KERESÉS ARCHÍVUM/TARTALOM LAPOZÓ
Év  

            
             
             
             
             
             
             
             
             
              
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
    
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
   1985/június
• Gaál István: Griffith lázas türelmetlensége Intolerance
• Ardai Zoltán: Anzix a trafikból Higgyetek nekem!
• Koltai Ágnes: Egy eretnek műfaj Beszélgetés Gyarmathy Líviával
• Kornis Mihály: Az Apokalipszis diszkrét bája A nagy zabálás
• Márton László: „Lám a cápa szája tátva...” A cápa
FESZTIVÁL
• Létay Vera: Felhőbe lépő film Nyugat-Berlin
• Zsugán István: Film, eredj, légy osztályharcos! Havanna

• Fekete Ibolya: Falfúró Filmnovella
• Grunwalsky Ferenc: Falfúró Filmnovella
• Szomjas György: Falfúró Filmnovella
LÁTTUK MÉG
• Zalán Vince: Egy asszony visszanéz
• Márton László: Szaffi
• Barna Imre: Mégis, kinek az élete?
• Hirsch Tibor: Halál egyenes adásban
• Bánlaki Viktor: Egy filmcsillag élete
• Faragó Zsuzsa: Bocsássanak meg, kérem!
• Szentgyörgyi Rita: Folyópart tangó
• Harmat György: Öt láda aranyrög
• Tóth Péter Pál: Kígyóméreg
• Gáti Péter: Katapult
• Kapecz Zsuzsa: Gyermekrablás Caracasban
• Ardai Zoltán: Kölyökbanda
TELEVÍZÓ
• Faragó Vilmos: A jövő Milyennek szeretném?
KÖNYV
• Bikácsy Gergely: Az új hullám húsz év múltán

             
             
             
             
             
     
bejelentkezés/regisztráció a kedvencekhez
 
 

Láttuk még

Kígyóméreg

Tóth Péter Pál

 

Alkohol. Mely öl, butít, s nyomorba dönt. Ha valaki nem találkozott volna még e bölcsességgel, Frantisek Vláčil filmjében meglelheti. Pedig az egykori cseh új hullámos filmrendezőre korántsem közhelyes művek révén emlékeztünk: Fehér galamb című alkotása ináig élő, szuggesztív, költői példázat az emberi szabadságról. Persze egészen más értelemben példázat, mint a Kígyóméreg.

Nem a témával van a baj. Vlatka, a nagykorúsága küszöbét épp átlépő lány, sosem látott apja látogatására indul. Az árvaság igen súlyos dolog, az efféle találkozások ábrázolása nagy lehetőségeket tartogat mind a lélektani dráma – mind az érzelgős giccs számára.

Nem is az eszközökkel van a baj. Vláčil bizonnyal tudja még ma is, mitől lesz film egy film, s bár az jelen művéből alig tűnik ki, bizonyos precíz rutin elvitathatatlan tőle.

A forgatókönyv s a filmes kibontás hiányosságai láttán azonban érezhetjük: a szellemmel, a film lelkével valami nincs rendjén. Furcsa, árulkodó jelek bukkannak föl. Ha nem illeszkednének olyan álmos zökkenőmentességgel a vállalt „szocreál” stílusba, azt gondolhatná az ember, hogy ironikus kiszólással van dolga. Több ilyen rejtélyes műhiba közül kettőt emelnék ki: az egyik a lecsúszott, alkoholista apjára mosó lány és a helyzetet teljesen félreértő szerető jelenetében látható. A lány ugyanis épp a mosott ruhát teregeti. Hózivatarban. A másik, mikor Vlatka egy borosüvegbe tűzött faág képében elhozza az otthon illúzióját apja lakókocsijába. A kép zavarba ejtő sajátossága, hogy a növény szára nem ér bele a félig telt üveg vizébe.

Hogy, hogy nem – mégis kivirágzik a történet végére, mikor is már annyira ellaposodnak az alkotói gondolatok, hogy minden korábbi lehetőség ellenére be kell érnünk a plakáttanulsággal.

Holott nem az alkohol butít, öl, s dönt nyomorba.


A cikk közvetlen elérhetőségei:
offline: Filmvilág folyóirat 1985/06 55. old.
online: http://filmvilag.hu/xereses_frame.php?cikk_id=6104