KERESÉS ARCHÍVUM/TARTALOM LAPOZÓ
Év  

           
             
             
             
             
             
             
             
              
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
    
             
             
             
             
             
             
             
             
   1992/június
POSTA
• Ács Miklós: Kedves Filmvilág!

• Dániel Ferenc: Mister Úriember A Hitchcock-kennel
SOROZATGYILKOSOK
• Varga Zoltán: Rémület-kommersz A pszichológus szemével

• Bikácsy Gergely: Zazie, a kívülálló Louis Malle lidércfényei
• Ardai Zoltán: Sweet Movie Niagara kanális
• Fábry Sándor: Ödi-papi A hús
1895–1995
• Schubert Gusztáv: Lassított lónézés Székely Bertalan, az ősfilmes
• Beke László: 16 kocka igazság
• Székely Bertalan: A mozgás hogyan látszik?

• Lajta Gábor: A film újra meg újra A moziról beszél: El Kazovszkij
MAGYAR FILM
• Ozsda Erika: Főiskolai legenda Tanítványok Szőllősy Éváról
ANIMÁCIÓ
• Antal István: Donald kacsa magyar hangja Beszélgetés Michael Alexander Mehlmann-nal
KRITIKA
• Marton László Távolodó: Rock-bizarr David Bowie és a marsbéli pókok
• Hegyi Gyula: Magyar mártírium Lefegyverzett ellenséges erők I–II.; Magyar nők a Gulágon I.
• Békés Pál: A pinty hallgat A csalás gyönyöre
KÖNYV
• Ardai Zoltán: Hirsch Tibor: Bosun! Greenaway-jegyzetek
• Kelemen Sándor: Berkes Ildikó: Kurosawa Akira
LÁTTUK MÉG
• Békés Pál: My Girl (Az első szerelem)
• Hegyi Gyula: Grand Canyon
• Koltai Ágnes: Az Oroszország Ház
• Mattesz Mónika: Őrült szafari
• Turcsányi Sándor: Coming out
• Sárközi Dezső: Tini nindzsa teknőcök II.
• Asbóth Emil: A prosti

             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
     
bejelentkezés/regisztráció a kedvencekhez
 
 

Posta

Kedves Filmvilág!

Ács Miklós

„A házi vetítésen a Többi Haver, akik épp nem értek rá marháskodni, utólag…” is tisztában vannak avval, hogy a Sőn és grószt nagy S-sel, és kis g-vel kell írni, a film főcímén sem láthatjuk másként.

A Többi Haver, akik azt is tudják, hogy Ács öt éve nem volt Kőbányán (ami akkoriban az ország legjobb amatőrfilmstúdiója volt), utólag is tisztában vannak vele, hogy amatőrfilmesnek lenni nem szégyen, csak roppant kellemetlen a sok pocskondiázó újságíró miatt, akik időzavarban szenvednek, és 1992-ben írnak arról, hogyan érkezett meg Ács 1986-ban a magyar filmgyártás kapujába. A Filmművészeti Főiskolára – protekció híján – nem vették fel, így nem volt a zsebében diploma, csak egy super 8-ra elforgatott másfél órás film, a Sőn és grósz.

A „Többi Haver” tudja, hogy vannak rendezők, akiket filmjeik minősítettek filmrendezővé, nem a diploma (ez még Hollywoodban is így van).

„Az igazi kérdés 1992-ben az, hogy mi történik, amikor feloldjuk, megszüntetjük, kiradírozzuk a belült és kívült elválasztó kör vonalát? Mi történik, amikor a kívülállók is belülre kerülnek, illetve a házimozi falait egy Szindbád-, egy Metró Mozi, egy Filmszemle tágasságáig kitoljuk?”

Nos, a Többi Haver tudja, hogy 1988-ban Rotterdamig, Amszterdamig, Mannheimig kitoltuk a Metró Mozi – bocsánat, akkoriban még Szikra Mozi – falait és az elsőfilmes Ács Godard-ral Imamurával, Paradzsanovval, Woody Allennel és más világnagyságokkal került egy lapra a rendezők indexében.

A Magyar Filmszemlén persze nem mutatták be abban az évben a Sőn és grószt.

