KERESÉS ARCHÍVUM/TARTALOM LAPOZÓ
Év  

    
             
             
             
             
             
             
             
             
             
              
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
    
             
             
             
   1997/április
KRÓNIKA
• Molnár Gál Péter: Fred Zinnemann
FILMSZEMLE
• Szilágyi Ákos: Tájkép filmszemle után Filmsivatag ’97
• Gelencsér Gábor: Személyes tudás Beszélgetés Janisch Attilával és Forgách Andrással
• Schubert Gusztáv: Anasztázia Hosszú alkony
• Csejdy András: Haditudósítás Beszélgetés Szász Jánossal
• Varga Balázs: Sodorban Dokumentumfilmek
• Bihari Ágnes: Kerülőúton Beszélgetés dokumentaristákkal
• Muhi Klára: Végre képek! Kisjátékfilm

• Turcsányi Sándor: Túlságosan zajos halál Hrabal a földben, a vízben, a levegőben
• Déri Zsolt: Krisztussal énekel Abel Ferrara-portré
• Varga Balázs: Krisztussal énekel Abel Ferrara-portré
• Ardai Zoltán: Nincs harag Kitano Takesi gengszterei
• Horváth Antal Balázs: Fém az emberben Tecuo
• Kömlődi Ferenc: Új Tokió, 2019 Akira
• Radnóti Sándor: Hamisfilm Orson Welles
TELEVÍZÓ
• Spiró György: Hódolat a fogorvosnak Égi manna
KRITIKA
• Kis Anna: Gloster civilben, egyenruhában III. Richárd-adaptációk
• Tillmann József A.: Az erő velünk van Csillagok háborúja
FILMZENE
• Fáy Miklós: Háromból kettő John Williams
MULTIMÉDIA
• Nyírő András: Film nélkül Informánia
LÁTTUK MÉG
• Schubert Gusztáv: Rizsporos intrikák
• Takács Ferenc: Michael Collins
• Ardai Zoltán: Rómeó és Júlia
• Tamás Amaryllis: Tükröm, tükröm
• Tóth András György: Egy francia nő
• Hegyi Gyula: Dante pokla
• Barotányi Zoltán: Drakula halott és élvezi
• Kosztolni Ildikó: Bosszúálló angyal
• Berkovics Balázs: Ámokfutam
• Csejdy András: Sleepers – Pokoli lecke

             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
     
bejelentkezés/regisztráció a kedvencekhez
 
 

Láttuk még

Dante pokla

Hegyi Gyula

 

Miért néznek az emberek katasztrófafilmeket? Hinnénk, hogy azért, mert kedvelik az izgalmakat, a váratlan rémségeket. Szeretnek kényelmesen hátradőlni a zsöllyében vagy az otthoni fotelben, és igazi tét nélkül, mások kontójára izgulni az emberi gonoszság, vagy a vak természet kiszámíthatatlan csapásain. A valóság ezzel szemben az, hogy a katasztrófafilm műfaji keretei réges-rég kialakultak, s többnyire mindenfajta izgalom és váratlan meglepetés hiányzik belőlük. Elég rájönnünk a várható katasztrófa típusára (földrengés, tűzvész, veszélyes állat vagy hasonló), s máris tudjuk, mit várhatunk a filmtől. Eletünkben kevés biztosabb és kiszámíthatóbb dolog van, mint egy jó klasszikus hollywoodi kataszrófafilm. Ezekben mindig csak attól kell félni, amit a forgatókönyvírók éppen kiagyaltak: szemben a pesti utcával, amelyen a gengszterek gépfegyvertüzétől rettegő járókelőt iskolás gyerekek is kirabolhatják, járdára 016 Trabant is elütheti, s még egy instabil homlokzati elem (ama bizonyos tégla a fejünkre) is végzetes lehet. Termeszinvázióról szóló történetben viszont aligha elképzelhető, hogy a derék állatkák mellett egy szexuálisan pervertált sorozatgyilkos is tizedelje a népet.

A Dante pokla minden tekintetben klasszikus katasztrófafilm. Tűzhányókról szól, holtbiztos tehát, hogy a film közepe táján kitör a tűzhányó. Alatta szép kisváros terül el, hangulatos főutcával és barátságos emberekkel. Elég egy pillanatra meglátnunk az idillt, máris tudjuk, hogy nemsokára ugyanazok a barátságos emberek fejvesztve rohangálnak az izzó lávakövekkel bombázott főutcán. A geológus magányos férfi, a polgármester nő, elvált és két gyermeke van. Akad-e pillanatnyi kétségünk, hogy a geológus kiknek a megmentésére koncentrál majd? A nagymama fent lakik a hegyen, közel a tűhányóhoz. Van-e olyan bugyuta néző szerte a mozikban és a videók előtt, aki ne sejtené előre, hogy a geológus és a polgármesternő (plusz két gyerek, fiú és lány) a katasztrófa első jeleire melyik irányba indulnak el? A városi tanács kövérképű tagjai az üzleti befektetők érdekeire hivatkozva nem helyeslik, hogy riadókészültséget rendeljenek el a tűzhányó első „köhögésére”. Vajon igazolja-e az élet ezt a döntésüket?

A Dante pokla (amely a Dante’s Peak nevű kisvárosban játszódik) egy torz és kiszámíthatatlan világban a kiszámíthatóság illúzióját sugározza. Csak attól kell félnünk, amitől az előre megjelölt téma szerint félnünk kell. Minden pontosan úgy történik benne, ahogy a moziban és videón szerzett tapasztalataink alapján várjuk és gondoljuk. Ha katasztrófa van is benne, izgalom nemigen. Izgulni az utcán tessék, a katasztrófafilm szórakoztat, kikapcsol és megnyugtat.


A cikk közvetlen elérhetőségei:
offline: Filmvilág folyóirat 1997/04 61. old.
online: http://filmvilag.hu/xereses_frame.php?cikk_id=1459