KERESÉS ARCHÍVUM/TARTALOM LAPOZÓ
Év  

           
             
             
             
             
             
             
             
              
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
    
             
             
             
             
             
             
             
             
   1992/június
POSTA
• Ács Miklós: Kedves Filmvilág!

• Dániel Ferenc: Mister Úriember A Hitchcock-kennel
SOROZATGYILKOSOK
• Varga Zoltán: Rémület-kommersz A pszichológus szemével

• Bikácsy Gergely: Zazie, a kívülálló Louis Malle lidércfényei
• Ardai Zoltán: Sweet Movie Niagara kanális
• Fábry Sándor: Ödi-papi A hús
1895–1995
• Schubert Gusztáv: Lassított lónézés Székely Bertalan, az ősfilmes
• Beke László: 16 kocka igazság
• Székely Bertalan: A mozgás hogyan látszik?

• Lajta Gábor: A film újra meg újra A moziról beszél: El Kazovszkij
MAGYAR FILM
• Ozsda Erika: Főiskolai legenda Tanítványok Szőllősy Éváról
ANIMÁCIÓ
• Antal István: Donald kacsa magyar hangja Beszélgetés Michael Alexander Mehlmann-nal
KRITIKA
• Marton László Távolodó: Rock-bizarr David Bowie és a marsbéli pókok
• Hegyi Gyula: Magyar mártírium Lefegyverzett ellenséges erők I–II.; Magyar nők a Gulágon I.
• Békés Pál: A pinty hallgat A csalás gyönyöre
KÖNYV
• Ardai Zoltán: Hirsch Tibor: Bosun! Greenaway-jegyzetek
• Kelemen Sándor: Berkes Ildikó: Kurosawa Akira
LÁTTUK MÉG
• Békés Pál: My Girl (Az első szerelem)
• Hegyi Gyula: Grand Canyon
• Koltai Ágnes: Az Oroszország Ház
• Mattesz Mónika: Őrült szafari
• Turcsányi Sándor: Coming out
• Sárközi Dezső: Tini nindzsa teknőcök II.
• Asbóth Emil: A prosti

             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
     
bejelentkezés/regisztráció a kedvencekhez
 
 

Könyv

Berkes Ildikó: Kurosawa Akira

Kelemen Sándor

Ha japán film – akkor Kuroszava. Ő az, aki elsőként eszünkbe ötlik, s nemcsak a filmbarátok vannak ezzel így, hanem azok is, akikben egészen halványan dereng a japán film – szamurájharakiri – Kuroszava asszociációs lánc, vagyis azok a nézők, akiknek valami rémlett, amikor az Örökmozgó vetíteni kezdte a Kuroszava-Álmokat, és jegyet vettek „erre a Kuroszavára” (átírási variánsok tucatjai bizonyítják a mester honi ismertségét), aztán vagy szabadkozva somfordáltak ki a negyedik álom közepe táján, vagy ottmarasztalta őket az idős rendező intellektuális csűrcsavaroktól mentes, hol idillien szép, hol nyomasztóan szép, hol túl szép képekben megkomponált világféltése.

Berkes Ildikó könyve igényes részletességgel, sok-sok adattal, a szükséges háttérinformációkat (a japán gazdasági-társadalmi helyzet, a kulturális tradíciók, a japán film, a Kuroszava életében bekövetkezett fordulatok vázlatát) sem nélkülözve „mondja fel” nekünk, amit Kuroszaváról „tudni kell”.

Szerzőnk sajnos szinte mindvégig megmarad annál a szerkesztési elvnél, hogy a kronologikusan felsorolt filmek rövid cselekményváza után „lefordítva” megkapjuk a film mondandóját, amely tankönyvízű általánosságok (úgymint Kuroszava „nyugati” vonása: individualizmusa; Kuroszava „japánsága”: viszonya a tradíciókhoz; Kuroszava „dosztojevszkijisége”: „Kuroszava univerzalitása” stb.) koordinátái mentén helyezkedik el. („A Véres trón festői eszközökkel fejezi ki azt a filozófiai dilemmát, miszerint az önmegvalósításhoz ambíció szükséges, az pedig gonoszsághoz vihet, és szembefordítja az embert embertársaival”. „A modern társadalomban oly sokat emlegetett farkastörvények uralkodnak, ennek következményét látjuk a Ran hősein”) Alaptételekben, kulcsmondatokban kapjuk a megfejtést. („Itt is megfogalmazódik Kuroszava művészetének alaptétele: az önmagunkhoz vezető út a legnehezebb, de az egyetlen út, amely igazolni tudja az életet.”)

Nem kétséges, ezekről is szó van, és egy film valóban összefoglalható akár egyetlen, frappáns, filozofikus mondattal is, de lehet, hogy a közbülső állomások érdekesebbek, mint maga az igazság, miközben a műnek a rárakódott értelmezési sablonok ellenére önmagában is meg kell állnia – még a Kuroszava-szakértő Donald Richie mankói nélkül is. Hiszen a mű igazi szellemi tartalma a befogadóval való találkozáskor elevenedik meg. Ezt a randevút titkolta el előlünk Berkes Ildikó, az ő személyes találkozását Kuroszava művészetével. Enélkül pedig hiába a sok fa, mégsem látjuk az erdőt, és innen eredhet az egész könyvet átható túlzott objektivitás (személytelenség?), a filmek élettelenül hevernek a súlyos igazságok alatt. A szakirodalom felkutatása, feldolgozása, az ezzel járó munka értékelendő, de nem közelíthetünk szinte kizárólag ezeken keresztül a filmekhez, hisz úgysem ott rejlik a kulcs. Ahogy azt Kuroszava egy földije még a XVII. sz. tájékán mondogatta: „S a lélek? Felhők közt keresd, milyen a madár lábnyoma.”

Még egy apró megjegyzés: hiányoljuk a képeket.

Mindezen mord sorok ellenére: csak üdvözölni lehet a Filmintézet Filmkultúra-könyvek sorozatát a honi filmes könyvkiadás szűk esztendeiben, és remélhetőleg Berkes Ildikó következő munkája – ne felejtsük el, ő írta A western kiváló könyvét –, a szerzőhöz közelebb álló témát dolgoz majd fel, a tőle megszokott színvonalon.

 

BERKES ILDIKÓ: KUROSAWA AKIRA. MAGYAR FILMINTÉZET, 1991. 149 OLDAL.


A cikk közvetlen elérhetőségei:
offline: Filmvilág folyóirat 1992/06 55. old.
online: http://filmvilag.hu/xereses_frame.php?cikk_id=495