KERESÉS ARCHÍVUM/TARTALOM LAPOZÓ
Év  

  
       
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
              
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
    
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
   1982/február
• Szabó B. István: Évtized-váltás Jegyzetek a XIV. Magyar Játékfilmszemle előtt
• Zalán Vince: Etikai parancs és történelem Beszélgetés Fábri Zoltánnal
• Bikácsy Gergely: A fájdalom árnyéka Rekviem
• Almási Miklós: A jóság traumája Kettévált mennyezet
• Zalán Vince: „Tehetetlen vagy!” Szabadgyalog
• Csala Károly: A „nyakig szegények” köztársasága A bankett
• Lengyel Balázs: Aranyhörcsög a babaházban Szeleburdi csalás
FESZTIVÁL
• Bikácsy Gergely: Blöffök és szerelmek San Sebastian
• Zsugán István: Eleven dokumentumok Nyon

• Tasi József: Villa a Vorosilov úton Beszélgetés Fehér Imrével a népi kollégiumokról
• N. N.: Fehér Imre (1926–1975) filmjei
LÁTTUK MÉG
• Lajta Gábor: Pukk!
• Harmat György: A Birodalom visszavág
• Zsilka László: A vágtató huszárosztag
• Hollós László: Variáció egy szerelemre
• Bognár Éva: A Vízesés fia
• Loránd Gábor: A férfiak pedig nem sírnak
• Koltai Ágnes: Napfivér, Holdnővér
TELEVÍZÓ
• Kovács András Bálint: Omlet, a jugoszláv ifjúmunkás
• Csepeli György: A tulajdonságok nélküli televízió
• Faragó Vilmos: Modor „A technika nyomasztó ugyan...”
• Baracs Dénes: A sajt mellé hírkosár A francia televízióról
KÖNYV
• Gáti Péter: Filmévkönyv, 1980
• Csala Károly: Az „új spanyol film”
POSTA
• Tasnádi Edit: Saját forgatókönyvének szerepét játszotta el Olvasói levél
• Szabó László: Fekete Ferenc Olvasói levél

             
             
     
bejelentkezés/regisztráció a kedvencekhez
 
 

Láttuk még

Válótársak

Varga Zoltán

 

A Válótársak ambíciója, hogy a klasszikus screwball comedy örököse legyen, bár nem teljesen sikertelen, mégsem ajándékoz meg bennünket maradandó élménnyel. A vígjáték emlegetett szépemlékű alműfaja a „nemek harcából” merítette frivol és csípős humorát, s tette ezt kifejezetten bolondos, cikázó cselekménnyel. Legemlékezetesebb hősnői, Carole Lombard vagy Doris Day után szerencsére ezúttal egy vörös hajú szépséget láthatunk ringbe szállni a másik nem ellen, kezdetben a bíróságon, utóbb a hálószobában, végül az anyakönyvvezetőnél. A film főszereplői, Julianne Moore és Pierce Brosnan ha nem is elsősorban komikus képességeikről nevezetesek, mindketten élnek a nem különösebben kidolgozott szerepek lehetőségeivel. Válóperes ügyvédeket játszanak, akik rendre egymás riválisai a tárgyalóteremben, de a kezdeti – illetve kezdetben sem komoly – ellenségeskedésüket fölváltja a vonzalom, sőt, még egy annál is nemesebb érzelem. Mire idáig eljutnak, számos helyzet- és jellemkomikumra épülő jelenet szerez kellemes perceket; a film következetessége akkor törik meg, amikor hőseink egy peres ügy kapcsán Írországba utaznak, s feledvén a nyüzsgő New Yorkot, úgy tűnik, mintha velük együtt egy másik filmbe csöppentünk volna és sajnos a későbbiekben sem kapjuk vissza a kezdeti hangvételt. De legalább lehet látni Julianne-t ír táncot járni, Brosnant meg sörivó versenyen részt venni. A Válótársakat egy visszatérő poénja alapján snowball comedyként is számon tarthatnánk, már ha bárki is ragaszkodik hozzá, hogy számon tartsuk ezt a filmet.


A cikk közvetlen elérhetőségei:
offline: Filmvilág folyóirat 2005/02 60. old.
online: http://filmvilag.hu/xereses_frame.php?cikk_id=4815