„Mindezek ellenére, akármilyen cimkét ragasztok is eléjük, első film, vagy második film, …”

A „Többi Haver” látta, hogy Ács második filmje, az Éhes Ingovány (90 perces játékfilm) az 1989-es Magyar Filmszemlén versenyfilmként indult, és itthon nemigen, de a FILMGUIDE-ban néhány pozitív sorral megemlékeztek róla (ha a Filmvilág egyáltalán tudja, mi az, hogy Filmguide…). A „Többi Haver” tudja, mint azt is, hogy Berencsi Attila nem ért rá a cikkíró urakkal libát legeltetni vagy Kőbányára járni, ő inkább főszereplője volt hét filmnek, Európa-díjat kapott alakításaiért, és komplexusait az ÉLJEN ANYÁD!-ban is kamatoztatta. A próbafelvételen „lejátszotta” a Filmművészeti Főiskola hallgatóinak nagy részét, és a „dél-afrikai gyeplabda” helyett az angol rugbyt művelte. Hamar rájött, hogy a filmbéli „egy kisfiú” Elvira kisfia. Marjai Judit, aki civilben manöken és fotóművész, a filmben az elvált fodrásznőt, Elvirát alakítja.

A „beavatott haver” azt is tudja, hogy nem „no flat”, hanem „no home” (a little difference), hogy ez a dal mentes a „fuckingok”-tól, és nem a „Hősök tere” felé szól, hanem az Alagút és a Lánchíd nyitó képsorai alatt. A „beavatott haver” érti a dalban elhangzó kérdést: „What the fuck is the world?”, és tudja, hogy a „repteret” nem tették át (egyelőre) Óbudára és főleg nem az Árpád hídon közelítjük meg.

A „beavatott haver” azt is tudja, hogy a szoba nem „fekete-fehér”, hogy nem „üres”, és hogy miért van a filmben egyáltalán ez a szoba. „Mindez így jó.”

A „Többi Haver” emlékszik, hogy az ÉLJEN ANYÁD! forgatókönyve 1986-ban íródott, hogy a „hülye Andi” írta többek között pl. az „ideges nő” jelenetet, aki a Mártírok útja 7.-be illetve a Lajos utca 30.-ba megy. A „Többi Haver” tudja, hogy „Hülye Andi” hivatásos előadóművész, és hogy az életben sokkal hülyébb, mint a vásznon, hiszen a film „csak” egy szerepe.

A „Többi Haver” tudja, hogy az ÉLJEN ANYÁD! Ácsnak a harmadik másfél órás játékfilmje, és vállalja amatőrfilmes múltját, pedig akkoriban még arról cikkeztek, hogy Kőbányán nincs kiugró tehetség. Csakhogy a spermának sperma a becsületes neve, és ha netán az idő múlásával gyermek születik belőle, akkor nem jóindulatból mondják azt róla egyesek, hogy „te kis geci”.

A „Többi Haver” azt is tudja, mekkora patkányság 1992-ben egy ilyen hangvételű cikket írni jóhiszemű filmrendezőkről és munkatársaikról, akik önmagukat sem kímélve ötöde-tizede gázsiért (pl. Eszenyi művésznő több mint tízszeresét kapta az ÉLJEN ANYÁD!-ban főszereplők gázsijánál) próbálják a magyar filmművészetet a mélypontról elmozdítani.

A „Többi Haver” nem érti, miért kell az ÉLJEN ANYÁD! profi MAFILM-es dolgozóit egy kalap alá venni az „amatőrökkel”, és rájuk sütni a megkülönböztető „kisbetűs filmes” bélyeget. A „Többi Haver” nem érti, mire ez az ellenszenv, mire a rosszindulat.

A „Többi Haver” megbízásából:

 

Ács Miklós

 

ui.: Ha Vincent Van Gogh élne, kését nem a füle levágására használná, hanem elvágná egy-két segg hülye kritikus torkát.

 

(Beri Ary)

 

Áprilisi számunkban Ács Miklós munkáját a magyar film új törekvéseinek – hasábjainkon mindig – kijáró, megkülönböztetett érdeklődéssel, három írásban is méltattuk. Úgy látszik, a rendező félreértette cikkeinket. Reméljük, az olvasó nem.

 

A szerkesztőség

 


A cikk közvetlen elérhetőségei:
offline: Filmvilág folyóirat 1992/06 02-03. old.
online: http://filmvilag.hu/xereses_frame.php?cikk_id=426