KERESÉS ARCHÍVUM/TARTALOM LAPOZÓ
Év  

   
             
             
             
             
             
             
             
             
             
              
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
   2001/március
KRÓNIKA
• N. N.: Képtávíró
• Kelecsényi László: Sinkovits Imre (1928–2001)

• Lengyel László: Szabadlegény Jancsó 80
• Vidovszky György: Jancsó, a király Beszélgetés középiskolásokkal
• Mundruczó Kornél: Állatkerti mesék Jancsó 80
• Bikácsy Gergely: Mozilidérc Mándy mozija
TELEVÍZÓ
• Schubert Gusztáv: A szépség rabjai Televízió: férfireklám
• Hammer Ferenc: Claudia Citroën Nők a tévéreklámban
• Mihancsik Zsófia: A láthatatlan kéz Beszélgetés Levendel Ádámmal
• N. N.: Az amerikai tévéreklám (1945–95)
CYBERVILÁG
• Sipos Júlia: A hálózott ember Beszélgetés Nyíri Kristóf filozófussal
• Kriston László: e-demokráci@? Paradigmaváltás Hollywoodban – 2. rész
• Kriston László: Párhuzamok Könyvszakma – Filmipar
• Kömlődi Ferenc: Gépi balettek Robotrendezők

• Beregi Tamás: Monty-montázs Angol humor
• N. N.: Monty Python repülő CD-ROM-jai
• Karafiáth Judit: A megtalált Proust Az eltűnt idő filmjei
• Ardai Zoltán: Időnk Leával A fogolynő
FESZTIVÁL
• Kovács András Bálint: A kőkori szappanopera Pordenone

• Csont András: Egy brassói Párizsban Brassaï-kiállítás
FILMZENE
• Szőnyei Tamás: Sűrített idő Beszélgetés Szemző Tiborral
KRITIKA
• Csengery Kristóf: Bartók-kenyér Gyökerek
• Gelencsér Gábor: Mértékrend Zalán Vince: Gaál István krónikája
• Varró Attila: A kép ópiuma Rekviem egy álomért
• Takács Ferenc: T-modell Dr. T és a nők
• Báron György: A Szovjetunió magányos hőse Vorosilov mesterlövésze
LÁTTUK MÉG
• Pályi András: Pan Tadeusz
• Varró Attila: Tigris és Sárkány
• Csantavéri Júlia: Malena
• Köves Gábor: Wonder Boys
• Reményi József Tamás: Betty nővér
• Ádám Péter: A meztelen Maya
• Nevelős Zoltán: Billy Elliot
• Kis Anna: Anyegin
• Strausz László: Szívörvény
• Tamás Amaryllis: A jövő kezdete
KÉPMAGNÓ
• Reményi József Tamás: Temetés

             
    
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
     
bejelentkezés/regisztráció a kedvencekhez
 
 

Láttuk még

Anyegin

Kis Anna

 

Fiennes márkajelzéssel ellátott, dinasztikus műalkotás lett az Anyegin: a rendező, a zeneszerző, a producer és a címszereplő mind-mind Fiennes névre hallgat.

A film mélabús, borongós és szép, akár a két főhős, tempója lassan hömpölygő, mely utóbbi tekintetben valószínűleg nem kívánja tükrözni Puskin sorainak lüktetését. A világirodalom gyöngyszemeihez nagy sztárokkal és romantikus korhangulat-festéssel közelítő feldolgozásokban elengedhetetlenül hemzsegő, szépelgő képek mellett Martha Fiennesnál megfér a szép is, és feltűnően nagy a feszültségkeltő csend: a rendező finoman bánik a zenével (leszámítva a könnyes finálét), és látható vonzódást mutat az elnémított, „hangos” jelenetek iránt. Főszerepet oszt a – minél költőibb, annál jobb – díszleteknek, tájaknak és kosztümöknek, Puskinnál a környezet mégis jóval önállóbb jelentőségű életet él. A filmben a környező orosz földbirtokos nemesi világ valósága a két főszereplő fojtott lelki világából eredő, álom-lázálomszerű szféra függvényében jelenik meg, az érzelmi szál pedig mintha épp a szemet gyönyörködtető díszletek egyik kinövése volna.

Ralph Fiennes és Liv Tyler története szerelmibbre sikeredett a puskini szerelmi szálnál – drámaibb, idealizáltabb a tragikuma és idealizáltabbak a hősei is. Nem tűrték, és így száműzték személyiségükből a hétköznapi, önsorsrontó, kisstílű vonásokat. Tatjana decensen szenved, nem produkál „idegdrámát, bús női képet, sírást és ájulásokat”, s Anyegin is felmentést nyer az alól, hogy unalmában, rosszkedvében és merő bosszúból (Tatjana fentebb leírt viselkedése miatt) „bosszantja meg” Lenszkijt (a filmben Olga kezdeményezi a féltékenységre okot adó táncot). Még a párbaj előtt is megpróbálja, főhőshöz méltóan, józan eszére hallgatva lebeszélni őt – hadd legyen a saját haláláért is a mellékszereplő Lenszkij a felelős. Máskülönben hogyan számolnánk el maradék nélkül a vigaszul beiktatott lelki házassággal, amelyet Anyegin és Tatjana – metaforikusan – menyasszonyi fehérben és vőlegényi feketében a kedvünkért köt?


A cikk közvetlen elérhetőségei:
offline: Filmvilág folyóirat 2001/03 61. old.
online: http://filmvilag.hu/xereses_frame.php?cikk_id=3255