KERESÉS ARCHÍVUM/TARTALOM LAPOZÓ
Év  

  
       
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
              
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
    
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
   1990/július
KRÓNIKA
• N. N.: Tisztelt Szerkesztőség!
• N. N.: Hibaigazítás

• Forgách András: A káosz gyémánttengelye Ran
• Schubert Gusztáv: A gyöngédség forradalma Pozsony
• Varga György: A nonkonformizmus lova Beszélgetés Jan Němeccel
• Zalán Vince: Kelet-nyugati átjáró Berlinale
• Birinyi Éva: Drakulák és denevérek Fantasztikus filmek fesztiválja
FORGATÓKÖNYV
• Kornis Mihály: Magyar Rekviem
KRITIKA
• Székely Gabriella: Elfogytak a fotók Napló apámnak, anyámnak
LÁTTUK MÉG
• Kövesdy Gábor: Drágám, a kölykök összementek
• Megyesi Gusztáv: Aszex
• Báron György: Goodbye Emmanuelle
• Koltai Ágnes: Menekülő ember
• Hegyi Gyula: Tango és Cash
• Schubert Gusztáv: A ragadozó
• Tamás Amaryllis: A rendőrsztori folytatódik
KÖNYV
• Bikácsy Gergely: Szigetnapló három lexikonról Lexikon-izgalmak
ELLENFÉNY
• Balassa Péter: Panoráma, avagy a legfőbb érték az ember

             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
     
bejelentkezés/regisztráció a kedvencekhez
 
 

Láttuk még

Menekülő ember

Koltai Ágnes

 

Akár az amerikai televíziós sorozatok persziflázsa is lehetne ez a film, s alkotói ambíciói szerint az is volna. Mi mégsem ízlelgetjük kedvtelve, a ráismerés örömével vagy a kifigurázás könnyed iróniájával a Menekülő embert. S nem csupán azért, mert éppen csak készülünk belépni a televíziós információipar agresszív és kaotikus birodalmába. A sci-fi játékosságát, szellemi bújócskáját sem élvezzük ebben a 2017-re datált filmben, lévén földhözragadtan brutális és gátlástalanul misztikus. A rendező, Paul Michael Glaser egyenesen a rétestészta módjára nyúló Starsky és Hutch langymeleg bűnügyi históriából érkezett a filmbéli showman önmagát alakítja, ő az egyik legnépszerűbb amerikai televíziós mókamester, s a forgatókönyvíró, az álnév mögé bújt Stephen King is tud egyet-mást az emberben lakozó kaján félelemről, a Menekülő ember így érte el a maró gúnyrajz határát. A történet úgy indul, mint valamiféle huszonegyedik századi Spartacus, s ugyan mi mást képzelhetne a túlfinomult jövőről egy magunkfajta evilági halandó, ha nem azt, hogy a rabszolgalánc és a nyakörv kódra nyílik, az ellenőrzés és manipuláció eszköze a videó, s a televíziós műsorokat központi számítógépből adagolják. Kedélytelen és – Stephen King-től szokatlanul – valószerűtlen rémálmok ezek (ő ugyanis otthonosabban mozog az ösztönökkel összefonódó szorongások nagyon is valós világában), amik nyilvános, a televízió celebrálta autodafékban, rafináltan romlott gyilkosság-orgiákban csúcsosodnak ki. Meglehet a Dallas, a Starsky és Hutch s a többi amerikai tévésorozat a készülék elé láncolja a nézőket, kisajátítja az agyukat, uralja a szemüket, csak hát ezek ártatlan csacskaságok a Menekülő ember profi szadizmusához képest.


A cikk közvetlen elérhetőségei:
offline: Filmvilág folyóirat 1990/07 55-56. old.
online: http://filmvilag.hu/xereses_frame.php?cikk_id=4387