KERESÉS ARCHÍVUM/TARTALOM LAPOZÓ
Év  

           
             
             
             
             
             
             
             
              
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
    
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
   1982/február
• Szabó B. István: Évtized-váltás Jegyzetek a XIV. Magyar Játékfilmszemle előtt
• Zalán Vince: Etikai parancs és történelem Beszélgetés Fábri Zoltánnal
• Bikácsy Gergely: A fájdalom árnyéka Rekviem
• Almási Miklós: A jóság traumája Kettévált mennyezet
• Zalán Vince: „Tehetetlen vagy!” Szabadgyalog
• Csala Károly: A „nyakig szegények” köztársasága A bankett
• Lengyel Balázs: Aranyhörcsög a babaházban Szeleburdi csalás
FESZTIVÁL
• Bikácsy Gergely: Blöffök és szerelmek San Sebastian
• Zsugán István: Eleven dokumentumok Nyon

• Tasi József: Villa a Vorosilov úton Beszélgetés Fehér Imrével a népi kollégiumokról
• N. N.: Fehér Imre (1926–1975) filmjei
LÁTTUK MÉG
• Lajta Gábor: Pukk!
• Harmat György: A Birodalom visszavág
• Zsilka László: A vágtató huszárosztag
• Hollós László: Variáció egy szerelemre
• Bognár Éva: A Vízesés fia
• Loránd Gábor: A férfiak pedig nem sírnak
• Koltai Ágnes: Napfivér, Holdnővér
TELEVÍZÓ
• Kovács András Bálint: Omlet, a jugoszláv ifjúmunkás
• Csepeli György: A tulajdonságok nélküli televízió
• Faragó Vilmos: Modor „A technika nyomasztó ugyan...”
• Baracs Dénes: A sajt mellé hírkosár A francia televízióról
KÖNYV
• Gáti Péter: Filmévkönyv, 1980
• Csala Károly: Az „új spanyol film”
POSTA
• Tasnádi Edit: Saját forgatókönyvének szerepét játszotta el Olvasói levél
• Szabó László: Fekete Ferenc Olvasói levél

             
             
     
bejelentkezés/regisztráció a kedvencekhez
 
 

Láttuk még

A vágtató huszárosztag

Zsilka László

 

Történelmi kalandfilmnek indul. Az orosz seregek hátrálnak Napóleon csapatai elől, Moszkva elesik. A főhős, Davidov huszárparancsnok osztagával és ötven kozákkal partizánháborúba kezd a franciák hátában. Neve hamarosan rettegett lesz az ellenség körében. A kalandok sora azonban minduntalan megtörik. A szereplők hosszú és unalmas beszélgetésekbe bonyolódnak, amelyeknek a későbbiekben nincs jelentőségük sem a cselekményben, sem a jellemrajzban, legfeljebb Davidovról tudjuk meg, hogy nemcsak a kardot, hanem a tollat is remekül forgatja: civilben irodalmár. Műveiből aztán a legváratlanabb szituációkban hallunk idézeteket, még az álmából fölvert Kutuzov sem mulaszt el egy-két strófát maga elé mormolni. A film készítői egyébként tartogattak más meglepetést is. A szereplők néha – helytől és időtől függetlenül – dalra fakadnak, táncolnak, pezsgőt bontanak, a beállítás ilyenkor revühöz hasonlít, s már-már azt hisszük, hogy nem is kell az egészet komolyan venni, talán a történelmi hérosz-filmek szatírájának szánták A vágtató huszárosztagot.

Ritkítja még Napóleon seregét egy szegény muzsikokból álló csapat is, melynek tagjai alkalmanként harsányan tanúbizonyságot tesznek osztály(harcos)-tudatukról. (Ezek az epizódok az akkori orosz társadalom belső ellentmondásait lennének hivatottak – drámai eszközökkel – ábrázolni.) Ám e jelenetek kevésbé meggyőzőek, mint a revü-betétek.

A nézők azonban mégsem fognak unatkozni a kétrészes film megtekintésekor. A műfaji elemek szertelen és indokolatlan váltakozása egy idő után ugyanis rendkívül komikus hatást kelt. Még ott is, ahol az alkotók nyilvánvalóan nem törekedtek erre.


A cikk közvetlen elérhetőségei:
offline: Filmvilág folyóirat 1982/02 45. old.
online: http://filmvilag.hu/xereses_frame.php?cikk_id=7183