie.

Már maga a központi figura megrajzolása is teljes melléfogás. Ahelyett, hogy kedvesen szánalmasnak tűnne, a Drew Barrymore által játszott Josie annyira naiv, buta és érzelmileg visszamaradott jelenség, hogy lassan kezdjük úgy érezni, talán nem véletlenül csesztette anno az egész középiskola. A Josie múltjából felvillanó sérelmek sem keltenek együttérzést, bemutatásuk annyira túlzó, hogy már-már azt hihetjük, filmeseink felfedezték maguknak az iróniát. Hamar rá kell azonban jönnünk, hogy a groteszk megközelítés minden, csak nem tudatos törekvés eredménye. A helyzet sajnos akkor sem javul, amikor Josie, már mint felnőtt újságíró, anyaggyűjtés végett visszaül az iskolapadba. Fantasztikus mese helyett (lásd például Pleasantville) a humor(talanság) és a giccs szánalmas keverékét kapjuk.


A cikk közvetlen elérhetőségei:
offline: Filmvilág folyóirat 1999/08 57-58. old.
online: http://filmvilag.hu/xereses_frame.php?cikk_id=4549