KERESÉS ARCHÍVUM/TARTALOM LAPOZÓ
Év  

    
             
             
             
             
             
             
             
             
             
              
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
    
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
   1989/június
FESZTIVÁL
• Zalán Vince: Stílus kerestetik Kiküldött munkatársunk beszámolója

• N. N.: „Hagyd beszélni a Kutruczot!” Részletek Ember Judit 1985-ös dokumentumfilmjéből
• Máriássy Judit: Mitől hal meg a filmrendező? Befejezetlenül maradt visszaemlékezés Máriássy Félixre
• Zalán Vince: A kamerás ember Beszélgetés Koltai Lajossal
• Kovács András Bálint: A Törvény csele Jim Jarmuschról
• György Péter: Az új Éden és Pokol Ó-Hollywood
• N. N.: Életünk legszebb évei
• Vasadi Péter: Mr. Thorn, az Antikrisztus Az Ómen-trilógia ürügyén
• Ágh Attila: A fény messze van Véletlen
FESZTIVÁL
• Létay Vera: Élők és holtak városa Kairó
• Bikácsy Gergely: García Márquez magyar szavai Huelva
LÁTTUK MÉG
• Reményi József Tamás: Egy előre bejelentett gyilkosság krónikája
• Broczky Beáta: ...evilágból...
• Ében Viktor: Az utolsó jelenet
• Székely Gabriella: Rémült rohanás
• Fáber András: Godzilla Mechagodzilla ellen
• Koltai Ágnes: Miért?
• Ardai Zoltán: Tiszt, rózsával
• Bikácsy Gergely: A kém, aki szeretett engem
• Tamás Amaryllis: Figyelem
• Zalán Vince: Egyik viseli a másik terhét
• Schubert Gusztáv: K2 – Film a prostituáltakról (Az éjszakai lányok)
KRÓNIKA
• N. N.: Tarkovszkij-kollokvium
• N. N.: Osztrák filmhét
• N. N.: Hibaigazítás

             
             
             
             
             
             
             
             
             
     
bejelentkezés/regisztráció a kedvencekhez
 
 

Láttuk még

Az utolsó jelenet

Ében Viktor

A harmincas évek kezdetén Japánba is beköszönt a hangosfilm csicsergő tavasza. A szegényes műteremépületekben (melyek hasonmásai ma is otthonául szolgálnak a magyar filmgyártásnak) az Európából és Amerikából importált celluloid-sikerek japanizált változatait forgatják. Hősnőnket, a Szende Leánykát egy kis mozi alkalmazottaként fedezik fel; a siker grádicsain itt azonban nem a léhaság, hanem a szorgalmas, ihletett munka erkölcsi segítségével lehet felhágni. A statisztából előbb segédszínésznő, majd színésznő lesz, végül országos sztár. Amikor a Turgenyev-novellából írt Békalencse című ambiciózus film utolsó jelenetét a próbák kudarcsorozata után szívhez szólóan megoldja, s az érzelmek patakzó áradásával utasítja vissza a gazdag halkereskedő fiának házassági ajánlatát, titkolt pára borítja el az idős filmrendező szemét, sírnak a világosítók is, de zokog az egykori kis mozi közönsége, zokog az ország; a nemzeti zsebkendőipar grafikonjai, akár a mai elektronikai iparé, magasba törnek. A somolyogtató melodráma mégis nosztalgikus futamokat játszik nyugati kultúrától megfertőzött, cinikus szívünkben. Mennyi jóindulat, milyen kölcsönös érdeklődés a másik ember szenvedése iránt, az a családias meghittség a forgatásokon, az a sóvárgó, szeretetteljes figyelem, amellyel a filmújdonságokat kísérik, még a kéregető csavargó is kívülről fújja a szereplőlistát. Az áldott naivság kora odalett.


A cikk közvetlen elérhetőségei:
offline: Filmvilág folyóirat 1989/06 61. old.
online: http://filmvilag.hu/xereses_frame.php?cikk_id=5404