KERESÉS ARCHÍVUM/TARTALOM LAPOZÓ
Év  

           
             
             
             
             
             
             
             
              
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
    
             
             
             
             
             
             
             
             
             
   1991/június
KRÓNIKA
• N. N.: Pályázatunk eredménye
• N. N.: Magyar Mozgókép Alapítvány

• Márton László: Kései melankólia Jarman
TELEVÍZÓ
• Sipos Júlia: A forradalom elmúlt Fekete Doboz
• Wisinger István: Az amerikai közszolgálati televízióról Hír... hír... hír...
• N. N.: Mi az, hogy CPB?

• Bikácsy Gergely: Fallosz és arany ősz Eizenstein rajzai elé
• Körner Éva: A vonal dramatikája
MAGYAR MŰHELY
• Zsugán István: Filmművészetről pedig szó se essék Beszélgetés Ragályi Elemérrel
• N. N.: Ragályi Elemér operatőr filmjei
KRITIKA
• György Péter: Macho-Magyarország Melodráma (Szabadság, szerelem)
LÁTTUK MÉG
• Zalán Vince: Rose Hill asszonya
• Zsenits Györgyi: Farkasokkal táncoló
LENGYEL FILM
• Koltai Ágnes: Táncőrület
LÁTTUK MÉG
• Tamás Amaryllis: Mindörökké
• Tamás Amaryllis: Ollókezű Edward
• Gáti Péter: Jobb ma egy zsaru, mint holnap egy másik
• Bikácsy Gergely: A márki
ELLENFÉNY
• Balassa Péter: Mi, a fehér helikopter

             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
     
bejelentkezés/regisztráció a kedvencekhez
 
 

Láttuk még

Mindörökké

Tamás Amaryllis

 

Az ősi tohuvabohu technikai-tudományos arculatú visszatérése – a kényelmes, ám rideg gazdasági-szociális szervezettség, a tehetség hajcsár kihasználása pusztán a fizikai szükségletek kielégítésére – nemcsak lelkes egyetértést szül, teljes visszautasítást is kivált. Olyat, amelyhez az összpontosítás, a gondolkodás és az észlelés aszkézisé-re van szükség. A gondolkodástörténet mindenkori vándor tudósainak, a szerzeteseknek visszatérése a meditációhoz, a gyermeki zsenialitás (együgyűség) tudatos megőrzése valódi belső szabadságot és elmélyült elhatározást feltételez. A szellem kíváncsiságát megőrző vándor-szerzetes, a kutató ember, amint az ész hamis optikáit mellőzve a lét és nemlét kérdéseit vizsgálja – az Ember, akinek lennie kellene. Aki együttélve, ugyanakkor elszigetelődve a kontár ember-istenek világától, élethosszig naponta kezdi újra az elmélkedést a kozmosz és az emberiség teremtésének titkairól.

Comenius, Cervantes, Voltaire, Goethe, Lamartine emberiség-költeményei és regényei ugyanazt a kérdést teszik föl, amit ez a szerzetesvallomásokra épülő dokumentumfilm is (honnan jöttünk? hol tartunk? hová megyünk?); – a lekiismerettől vezérelt ember viszontagságos útját követik a hit megtalálásáig.

A krisztusi életeszményt radikális formában megélő szerzetesek, apácák kontraszt-társadalma mindig is sajátos kihívás volt. Ma is az, hiszen Tölgyesi Ágnes filmjében nemcsak a negyven évvel ezelőtt betiltott szerzetesrendek még megszólaltatható bencés, piarista, ferences páterei képviselik a „lehet nem együtt úszni az árral...” ideáját, hanem mai fiatalok, akik a szerzetesi hivatást választották. Hogy a csorbítatlan isteni szabadságon meditáljanak, állhatatos egyszerűséggel és szerénységgel: „...arra gondoltam, mennyivel nagyobb a valószínűsége annak, hogy nemcsak az van, amit látok, és kutatni kezdtem, vajon Isten nem hagyott-e magáról valami jelet a világban.” (Pascal, 693. töredék.)


A cikk közvetlen elérhetőségei:
offline: Filmvilág folyóirat 1991/06 61. old.
online: http://filmvilag.hu/xereses_frame.php?cikk_id=4145