|
|
|
Láttuk mégJobb ma egy zsaru, mint holnap egy másikGáti Péter
Az amerikai akciófilmektől fuldokló moziprogram viszonylag rendszeres látogatói az első néhány kocka láttán halálos biztonsággal megjósolhatják az előttük álló másfél-kétórás élmény színvonalát. Ha például – mint ezúttal is – a vásznon Manhattan reklámfényei tűnnek fel először (az egyetlen lámpafolyammá összeolvadó sugárutak nagytotáljai a koraesti csúcsforgalomban) és lassan felerősödő, sejtelmesen borzongató zene kíséri az alkonyi életképmozaikokat – nem kétséges, hogy egy majátszó-dó átlagos rabló–pandúr história izgalmai szögeznek majd zsöllyéinkhez.
John Badham gyakorlott a szakmában: ismeri a feszültség- és zsarumítosz-teremtés iparos-fogásait. A hasonló zsánerű filmekben már rég szabványosított fordulatok, egy csipetnyi keményfiú-humor, valamint egyentollú filmírók és dialógus-faragók gondos kezenyomát viselő cselekmény – ezúttal is ennyi kell ahhoz, hogy a két óra is kiteljen, a bűnös is horogra akadjon és a mindig győzedelmeskedő igazság illúziójához gyermeki hittel ragaszkodó néző se csalódjon túlságosan.
Badham egyébként, nyilván maga is kevesellve a bűnnel magányos farkasként szembeszálló rendőr történet-paneljét, vígjátéki ráadásként bevonta még egy filmsztár figuráját, aki – következő alakítása hitelességét növelendő – meg szeretne mártózni a „mélyvízben”. Mozizsaruból egy időre zsarutanonccá akar válni, hogy később annál marconább fickónak tűnjék a filmeken. E kissé bágyadt ötlet azonban nem vált eléggé javára a terméknek. Amolyan sem nem igazi vígjáték, sem nem hamisítatlan akciófilm, „középfajú” produkció kerekedett a rendőr-álrendőr-páros kalandjaiból. Az untatóan szigorú koreográfia szerint sorjázó epizódok közben pedig a speciális effektusok mesterembereinek és az autós kaszkadőröknek – a nézőhöz hasonlóan – talán már a következő, ehhez roppantul hasonló mozi járt a fejükben.
| Cikk értékelése: |  |  |  |  |  |  |  |  |  |  |  |  | szavazat: 2786 átlag: 5.45 |
 |
|
|
|
