KERESÉS ARCHÍVUM/TARTALOM LAPOZÓ
Év  

  
       
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
              
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
    
             
             
             
             
   1996/július
ETNOFILM
• Schubert Gusztáv: Még szomorúbb trópusok Etnofilm
• Jancsó Miklós: Antropológia ’96
• Fáber András: Szélmalmok Afrikában Beszélgetés Jean Rouch-sal
• Sipos Júlia: Mintha mindenki japán turista volna Beszélgetés Tari Jánossal
ÚJGENGSZTEREK
• Forgách András: Profik Szemtől szemben
• Csejdy András: Ásó, kapa, nagyharag A Bonnie és Clyde-legenda
LENGYEL FILM
• Mikola Gyöngyi: A változás apokalipszise Új lengyel filmek
• Antal István: Pillantás az Édenbe Beszélgetés Józef Robakowskival
MEDIAWAVE
• Csejdy András: Képek kocsmája Mediawave ’96
• Simó György: Képek kocsmája Mediawave ’96
• N. N.: A hatodik Interjú Hartyándi Jenővel a Mediawave igazgatójával
• Bihari Ágnes: Indiánok kamerával
• Parti Nagy Lajos: Egy kanál fór
ARANY PÁLMA
• Simó György: Szembeszél Beszélgetés Iványi Marcellel és Durst Györggyel
ATOM EGOYAN
• Nánay Bence: A káosz rítusai Az Egoyan-dramaturgia
• Balázs Attila: Arsinée Khanjian szemöldöke Turkálás az atom ego-videotékában
KÉPREGÉNY
• Tóth András György: A film nyelvrokona Francia képregény
• Tóth András György: Ardennes pogányai Beszélgetés Didier Comèsszel
VIDEÓKLIP
• Kömlődi Ferenc: Virtuális világnyelv
TELEVÍZÓ
• Spiró György: Foci-nesze Égi manna
LÁTTUK MÉG
• Báron György: Levelek Perzsiából
• Simó György: Itt van Eldorado
• Csejdy András: Elátkozott generáció
• Bori Erzsébet: Egy indián Párizsban
• Vidovszky György: Hasznos holmik
• Tamás Amaryllis: Még zöldebb a szomszéd nője
• Hungler Tímea: Tűz a víz alá!
• Csejdy András: Feküdj le kutyákkal...

             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
     
bejelentkezés/regisztráció a kedvencekhez
 
 

Etnofilm

Antropológia ’96

Jancsó Miklós

Kabokiki mariego

Vágy nagyon messze

Nuanua kabasego

Lelke szomorú érted

Nua kabaseriego

Lelke gyászol téged

Nuhua tanai bora!

Húgom szegjük meg a törvényt!

 

Húgom, szegjük meg a törvényt!

Húgom, tegyük, ami tiltott!

Mindig vágyva utánad

Könyörög hosszú utat

Mell vágy fekete mellbimbóval

Értük tengervizet iszom.

 

Hol egy férfi szép férfi

Mit tettél velem

Anyád kiáltozik

Könnyek te vized

Húgom, szegjük meg a törvényt!

Megtettük.

Vége.

 

W. T. elszármazottságának rezignált szikárságában az enfants-nosztalgia mezsgyéit kereső, folyamatosan inverzálódó, kontraperspektívarendszerben magányosan sétáló figurái – a faágrácsok közt mi magunk verődve körbe-körbe – kataton szekvencialitásban ringatnak az alvás előtti állapot megbékéléséig. Furcsa módon némely (s gyanítom, a „legmédiább” installációnál) olyan dimenziókülönbségek jelennek meg, melyekkel egyéb körülmények között csak mesterségesen gerjesztett transz-állapotokban lehet szembesülni.

 

Az első NeXT változat hamarosan a NeXTStep browser és a sormódú W3 kliens követte, majd a CERN 1992-ben nyilvánosan is bejelentette a WWW megszületését a világnak. (A Web terminológia a browser kifejezést a későbbiekben is megtartotta és a WWW kliens szinonimájaként használja. Elfogadott magyar elnevezés még nem terjedt el, esélyes lehet például a MS-Windows fordításában használt tallózó kifejezés is.) A világot meghódító útjára azonban csak 1993-bar indult el,

amikor Amerikában a National Center for Supercomputer Applications (NCSA) bejelentette egy erőteljesebb szerver és grafikus felhasználói interfész (GUI) minden előnyét felhasználó Mosaic kliens kifejlesztését mindhárom jelentős platformra (UNIX, Mac, Windows). A különböző típusú, helyileg szétszórt információkat egységesen kezelő, könnyen elsajátítható, rendkívül színes globális információ-kezelő rendszer nem maradhatott tovább a fizikusok privilégiuma.

