|
|
|
Láttuk mégDon Juan DeMarcoHegyi Gyula
Filmdivatok jönnek és mennek, de az ősöreg romantika túlél minden divatot és hullámot. S ha a zord és rosszkedvű idők végképp nem kedveznek a klasszikusan romantikus történeteknek, akkor a romantika látszólag idézőjelében, a nemes és megható érzelmek szelíd-bús paródiájában támad fel. A Don Juan DeMarco iskolapéldája lehetne ez utóbbi trükknek. Pszichiátriai esettanulmány, amelyben a nagymamája nevelte, gátlásos fiú Don Juannak, azaz spanyol arisztokratának és a nők bálványának képzeli magát. Kulisszahasogatóan giccses történeteit a film egyértelműen paródiaként jeleníti meg, a néző fölényes-cinikus mosollyal nyugtázhatja, hogy ő persze józanabb és okosabb a halálos párbajról és hárembeli huncutságokról álmodozó fiúnál. De ez a fintor mégsem nevetés, mégkevésbé röhögés: sokkal inkább elérzékenyült, lágy, netán szipogós mosoly. Mert a romantikus álmodozások paródiájának indult jelenetekbe néhány csepp igazi és hatásos romantikát kever a „Coppola-művek” egyik tehetséges rendezője, Jeremy Leven. Ha kellően elengedjük magunkat, akkor kedves, megható és emberséges mozi hangulatát árasztja a film. Ha kritikusan szemléljük, könnyen kiütközik belőle a nyilvánvaló átejtés. De csak azért verhet át minket, mert mi is becsapjuk magunkat. Látszólag nevetünk a romantikán, közben pedig néhány cseppjét is hálás örömmel fogadjuk.
Marlon Brando a pszichiáter szemlélődő szerepében pontosan ezt a nézői attitűdöt testesíti meg. Az volna a feladata, hogy szakmailag megfigyelje és értékelje a szerelmi szenvedélytől sújtott fiú állapotát. Ehelyett a ritka fenoméntől elkáprázva, nyílt csodálattal bámulja a fiút. S áradozó meséi hatására saját feleségében is felfedezi a régi bútordarabban rejlő vonzó nőt. Az egykori önmaga két és félszeresére hízott és megöregedett Brando egy jelenetben saját ifjúkori fényképével szembesül. Különös filmtörténeti pillanat. Az a régi Brando merész érzelmi és intellektuális kalandokban csillogott, míg a mostani a má sok hazug kalandjait szemléli nosztalgikus áhítattal. Az ifjú Don Juan szerepében Johnny Depp a színészmesterség egyik legősibb trükkjét, az átváltozó-képességet műveli magas fokon. Profi, mint az egész film. De soha sem lesz belőle legenda, mint az ifjú Brandóból hajdanán.
| Cikk értékelése: |  |  |  |  |  |  |  |  |  |  |  |  | szavazat: 1182 átlag: 5.49 |
 |
|
|
|
