DVDLángoló agySzántai János
Brain
on Fire – amerikai, 2016. Rendezte: Gerard Barrett. Szereplők: Chloë Grace
Moretz, Thomas Mann, Carrie-Ann Moss. Forgalmazó: Independent. 88 perc.
Gerard Barrett ifjú
titánként tűnt fel az ír filmkészítés Olümposzának környékén, amikor 2012-ben,
24 évesen előállt első nagyjátékfilmjével, a
Pilgrim Hill-lel. Aztán következett a Glassland
2014-ben, ezt is szerette a kritika. Magyarán, Barrettnek minden esélye
megvolt, hogy felmásszon a hegyre.
És akkor 2016-ban
hozzányúlt Susannah Cahalan önéletrajzi ihletésű regényéhez, a Lángoló agyhoz, ami nem véletlenül lett a
New York Times bestsellere lett: a fiatal újságírónő lefegyverző stílussal
meséli el különös betegségének drámai történetét, amelyet jó ideig alaposan
félrediagnosztizáltak és -kezeltek. A szöveg óhatatlanul magával ragadja
olvasóját: könnyen elképzelem, hogy én kezdek egyre furcsábban viselkedni, rám
néznek egyre furcsábban szüleim, szerelmem, munkatársaim, rám néz egyre
tanácstalanabbul a fehér köpenyes mentőangyalok hada.
A filmben azonban éppen
ezt a személyességet nem sikerült adaptálni. Hiába érzi a néző, hogy itt valami
súlyos tragédia bontakozik ki, és ez a kedves, életvidám lány hamarosan meghal,
ha valami csoda nem történik. Hiába tesz meg minden tőle telhetőt a Susannah
Cahalant alakító Chloë Grace Moretz, hiába hozza
a törődő munkatársnő figuráját Jenny Slate, hiába téblábol amolyan papírból
kivágott formába kényszerítve Thomas Mann (a társ), Richard Armitage (az apa)
és Carrie-Ann Moss (az anya). A dráma meghal a kórházi ágyon.
A film
első kétharmada arról szól, hogyan süllyed Susannah egyre mélyebbre, válik hol
görcsben rángó vitustáncossá, hol sarokban gubbasztó agyhalottá. Az utolsó
harmadban természetesen megérkezik a csodadoktor, és mintegy véletlenül rálel
az orvosi titok nyitjára. Közben szenved mindenki. Csak éppen ezt az (amúgy
teljesen érthető és átérezhető) agóniát és a gyógyulást kísérő extázist
képtelen Gerard Barrett átvinni a mozgóképbe.
A Lángoló agy képi világa sem innovatív: Yaron Orbach operatőr
igyekszik az igaz történethez illő realista képeket komponálni, Susannah
delirált pillanatait pedig a kamera rángatásával illusztrálni, de az őrület
képei leválnak a realista drámáról.
A film kezdő mondatait
parafrazálva: megtörtént már, hogy olyan filmet néztél, amely az istennek se
tudta felkelteni érdeklődésed? És próbáltál menekülni? Ha igen, akkor tudod,
mit tegyél. Ha nem, itt egy jó tanács: olvasd el a könyvet, jobban jársz vele.
Extrák: Semmi.
| Cikk értékelése: |  |  |  |  |  |  |  |  |  |  |  |  | szavazat: 1 átlag: 8 |
 |
|
