KERESÉS ARCHÍVUM/TARTALOM LAPOZÓ
Év  

  
       
             
             
             
   2020/június
NEKROLÓG
• Schubert Gusztáv: Létay Vera (1935-2020)
MAGYAR MŰHELY
• Soós Tamás Dénes: „A mozikkal együtt sírunk, együtt nevetünk”
• P. Szabó Dénes: A viszály magvai Jancsó-filmek a rendszerváltásról – 2. rész
• Báron György: Kortársunk, Voltaire Candide
• Morsányi Bernadett: Idő van Beszélgetés Hajdu Szabolccsal
• Stőhr Lóránt: Harcmodor hidegháborúban Békeidő
ÚJ RAJ
• Teszár Dávid: Családban marad Hirokazu Kore-eda
A ZSÁNER MESTEREI
• Varga Zoltán: Sóhajok és sikolyok Dario Argento-portré – 2. rész
• Nemes Z. Márió: A lehetetlen film filozófiája A horror filozófiája
KÉPREGÉNY LEGENDÁK
• Varró Attila: Barbárok a tudatküszöbön Richard Corben: Neverwhere
• Baski Sándor: Pszichedelikus mélyfúrások Az éjféli evangélium
LATIN PANORÁMA
• Lénárt András: A Disney-küldetés Amerika-közi filmpolitika
• Barkóczi Janka: Távoli hangok Kleber Mendonça Filho és az új brazil film
• Bácsvári Kornélia: Síkváltások Karanténnapló
NÉMET PANTEON
• Schreiber András: A lefejezett próféta Friedrich Wilhelm Murnau
• Martin Ferenc: Tájba vetített érzelmek Murnau és a miliő
KÖNYV
• Kránicz Bence: Jelmezes rajongók A képregényfilm
VIDEÓJÁTÉK
• Herpai Gergely: Apokalipszis itt és most? Világjárvány a videójátékokban
TELEVÍZÓ
• Kránicz Bence: A történelemnek nincs vége Homeland
• Pernecker Dávid: Se isten, se sors Devs
• Kovács Gellért: Megcselekedte, amit megkövetelt Romlott oktatás
• (X) : Rejtett kincsek Az HBO eredeti játékfilmjei
PAPÍRMOZI
• Kránicz Bence: Batman új arcai Papírmozi

             
             
             
             
             
             
             
             
              
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
    
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
     
bejelentkezés/regisztráció a kedvencekhez
 
 

A zsáner mesterei

A horror filozófiája

A lehetetlen film filozófiája

Nemes Z. Márió

Lichter Péter és Máté Bori esszéfilmjében a zsáneresztétikai teória és film találkozik a vágóasztalon.

Marcel O’Gorman szerint a kortárs médiaelméletnek nem nyomtatott szövegeken keresztül kellene értelmezői munkát végeznie, hiszen a digitális kultúra megértésének a kulcsa az alkalmazott médiateória, mely inkább a digitális művészet gyakorlatába illeszkedik, mintsem az információtudomány hagyományos akadémiai diskurzusába. Lichter Péter és Máté Bori A horror filozófiája című új alkotása ebből a szempontból (is) figyelemre méltó, hiszen az egész estés kísérleti film Noël Carroll azonos című, a megjelenése óta eltelt harminc évben klasszikussá vált, műfajelméleti munkájának „konceptuális kommentárja”. A Carroll-kötetből kiemelt hét idézetet a Rémálom az Elm utcában (1984) és a Rémálom az Elm utcában 2.: Freddy bosszúja (1985) 35 mm-es tekercseinek képzőművészeti eljárásokkal (roncsolás, festés, karcolás) történő kisajátítása helyezi egy újfajta érzéki-elméleti kontextusba.

Carroll könyve úttörő volt a maga nemében, hiszen az akadémiai rendszer és magaskulturális közeg által mindig is gyanakodva figyelt horror általános és egyetemes elméleti megközelítésére törekedett. Ennek során központi problémaként jelenik meg az a komoly esztétikatörténeti kontextussal rendelkező, ellentmondásos jelenség, melyet a szerző a „horror paradoxonának” nevez, miszerint a befogadói tapasztalatot tetszés és visszatetszés kettőssége jellemzi. Carroll megoldási javaslata azon a Lichter és Máté által is megidézett gondolaton alapszik, hogy a horrortörténetek nagy része egy lehetetlen lény („szörny”) létét próbálja bizonyítani, és annak eredetét, szándékát és „világát” igyekszik felfedni. „Miután ez a revelációs folyamat végbement, kíváncsiságunk arra irányul, vajon sikerülhet-e felülkerekedni a lény felett, tehát ez lesz az a narratív kérdés, amely elkísér bennünket a végkifejletig. A szóban forgó élvezet itt a szó tág értelmében kognitív jellegű.” (Noël Carroll: A horror paradoxona, fordítása, Metropolis 2006/1, http://metropolis.org.hu/a-horror-paradoxona) A visszatetszés, vagyis az undor, mintegy ennek a kognitív élvezetnek az „ára”, a kíváncsiság kielégítésének esztétikai kompenzációja. Carroll elmélete tehát a horror műfajának narratív formáit részesíti előnyben, melyeket a jelentéskeresés és-alkotás felfedezői aktivitása mentén tesz a szellemközpontú magaskultúra számára is elfogadhatóvá.

A rendezőpáros alkotása nem csupán a Freddy-filmeket dekonstruálja, hanem ezen keresztül Carroll fenti tételét is, hiszen a töredékes-roncsolt filmképek örvénylése ellehetetleníti a felfedezői narratíva létrehozását, vagyis élvezet helyett kognitív feszültség generálódik az idézetek értelmezési ajánlata és a képek narratív értelmezhetetlensége között. Ugyanakkor az undor fenomenológiája is átalakul, hiszen a vibráló színek és absztrakt formák átesztétizálják a tematikailag visszatetszőt, vagyis a horror paradoxona újrateremtődik, de épp a Carroll-féle narratív kíváncsiságon és tematikai analízisen túli érzéki-materiális entrópiában. Nem arról van szó, hogy a narratíva teljesen megsemmisül, hiszen a Freddy-filmek történetei intertextuálisan megidéződnek, de ezek csupán – Freddy rémálomszerűségét mediálisan is kihangsúlyozva – fantomszerű anyagtöredékek a horror darálógépezete számára, mert érintetlen és „eleven” egészként nem hozzáférhetőek. Ugyanakkor lehet, hogy a narratív gondolkodás alapvetően mindig is a nem-narratív elfojtására vagy jelentéssé alakítására törekedett. Lehet, hogy a horror filozófiai értelemben vett botrányossága épp ezen tevékenység kudarcában, illetve ezen kudarc felszabadító és zavarba ejtő érzékiségében keresendő. Abban, hogy nem csak a szörny „lehetetlen lény”, hanem a horror mint szörnyfilm is „lehetetlen film”, melynek testetlen szövete mindig felfeslik az össze nem illő anyagiságok uralhatatlan kísértetjárása mentén.

 A horror filozófiája – magyar, 2020. Rendezte, vágó: Lichter Péter és Máté Bori. Szöveg: Noël Carroll. Zene: Hprváth Ádám Márton. Producer: Nedeczky Dóra. Gyártó: Mindwax.


A cikk közvetlen elérhetőségei:
offline: Filmvilág folyóirat 2020/06 27-27. old.
online: http://filmvilag.hu/xereses_frame.php?cikk_id=14568