 

 

Az archetípus viselkedése nem emberi, hanem démoni, mert tevékenységét semmiféle önuralom és fegyelem nem fékezi. Modern nyelven ezt úgy mondják, hogy tudattalan. Nem valami szerencsés kifejezés, de ebben a pillanatban megváltoztatására nincs lehetőség. A démon viselkedése közvetlen és elementáris, hitvány és önfeláldozó, jóságos és bosszúálló, de mindig őrjöng, felelősség és gátlás és belátás és eszmélet nélkül. Minden autonóm komplexussá vált ősalakzatnak megvan a hajlama arra, hogy az embert abszolutisztikusan hatalmába kerítse és rajta keresztül akár valamely szentség, akár valamely gazság nevében rémuralmat gyakoroljon.

 

Kigondolni egy olyan esztétikát (ha a szó nem túl értékét vesztett), amely gyökeréig (teljesen, radikálisan, minden lehetséges értelemben) a fogyasztó örömére lenne alapozva, bánnilyen osztályhoz vagy csoporthoz tartozzon is, tekintet nélkül kultúrára és nyelvre: ez roppant jelentős, sőt talán egyenesen megrázó következményekkel járna (Brecht belekezdett egy ilyen örömesztétikába; valamennyi javaslata közül erről feledkeznek meg a leggyakrabban).

 

Az erkölcstelenség értékké vált, az aszkézis helyére a nyilvános szereplés lépett. A kapitalizmus szelleme önnön meghatározásában fogja össze mindazokat a spontán életörömöket, melyeket születése pillanatában könyörtelenül üldözött... A jelenkor hedonizmusa visszafordítja a polgári szellemet – a polgár ellen: a számító gondolat túljut hajdani exkluzivitásán, felfedezi a haszontalanság hasznát, módszeresen befektet az étvágyak és az örömök világába, és miután a kultúrát az improduktív kiadások rangjára lefokozta, most minden szórakozást kulturális méltóságra emel: semmiféle magasabb rendű érték nem fékezheti, még csak nem is szabályozhatja a szabadidő kihasználását és a fogyasztás fejlesztését.

 

Egyetlen társadalom sem tökéletes. Természeténél fogva mindegyik magában hord valami tisztátalanságot, amely összeegyeztethetetlen azokkal az eszményekkel, amelyeket hirdet, és amely gyakorlatilag bizonyos mértékű igazságtalanságban, érzéketlenségben, kegyetlenségben fejeződik ki. Hogyan becsüljük fel ezt a mértéket? Az etnográfiai vizsgálatnak ez is sikerül. Mert igaz, hogy ha néhány társadalmat hasonlítunk össze, igen különbözőnek találjuk őket, de ezek a különbségek csökkennek, ha kiszélesítjük kutatásunk területét. Ilyenkor azt tapasztalja az ember, hogy egyik társadalom sem alapvetően jó, de egyik sem teljesen rossz. Mindegyik nyújt tagjainak bizonyos előnyöket, de számolni kell némi méltánytalansággal is, amelynek mérete hozzávetőlegesen állandónak tűnik; ez a méltánytalanság talán valami sajátos tehetetlenségből fakad, amely a társadalmi élet síkján ellenáll a szervező erőfeszítéseknek.

 

 

A válogatás önkényes, a szövegek között ne keress összefüggést, nincs, olvasd külön-külön, többször is, nem kötelező, aztán gondolkodj, ez se kötelező, és igazad van, minek, nincs min gondolkodni, éld az életed... (Róheim Géza, Karvázy György, Lengyel Mónika, Hamvas Béla, Roland Barthes, Alain Finkielkraut, Claude Lévi-Strauss)

 

Ja, és itt van még egy Roland Barthes, írjátok le százszor és örüljetek!

 

 

...A mozgások a szöveg egy alakjára vallanak, mely szükséges az olvasási gyönyörhöz. Ugyanígy, sőt még inkább, mint a szöveg, a film teljes bizonyossággal mindig alakzati lesz (ez az oka, hogy mégis érdemes filmet csinálni) – még akkor is, ha semmit sem ábrázol.

 

1996. május

 


A cikk közvetlen elérhetőségei:
offline: Filmvilág folyóirat 1996/07 07. old.
online: http://filmvilag.hu/xereses_frame.php?cikk_id=94