KERESÉS ARCHÍVUM/TARTALOM LAPOZÓ
Év  

            
             
             
             
             
             
             
             
             
              
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
    
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
   1985/június
• Gaál István: Griffith lázas türelmetlensége Intolerance
• Ardai Zoltán: Anzix a trafikból Higgyetek nekem!
• Koltai Ágnes: Egy eretnek műfaj Beszélgetés Gyarmathy Líviával
• Kornis Mihály: Az Apokalipszis diszkrét bája A nagy zabálás
• Márton László: „Lám a cápa szája tátva...” A cápa
FESZTIVÁL
• Létay Vera: Felhőbe lépő film Nyugat-Berlin
• Zsugán István: Film, eredj, légy osztályharcos! Havanna

• Fekete Ibolya: Falfúró Filmnovella
• Grunwalsky Ferenc: Falfúró Filmnovella
• Szomjas György: Falfúró Filmnovella
LÁTTUK MÉG
• Zalán Vince: Egy asszony visszanéz
• Márton László: Szaffi
• Barna Imre: Mégis, kinek az élete?
• Hirsch Tibor: Halál egyenes adásban
• Bánlaki Viktor: Egy filmcsillag élete
• Faragó Zsuzsa: Bocsássanak meg, kérem!
• Szentgyörgyi Rita: Folyópart tangó
• Harmat György: Öt láda aranyrög
• Tóth Péter Pál: Kígyóméreg
• Gáti Péter: Katapult
• Kapecz Zsuzsa: Gyermekrablás Caracasban
• Ardai Zoltán: Kölyökbanda
TELEVÍZÓ
• Faragó Vilmos: A jövő Milyennek szeretném?
KÖNYV
• Bikácsy Gergely: Az új hullám húsz év múltán

             
             
             
             
             
     
bejelentkezés/regisztráció a kedvencekhez
 
 

Láttuk még

Szaffi

Márton László

 

Már a film első képsoraiból kitűnik, hogy Dargay Attila szerencsés kézzel egyesíti az operett és a matricákra kívánkozó rajzfilm-állatkák világát. A történet Jókai Mór – gyöngédebb ízlésűeknek Strauss János – óta ismerős: nyílegyenesen rohan végkifejlete felé, amikor is a kincskereső Botsinkay Jónás fölvilágosíttatik, hogy az igazi kincs a boldogság, amelyet Szaffi oldalán talál meg. (Azért aggodalomra semmi ok: a materiális kincs is előkerül.) Talán nem lőjük le túlságosan a film poénjait, ha eláruljuk, hogy Szaffi nem egy, hanem két szereplője a filmnek: részint a temesvári basa leánya, részint a jóságos Cafrinka néne fekete macskája; e kettősség sok mulatságos félreértésre ad alkalmat.

A filmben persze nem a sztori, hanem a látvány lebilincselő: a jól ismert Dargay-figurák mögé (a közönség aligha meg nem szereti a diliszelepes fejű Feuerstein lovagot, a méregkeverő Puzzolát, a szívfacsaróan disznószerű Loncsár Arzénát és a többieket) festői háttér kanyarul; Temesvár ostroma során úgy ragadnak az ágyúgolyók a várfalra, mint a cukrászsütemények, a méregpohárból kiloccsanó vegyszer szétmarja a gyilkos kardpengét; a nagy kedvvel ecsetelt mocsári idillekben jócskán láthatunk vidrát, farkaskölyköt, vadkacsát, baglyot, szentjánosbogarat, bőregeret, sündisznót és a lápi fauna más cukorfalatkáit, akik között – mondanunk sem kell – talán a vegetarianizmus íratlan és előzékeny törvényei uralganak. A jellem- és a helyzetkomikum csak oly bőséggel zuhog, mint a Béga folyó átszakított zsilipjén a víz (Savoyai Eugén katonái mindjárt berontanak a várba, s ez még csak a film legeleje!), s mindezt ellenállhatatlan, a nagy Disney-t követő vizuális humor fűszerezi. A gyermeki nézőknek bizonyára ínyére lesz a film: édes és könnyű, mint a hab.


A cikk közvetlen elérhetőségei:
offline: Filmvilág folyóirat 1985/06 52-53. old.
online: http://filmvilag.hu/xereses_frame.php?cikk_id=6097