KERESÉS ARCHÍVUM/TARTALOM LAPOZÓ
Év  

  
       
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
              
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
    
             
             
             
             
             
             
   1994/július
KRÓNIKA
• Keresztury Dezső: Egy költő-filmes – Gyöngyössy Imre emlékére –
• N. N.: Lohr Ferenc
MÉDIA
• Szilágyi Ákos: Orosz médiatáj, magyar ecsettel
• Várkonyi Tibor: A látványosság-állam Politikusok a képernyőn
CYBERVILÁG
• Almási Miklós: A néző belép a képbe Digitalizált tévémozi
ANIMÁCIÓ
• Reisenbüchler Sándor: Norsteinről jut eszembe A rajzfilm Mozartja
• Antal István: Változatok sötét húrra ©vankmajer csodaországa

• Dániel Ferenc: Ki alkalmas a megváltásra? Viridiana
• Bikácsy Gergely: El Rey
FESZTIVÁL
• Hegyi Gyula: A kivonulás szomorúsága Portugál filmhét
• Báron György: Fényírók Mediawave

• Hirsch Tibor: Másmozi A Másképp Alapítvány a Cirko-Gejzírről
• Kovács András Bálint: Megnyitó-töredékek egy kisebbségi mozihoz
• Hirsch Tibor: Megnyitó-töredékek egy kisebbségi mozihoz
• Bakács Tibor Settenkedő: A nyúl nem is létezik Amatőrfilm
• Lányi András: Megnyitó-töredékek egy kisebbségi mozihoz
MÉDIA
• Kozma Gy. Uri: A reklám helye Reklám

• Bárdos Judit: Az olasz kapcsolat Római beszélgetés Giacomo Gambettivel
KRITIKA
• Turcsányi Sándor: Adios, companiero! Távol és mégis közel
• Turcsányi Sándor: Sissy Guitar Néha a csajok is úgy vannak vele
LÁTTUK MÉG
• Hirsch Tibor: A hajsza
• Kovács András Bálint: Végzet
• Mockler János: Ments meg, mert ölnöm kell!
• Tamás Amaryllis: A szomszéd nője mindig zöldebb
• Ardai Zoltán: Lángoló jég
• Kuczogi Szilvia: Tőrbe csalva
• Fáber András: Angie
• Tamás Amaryllis: Ruby Cairo

             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
     
bejelentkezés/regisztráció a kedvencekhez
 
 

El Rey

Bikácsy Gergely

Nem olcsó szójáték talán, ha azt mondjuk, Fernando Rey valódi király volt. Mindig nemeseket, hidalgókat, fejedelmi tartású nagyurakat játszott. Idősen is hódító lovagokat. Sőt, talán már idős hódítónak, kiábrándult nemesnek született.

A Viridianának akkor is ő a férfi főszereplője, ha a film első félórája után nincs több szerepe. Negyvenhárom évesen játszotta el az unokahúgába reménytelenül szerelmes Don Jaime szerepét. Délceg és férfias hatvanévesnek látszott. Aki csak ebben az életkorban döbben rá, hogy mi az élet legnagyobb értéke. Egy határozott férfi, aki idősödve egyre férfiasabb. S aki mégis veszít.

Már nem is csak a Viridianáról beszélünk. A Tristanáról is, A vágy titokzatos tárgyáról is. Hívják Don Jaimének vagy Don Lopénak, a nemesen őszülő hidalgó sohasem csupán Viridianába vagy Tristanába vagy Conchitába szerelmes, és nem azért szerelmes a nála harminc évvel fiatalabb nőkbe, mert léha vágyak foglya. Nem: a középkori trubadúr-érzelmek rabja, az örök (és talán ily szépen nem is létező) nőiség rabja.

Ha van égiek által elrendelt művészi-alkotói találkozás, Buñuel és Fernando Rey találkozása az volt. Buñuel vad és roncsoló indulattal törte-zúzta a szerelmet akadályozó buta társadalom védősáncait. Gyalázatos és nemtelen indulataihoz kellett egy nemes, lovagias hasonmás, aki talán a spanyol vagy provanszi középkor fényét hozta el. S ebben a fényben baljósan feltündökölt, hogy a boldog szerelmet, a betelejesülést nem is az ostoba társadalmi regulák akadályozzák, hanem valami más, bennünk lappangó sötét erő.

A nemes hidalgó ezért mosolyog minden film végén. Halálakor is.


A cikk közvetlen elérhetőségei:
offline: Filmvilág folyóirat 1994/07 29. old.
online: http://filmvilag.hu/xereses_frame.php?cikk_id=676