KERESÉS ARCHÍVUM/TARTALOM LAPOZÓ
Év  

  
       
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
              
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
    
             
             
             
             
             
             
             
   1993/január
KRÓNIKA
• Koltai Ágnes: Az olasz film ünnepe Premio Grolle D’Oro
GREENAWAY
• Lajta Gábor: Világszertár
ANGELOPULOSZ
• Fáber András: Odüsszeusz újra tengerre száll Beszélgetés Theo Angelopulosszal
MAGYAR FILM
• Sipos Júlia: Virágnyelvtan Beszélgetés Simó Sándorral és Szabó Istvánnal
AMERIKAI FÜGGETLENEK
• Forgách András: Halott tőzsdeügynök a múzeumban Az új ártatlanság az amerikai filmben
MARLENE DIETRICH
• Molnár Gál Péter: Moll Flanders szépunokája
FESZTIVÁL
• Kovács András Bálint: Vihar előtt Pordenone
KRITIKA
• Ardai Zoltán: Madridi szőke Tűsarok
• Koltai Ágnes: Törtszív úrfi Hollywoodi lidércnyomás (Barton Fink)
• Turcsányi Sándor: Álomszonáta Otthonom, Idaho
LÁTTUK MÉG
• Turcsányi Sándor: A fűnyíró ember
• Schubert Gusztáv: Krapatchouk
• Sneé Péter: Semmit a szemnek!
• Fáber András: Superman III.
• Barotányi Zoltán: Oroszlánszív
• Sárközi Dezső: Jól áll neki a halál
• Turcsányi Sándor: Dili-vízió
• Sneé Péter: Őrjítő vágy

             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
     
bejelentkezés/regisztráció a kedvencekhez
 
 

Láttuk még

Krapatchouk

Schubert Gusztáv

Krapatchouk. Úgy hangzik, mint egy átok. De jelenthet nyugati nagyváros pályaudvarán tévelygő szakadt keleti turistákat. Nemzeti ételt, a távoli kedves otthont idéző, porcogóval töltött erdei padlizsánt. Vagy éppen az útlevél-ellenőrzésnél használatos kutyakorbács csattanását. Nemlétező nyelv nemlétező szavaként: bármit. Csak annyi biztos: valami kelet-európait.

Mert a nemlétező ország, ahol e nemlétező nyelvet beszélik, a szomszédságunkban nem létezik. Prazsevica nem Frankhonnal határos, ahová két derék és együgyű hősünk alkalmi munkára elszegődött, hanem a mi kis prazsevicánkkal. Dolguk végeztével – itt kezdődik a film – hazaindulnának, de országukat többé nem lelik. A menetrendben nincs: tehát nem létezik. A rendőrségen, a Külügyben... nem tudnak róla. Sok-sok szomorkás kergetőzés és félreértés után hőseinknek végül mégiscsak sikerül megtalálniuk a bűnös és nemtörődöm nagyvárosból hazafelé vezető utat.

Vigyázó szemetek Keletre vessétek! Így a film, ez a kedves 1991-es félreértés. Szakadtak, együgyűek, de övék a jövő. Azóta eltelt egy teljes év, kitört pár tucat véres polgárháború, Kelet-Európa újra a régi. Nem botladozik Stan és Panként az Európa Házban. A múlté lett még a „szép reménytelenség” is. Ha négy-öt magyar, oszét, csecsen, ingus manapság összehajol, nem Egyesült Európáról álmodik. A krapatchouk jár az eszibe.

Prazsevica tényleg nem létezik.


A cikk közvetlen elérhetőségei:
offline: Filmvilág folyóirat 1993/01 57. old.
online: http://filmvilag.hu/xereses_frame.php?cikk_id=175