KERESÉS ARCHÍVUM/TARTALOM LAPOZÓ
Év  

  
             
             
             
             
             
             
             
             
             
              
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
    
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
   1989/június
FESZTIVÁL
• Zalán Vince: Stílus kerestetik Kiküldött munkatársunk beszámolója

• N. N.: „Hagyd beszélni a Kutruczot!” Részletek Ember Judit 1985-ös dokumentumfilmjéből
• Máriássy Judit: Mitől hal meg a filmrendező? Befejezetlenül maradt visszaemlékezés Máriássy Félixre
• Zalán Vince: A kamerás ember Beszélgetés Koltai Lajossal
• Kovács András Bálint: A Törvény csele Jim Jarmuschról
• György Péter: Az új Éden és Pokol Ó-Hollywood
• N. N.: Életünk legszebb évei
• Vasadi Péter: Mr. Thorn, az Antikrisztus Az Ómen-trilógia ürügyén
• Ágh Attila: A fény messze van Véletlen
FESZTIVÁL
• Létay Vera: Élők és holtak városa Kairó
• Bikácsy Gergely: García Márquez magyar szavai Huelva
LÁTTUK MÉG
• Reményi József Tamás: Egy előre bejelentett gyilkosság krónikája
• Broczky Beáta: ...evilágból...
• Ében Viktor: Az utolsó jelenet
• Székely Gabriella: Rémült rohanás
• Fáber András: Godzilla Mechagodzilla ellen
• Koltai Ágnes: Miért?
• Ardai Zoltán: Tiszt, rózsával
• Bikácsy Gergely: A kém, aki szeretett engem
• Tamás Amaryllis: Figyelem
• Zalán Vince: Egyik viseli a másik terhét
• Schubert Gusztáv: K2 – Film a prostituáltakról (Az éjszakai lányok)
KRÓNIKA
• N. N.: Tarkovszkij-kollokvium
• N. N.: Osztrák filmhét
• N. N.: Hibaigazítás

             
             
             
             
             
             
             
             
             
     
bejelentkezés/regisztráció a kedvencekhez
 
 

Láttuk még

A kém, aki szeretett engem

Bikácsy Gergely

A gonoszul dagadt, mackós mozgású Sándort egy kairói épület tetejéről könnyen röpíti a mélybe James Bond. Sándor cinkosa már keményebb fickó. „Állkapocsnak” becézik, két méter magas, és lakat- meg vasrúd-harapó acél-fogsorát megnyerő mosollyal villantja a nézőre.

A kém, aki szeretett engem (1974) a James Bond-filmek „második korszakából” való opus – már nem Sean Connery, hanem a femininül férfias Roger Moore formázza benne a mesterkémet. A rendező, Lewis Gilbert még Conneryvel kezdte Bond-filmjeit, és 1967-es Csak kétszer élünkje vetekedett Guy Hamilton mára klasszikus Goldfingerének sikerével. Most látott munkája jó is, meg nem is: nagy látvány lankadó történettel és elfogadható humorral. A James Bond-filmek sikere nagyrészt a 007-es hős ellenfelének kaliberétől függ. Ebben a filmben sajnos nincs Goldfinger. A fém-fogú „Állkapocs”, bár sokat s kedvvel harap, csak szerény bérgyilkos a Gizeh-piramis árnyékában. Főnöke, egy tenger alatti magán-támaszpontról a világot elpusztítani készülő őrült hajógyáros, közelébe sem jön a híres Goldfingernek. Goldfinger undorító és rettenetet keltő szörnyeteg volt, Curd Jürgens a hájas hajógyáros szerepében csak parancsokat osztogató „kinevezett gonosz”.

Bondnak hát egyetlen méltó ellenfele marad, a rivális szovjet kémnő. Csatájuk az ágyban zajlik, több menetben, végül szovjet és angol fő-tábornokok mosolygó tekintetétől bátorítva. James Bond talán már ekkor megérdemelte volna azt a Lenin-rendet, melyet majd egy későbbi filmjében kap meg.


A cikk közvetlen elérhetőségei:
offline: Filmvilág folyóirat 1989/06 62. old.
online: http://filmvilag.hu/xereses_frame.php?cikk_id=5408