KERESÉS ARCHÍVUM/TARTALOM LAPOZÓ
Év  

  
       
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
              
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
    
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
   1990/július
KRÓNIKA
• N. N.: Tisztelt Szerkesztőség!
• N. N.: Hibaigazítás

• Forgách András: A káosz gyémánttengelye Ran
• Schubert Gusztáv: A gyöngédség forradalma Pozsony
• Varga György: A nonkonformizmus lova Beszélgetés Jan Němeccel
• Zalán Vince: Kelet-nyugati átjáró Berlinale
• Birinyi Éva: Drakulák és denevérek Fantasztikus filmek fesztiválja
FORGATÓKÖNYV
• Kornis Mihály: Magyar Rekviem
KRITIKA
• Székely Gabriella: Elfogytak a fotók Napló apámnak, anyámnak
LÁTTUK MÉG
• Kövesdy Gábor: Drágám, a kölykök összementek
• Megyesi Gusztáv: Aszex
• Báron György: Goodbye Emmanuelle
• Koltai Ágnes: Menekülő ember
• Hegyi Gyula: Tango és Cash
• Schubert Gusztáv: A ragadozó
• Tamás Amaryllis: A rendőrsztori folytatódik
KÖNYV
• Bikácsy Gergely: Szigetnapló három lexikonról Lexikon-izgalmak
ELLENFÉNY
• Balassa Péter: Panoráma, avagy a legfőbb érték az ember

             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
     
bejelentkezés/regisztráció a kedvencekhez
 
 

Láttuk még

Tango és Cash

Hegyi Gyula

 

Volt egyszer egy Andrej Koncsalovszkij nevű szovjet-orosz filmrendező, aki egy kiváló költő fiaként, Nyikita Mihalkov bátyjaként és Tarkovszkij közeli munkatársaként a huszadik századi orosz kultúra csúcsaihoz szokott. Egyik legcsodálatosabb filmje, az Ászja Klacsina története húszesztendei kényszeré dobozlét után is frissességével és hamvas szépségével hatott és hódított. Míg Ászja a dobozban pihent, Andrej elhagyta a hálátlan hazát és átkelt a nagy vízen: hollywoodi filmkészítő lett belőle. Rokonszenvező európai kritikusai első amerikai filmjeiben még igyekeztek felfedezni valamit az orosz kultúra és a művészet emlékeiből – belelátni azt, aminek hitük szerint egy Koncsalovszkij filmjeiben benne kell lenni. A kritikus gyarló lény, nemcsak rosszindulatában, hanem olykor fölös jószándékában is.

Mert Andrej Koncsalovszkij legújabb filmjébe, a Tangó és Cash-be aztán valóban abszurd ötlet lenne bármi mást is beleképzelni, mint amit a vásznon látunk. Sylvester Stallone, amint verekszik, Sylvester Stallone, amint öl, Sylvester Stallone, amint a húga becsületét védelmezi és Sylvester Stallone, amint öltönyt-nyakkendőt ölt. És Kurt Russel, amint verekszik, öl, nőzik, viszont farmernadrágban-félmeztelenül. És kiégnek a kamionok, és a két zsaru kiirt egy kisebb magánhadsereget. Egy fegyvergyárat is szétver a két barát öldöklő kedvében. A film agresszív, de legalább ostoba: a zsarutörténetek legismertebb kliséit követi, de nincs miért izgulni rajta, hiszen ép ésszel senki sem feltételezheti, hogy a Stallone alakította színészt bármi baj érhetné egy Stallone-reklámfilmben.

Jótékony legendák szerint Koncsalovszkij forgatás közben összeveszett a producerrel, és fellázadt a történet bárgyúsága ellen. Álmodj, európai filmbarát: de ha felébredsz, marad a józanító főcím. Rendezte: Andrej Koncsalovszkij.


A cikk közvetlen elérhetőségei:
offline: Filmvilág folyóirat 1990/07 56. old.
online: http://filmvilag.hu/xereses_frame.php?cikk_id=4388