Láttuk még

Hercule és Sherlock

Bori Erzsébet

Gyorsan eloszlatnám az esetleges félreértéseket: ez nem az a film, amelyet a klasszikus detektívregény kedvelők a címe alapján remélhetnek. Mai darab, hősei nem nyomozózsenik vagy úri betörők, hanem alacsony beosztású, aranyszívű és balfácán gengszterek – Christopher Lambert és Richard Anconina –, a főnökök hamis pénzben, heroinban, korrupcióban és buffo szerepkörben utaznak, a megtévesztő cím pedig két – természetesen bűbájos – kutya neve. A rendező, Jeannot Szwarcz Amerikából jött (vissza), mestersége címere a Cápa 2., de az csak a hazai pályán derül ki, hogy humora is van. Az Hercule és Sherlock egyfelől kifogástalan bűnügyi komédia, amely jobb pillanataiban politikai szatírába hajlik. Másfelől családi mozi. A franciák egy ideje ebben a műfajban aratják legfényesebb sikereiket. A legutóbbi emlékezetes darabok (Egy indián Párizsban; A jaguár) a környezetbarátsági és multikulturális vigaszágon futottak be. Az efféle munkákat csak egy paraszthajszál választja el a társadalmi célú reklámtól („Törődjön többet egészségével!”, „Óvd a természetet!”) és a Disney gyártósorairól legördülő dobozos nyáltól. De ennyi épp elég az üdvösséghez.

A cikk közvetlen elérhetőségei:
	offline: Filmvilág folyóirat 1998/05 61. old.
	online: http://filmvilag.hu/xereses_frame.php?cikk_id=3708

Cikk értékelése:

szavazat: 866 átlag: 5.42