KERESÉS ARCHÍVUM/TARTALOM LAPOZÓ
Év  

            
             
             
             
             
             
             
             
             
              
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
    
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
   1987/július
• Ágh Attila: Ó, azok a negyvenes évek... Pócspetri
• Bikácsy Gergely: „Az emlékezet tartóssága” Ember Judit Judit portréjához
• Dániel Ferenc: Négyezer éves baracklekvár Szirtes András filmjeiről
• Bereményi Géza: Eldorádó Részletek egy készülő film forgatókönyvéből
• Parcz Ferenc: Filmvirág Az ezeregyéjszaka virága
• Jancsó Miklós: Római emlék
• Balassa Péter: Behajózás Opera szigetére
FESZTIVÁL
• Schubert Gusztáv: Bronzautóbusz Miskolc
• Ardai Zoltán: Mi legyen a mesében? Kőszeg
• Fáber András: Mi ment meg? Isztambul
LÁTTUK MÉG
• Nagy Zsolt: A zsaru szava
• Nagy Zsolt: Az ifjú Frankenstein
• Ardai Zoltán: Az ünnepség
• Hegyi Gyula: Country Texasban
• Havas Fanny: Trükkös halál
• Havas Fanny: A kis vonatrablás
• Tamás Amaryllis: Tex és a Mélység Ura
• Faragó Zsuzsa: A 222-es járat
• Mészáros F. István: De fiatalok voltunk!
• Kabai József: Miért kell szárny az embernek?
KÖNYV
• Klaniczay Gábor: Bódy életmű-katalógus
TELEVÍZÓ
• Lajta Gábor: Martyntól a vidám Bauhausig Kismányoky Károly filmjeiről
KRÓNIKA
• N. N.: Norman McLaren (1914–1987)

             
             
             
             
             
             
             
     
bejelentkezés/regisztráció a kedvencekhez
 
 

Láttuk még

De fiatalok voltunk!

Mészáros F. István

 

Belikov filmje az újabb keletű szovjet kommersz iskolapéldája. A nagyközönséget megcélzó filmezés témát és stílust váltott. A honvédő háború ritkábban tűnik föl a filmvásznon, ma már az ötvenes évek társbérleteinek és kollégiumainak groteszk zűrzavarai teremtenek új sablonokat. A nosztalgia  internacionálisan kellemes, ha a csomagolás is elegáns (és egyre inkább az, mert a kismesterek közül is egyre többen tanulják el a nagyok fogásait), akkor a peresztrojka hullámain a kommerszfilmek is eljuthatnak a nemzetközi filmpiacra.

Ennek a kommersznek csak egy szépséghibája van, művészetnek akar látszani. A De fiatalok voltunk! is lemond a lebilincselő izgalmakról és a delejes szépségű nőkről, ehelyett azt susogja nézője fülébe: nézd, milyen őszinte és emberi vagyok! Valóban az. A főszereplő – lévén félszeg fiú – a film elején olyannyira idétlen, hogy a későbbiekben már alig hisszük el, hogy normális vidéki fiatalember, akivel mindössze annyi történt,  hogy  fölvették  a moszkvai műszaki egyetemre. Gyerekkorának szűzi szerelmét Julkának hívják, őt ugye minden kommersz dramaturgia otthon felejtené. Itt viszont a lány újra felbukkan a fiú életében. Innen már nem egy eszmélkedő Zöld Henrik sorsát követhetjük, hanem a Love Story szovjet változatát látjuk. Szása feleségül veszi a nagybeteg Julkát, aki, miután megszülte kislányukat, meghal. Kint frenetikus örömmámorban ünneplik Gagarin űrbemenetelét, a kórházi szobácskában egy ifjú zokog felesége holtteste fölött. A történelem nem áll meg, sugallja Belikov, de hőse történetének itt véget vet. Minthogy profi, azt is tudja, hol kell abbahagyni.


A cikk közvetlen elérhetőségei:
offline: Filmvilág folyóirat 1987/07 54. old.
online: http://filmvilag.hu/xereses_frame.php?cikk_id=5246