KERESÉS ARCHÍVUM/TARTALOM LAPOZÓ
Év  

  
       
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
              
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
    
             
             
             
             
   1996/július
ETNOFILM
• Schubert Gusztáv: Még szomorúbb trópusok Etnofilm
• Jancsó Miklós: Antropológia ’96
• Fáber András: Szélmalmok Afrikában Beszélgetés Jean Rouch-sal
• Sipos Júlia: Mintha mindenki japán turista volna Beszélgetés Tari Jánossal
ÚJGENGSZTEREK
• Forgách András: Profik Szemtől szemben
• Csejdy András: Ásó, kapa, nagyharag A Bonnie és Clyde-legenda
LENGYEL FILM
• Mikola Gyöngyi: A változás apokalipszise Új lengyel filmek
• Antal István: Pillantás az Édenbe Beszélgetés Józef Robakowskival
MEDIAWAVE
• Csejdy András: Képek kocsmája Mediawave ’96
• Simó György: Képek kocsmája Mediawave ’96
• N. N.: A hatodik Interjú Hartyándi Jenővel a Mediawave igazgatójával
• Bihari Ágnes: Indiánok kamerával
• Parti Nagy Lajos: Egy kanál fór
ARANY PÁLMA
• Simó György: Szembeszél Beszélgetés Iványi Marcellel és Durst Györggyel
ATOM EGOYAN
• Nánay Bence: A káosz rítusai Az Egoyan-dramaturgia
• Balázs Attila: Arsinée Khanjian szemöldöke Turkálás az atom ego-videotékában
KÉPREGÉNY
• Tóth András György: A film nyelvrokona Francia képregény
• Tóth András György: Ardennes pogányai Beszélgetés Didier Comèsszel
VIDEÓKLIP
• Kömlődi Ferenc: Virtuális világnyelv
TELEVÍZÓ
• Spiró György: Foci-nesze Égi manna
LÁTTUK MÉG
• Báron György: Levelek Perzsiából
• Simó György: Itt van Eldorado
• Csejdy András: Elátkozott generáció
• Bori Erzsébet: Egy indián Párizsban
• Vidovszky György: Hasznos holmik
• Tamás Amaryllis: Még zöldebb a szomszéd nője
• Hungler Tímea: Tűz a víz alá!
• Csejdy András: Feküdj le kutyákkal...

             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
     
bejelentkezés/regisztráció a kedvencekhez
 
 

Láttuk még

Egy indián Párizsban

Bori Erzsébet

A családi mozit, mint annyi más csábos rémálmot, Hollywoodban találták ki. Olyan filmipari terméket jelent, amely egyszerre három generációt szólít meg – úgymond. A valóságban úgy szokott kinézni, hogy nem élvezi senki – kivéve a befektetőket. A felnőttnek túl mesés, a gyereknek túl didaktikus a darab, viszont nem lehet vele bukni: viszonylag kevés készül belőle, mindig csak egy-kettő van műsoron; ha család vagy, pláne vasárnapi apa, és esik az eső, nem lesz más választásod.

A családi mozi amerikai monopólium, a nagy stúdiók – persze Disney-vel az élen – családiasan megosztoznak a piacon, ide más az életben be nem tör. Csak a franciáknak sikerült egyszer (kétszer). Ez volt a Házibuli. Most újra próbálkoznak; az Egy indián Párizsban színfrancia szellemi termék, de a pénzügyi háttérben szemes amerikaiak állnak.

A film tárgya igen hasonlít a dögletes unalmat árasztó Pocahontaséhoz, amilyen gyermeteg, olyan korrekt a történet, mármint politikailag. A rendező már ezerszer bevált mintát követ: a Gullivert, a Vadembert, az Egy jenki Arthur király udvarábant, a Halló, itt Iván cárt, vagy a franciák pár éves kasszadöntőjét, a Jöttünk, láttunk, visszamennénket, amely még a Jurassic Parkot is maga mögött hagyta. Az Amazonas őserdeiben indiánként nevelkedett fiút talpig ágyékkötőben, az íja, egy óriáspók és néhány fúvócső társaságában Párizsba hozza sosem látott apja. Képzelhetjük. Édeskés idill a természeti népek romlatlan életéről kontra nagy büdös metropolisz.

Minden ellene szól, de az Egy indián Párizsban, csodák csodája, működik. Elég hozzá egy csipet humor, egy-két jól elhelyezett fricska a nyugati túlcivilizáció és az ostoba New Age orrán.


A cikk közvetlen elérhetőségei:
offline: Filmvilág folyóirat 1996/07 59. old.
online: http://filmvilag.hu/xereses_frame.php?cikk_id=119