KERESÉS ARCHÍVUM/TARTALOM LAPOZÓ
Év  

  
       
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
              
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
    
             
             
             
             
             
             
             
             
             
   1991/június
KRÓNIKA
• N. N.: Pályázatunk eredménye
• N. N.: Magyar Mozgókép Alapítvány

• Márton László: Kései melankólia Jarman
TELEVÍZÓ
• Sipos Júlia: A forradalom elmúlt Fekete Doboz
• Wisinger István: Az amerikai közszolgálati televízióról Hír... hír... hír...
• N. N.: Mi az, hogy CPB?

• Bikácsy Gergely: Fallosz és arany ősz Eizenstein rajzai elé
• Körner Éva: A vonal dramatikája
MAGYAR MŰHELY
• Zsugán István: Filmművészetről pedig szó se essék Beszélgetés Ragályi Elemérrel
• N. N.: Ragályi Elemér operatőr filmjei
KRITIKA
• György Péter: Macho-Magyarország Melodráma (Szabadság, szerelem)
LÁTTUK MÉG
• Zalán Vince: Rose Hill asszonya
• Zsenits Györgyi: Farkasokkal táncoló
LENGYEL FILM
• Koltai Ágnes: Táncőrület
LÁTTUK MÉG
• Tamás Amaryllis: Mindörökké
• Tamás Amaryllis: Ollókezű Edward
• Gáti Péter: Jobb ma egy zsaru, mint holnap egy másik
• Bikácsy Gergely: A márki
ELLENFÉNY
• Balassa Péter: Mi, a fehér helikopter

             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
     
bejelentkezés/regisztráció a kedvencekhez
 
 

DVD

A furcsa srác

Nagy V. Gergő

Cyrus – amerikai, 2010. Rendezte: Jay és Mark Duplass. Szereplők: John C. Reilly, Marisa Tomei, Jonah Hill. Forgalmazó: InterCom. 94 perc.

Az észak-amerikai független szcénában lassan egy évtizede tart a doku-reál reneszánsza, ami jószerint fiatal balfékekről regélő, zsebpénzen összetákolt, dialógcentrikus műveket jelöl. A Dogma-mozgalom által megihletett indie-direktorok saját ingerszegény közegüket panorámázzák tüntetően amatőr modorban – s ezen formula sikerét mutatja, hogy Jay és Mark Duplass, a motyogó szereplők miatt mumblecore-nak becézett irányzat emblematikus rendező-párosa tavaly már tisztes költségvetésből és A-listás sztárokkal dirigálhatta le soros opuszát.

A Furcsa srác egy kétségbeesett, negyvenes lúzerről mesél, aki végre összejön egy nővel, hogy aztán annak huszonéves, elefántméretű fiával kelljen megküzdenie a szexis asszony kegyeiért. A bumfordi pótpapa és a tohonya mostohafiú háztáji csörtéje szerény tréfákkal és mérsékelt izgalmakkal szolgál, s főként a csinos mama és a gólemszerű gyermek bizarr viszonya teszi érdekessé, Duplass-ék azonban nem mernek messzire menni a vérfertőzéssel való viccelődésben. Máskülönben aligha látszik filmjükön a nagystúdiós háttér, hiszen éppolyan fapados a látvány és majd’ annyira lazán skiccelt a történet, mint korai munkáikban – ugyanakkor a rokonszenves közvetlenség is megmaradt. Imbolygó kézikamera fürkészi a zavart színészarcok rezdüléseit, s az improvizált szcénák kínosan üres dialógjait a révült tekintetű óriáscsecsemő fenyegető jelenléte telíti feszültséggel. Bár a Furcsa srác a zárlatra (kivált néhány közhelyes fordulat és a gyéren motivált, gügye végjáték miatt) Hollywood-konform rom-kommá silányul, legjobb pillanatai a családon belüli szorongást ragadják meg – ami ebben a zsánerben jócskán felforgatónak tetszik.

Extrák: kimaradt jelenetek és előzetes.


A cikk közvetlen elérhetőségei:
offline: Filmvilág folyóirat 2011/04 . old.
online: http://filmvilag.hu/xereses_frame.php?cikk_id=10591