KERESÉS ARCHÍVUM/TARTALOM LAPOZÓ
Év  

           
             
             
             
             
             
             
             
              
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
    
             
             
             
             
             
             
             
             
             
   1991/június
KRÓNIKA
• N. N.: Pályázatunk eredménye
• N. N.: Magyar Mozgókép Alapítvány

• Márton László: Kései melankólia Jarman
TELEVÍZÓ
• Sipos Júlia: A forradalom elmúlt Fekete Doboz
• Wisinger István: Az amerikai közszolgálati televízióról Hír... hír... hír...
• N. N.: Mi az, hogy CPB?

• Bikácsy Gergely: Fallosz és arany ősz Eizenstein rajzai elé
• Körner Éva: A vonal dramatikája
MAGYAR MŰHELY
• Zsugán István: Filmművészetről pedig szó se essék Beszélgetés Ragályi Elemérrel
• N. N.: Ragályi Elemér operatőr filmjei
KRITIKA
• György Péter: Macho-Magyarország Melodráma (Szabadság, szerelem)
LÁTTUK MÉG
• Zalán Vince: Rose Hill asszonya
• Zsenits Györgyi: Farkasokkal táncoló
LENGYEL FILM
• Koltai Ágnes: Táncőrület
LÁTTUK MÉG
• Tamás Amaryllis: Mindörökké
• Tamás Amaryllis: Ollókezű Edward
• Gáti Péter: Jobb ma egy zsaru, mint holnap egy másik
• Bikácsy Gergely: A márki
ELLENFÉNY
• Balassa Péter: Mi, a fehér helikopter

             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
     
bejelentkezés/regisztráció a kedvencekhez
 
 

Láttuk még

Jobb ma egy zsaru, mint holnap egy másik

Gáti Péter

 

Az amerikai akciófilmektől fuldokló moziprogram viszonylag rendszeres látogatói az első néhány kocka láttán halálos biztonsággal megjósolhatják az előttük álló másfél-kétórás élmény színvonalát. Ha például – mint ezúttal is – a vásznon Manhattan reklámfényei tűnnek fel először (az egyetlen lámpafolyammá összeolvadó sugárutak nagytotáljai a koraesti csúcsforgalomban) és lassan felerősödő, sejtelmesen borzongató zene kíséri az alkonyi életképmozaikokat – nem kétséges, hogy egy majátszó-dó átlagos rabló–pandúr história izgalmai szögeznek majd zsöllyéinkhez.

John Badham gyakorlott a szakmában: ismeri a feszültség- és zsarumítosz-teremtés iparos-fogásait. A hasonló zsánerű filmekben már rég szabványosított fordulatok, egy csipetnyi keményfiú-humor, valamint egyentollú filmírók és dialógus-faragók gondos kezenyomát viselő cselekmény – ezúttal is ennyi kell ahhoz, hogy a két óra is kiteljen, a bűnös is horogra akadjon és a mindig győzedelmeskedő igazság illúziójához gyermeki hittel ragaszkodó néző se csalódjon túlságosan.

Badham egyébként, nyilván maga is kevesellve a bűnnel magányos farkasként szembeszálló rendőr történet-paneljét, vígjátéki ráadásként bevonta még egy filmsztár figuráját, aki – következő alakítása hitelességét növelendő – meg szeretne mártózni a „mélyvízben”. Mozizsaruból egy időre zsarutanonccá akar válni, hogy később annál marconább fickónak tűnjék a filmeken. E kissé bágyadt ötlet azonban nem vált eléggé javára a terméknek. Amolyan sem nem igazi vígjáték, sem nem hamisítatlan akciófilm, „középfajú” produkció kerekedett a rendőr-álrendőr-páros kalandjaiból. Az untatóan szigorú koreográfia szerint sorjázó epizódok közben pedig a speciális effektusok mesterembereinek és az autós kaszkadőröknek – a nézőhöz hasonlóan – talán már a következő, ehhez roppantul hasonló mozi járt a fejükben.


A cikk közvetlen elérhetőségei:
offline: Filmvilág folyóirat 1991/06 62. old.
online: http://filmvilag.hu/xereses_frame.php?cikk_id=4147