Magyar Műhely„A mozikkal együtt sírunk, együtt nevetünk”Soós Tamás Dénes
A koronavírus járvány miatt bezártak a mozik, elapadtak a bevételek. Milyen eszközei lehetnek a filmforgalmazásnak a karantén idején, radikálisan megváltozatja-e a vészhelyzet a filmforgalmazás jövőjét?
Böszörményi Gáborral, a Mozinet vezetőjével,
Bognár Péterrel, a magyarhangya alapítójával és Liszka Tamással, a Budapest
Film új igazgatójával beszélgettünk – a veszélyhelyzet miatt nem egy
kerekasztalnál, hanem külön-külön.
BÖSZÖRMÉNYI GÁBOR (Mozinet)
Hogyan éltétek meg a mozibezárásokat és mekkora kiesést jelent ez
a Mozinetnek?
Az európai függetlenfilm-forgalmazás
úgy működik, hogy a producerek megbíznak sales cégeket, amelyek országonként
értékesítik a filmeket a forgalmazóknak, amelyek miután elkészítették a magyar
feliratos, szinkronos kópiákat és finanszírozták a marketingkampányt, 40-50
%-ot kapnak a moziktól a jegybevételből. Ha nincs jegyeladás, nincs bevétel sem,
a mozikkal együtt sírunk, együtt nevetünk. A mi bevételünk egyik hétről a
másikra 95 %-kal esett vissza. Abból a szempontból szerencsések vagyunk, hogy a
járvány egy viszonylag sikeres időszakot szakított félbe – mi forgalmaztuk az Élősködőket, és több filmünk is jól ment
a mozikban –, és néhány hónapra vannak tartalékaink, de kérdés, hogy az
említett rendszer a járvány után is fennmarad-e. Valószínűleg sok közepes
méretű sales és forgalmazó cég csődbe fog menni. A kisebb cégek rugalmasabbak, kevesebb
embert kell fizetniük, a nagyoknak pedig több a tartalékuk, és több lábon
állnak, sokszor gyártással, mozi-üzemeltetéssel is foglalkoznak. Elképzelhető,
hogy az így keletkezett vákuumba belépnek majd a streamingszolgáltatók, ahogy a
Netflix is elkezdte már moziban bemutatni néhány saját filmjét. Gazdasági
szempontból ennek a helyzetnek a nyertesei a streamingcégek lehetnek. Lehet,
hogy mi is több filmet fogunk átvenni tőlük és moziba küldeni, mielőtt felkerülnének
az online platformokra.
Nehézséget jelent a
filmfesztiválok elmaradása is. Most készülünk az októberi 10. Mozinet
Filmnapokra, amire szerettem volna még 3-4 filmet venni Cannes-ban, Karlovy
Varyban, Velencében. Kérdés, hogy egyáltalán érdemes-e filmet vásárolni, mert
most még annyira sem tudjuk megbecsülni, mennyi bevételünk lesz belőlük, mint
egyébként. Gyakran a forgatókönyv alapján vásárolunk filmet, de most, hogy a
forgatások is leálltak, a sales-esek nem tudják garantálni, mikor lesz kész a
film, és leforog-e egyáltalán.
Milyen alternatív forgalmazási technikákkal próbálkoztok?
Májusban elindul a
CineGo.hu, egy olyan oldal, amelyen kizárólag művészfilmek, nem hollywoodi
animációk és dokumentumfilmek érhetők el, a Mozinet és más magyar
művészfilm-forgalmazók kínálatából. Van havi előfizetés, de akár egy-egy filmet
is ki lehet kölcsönözni vagy megvásárolni. A filmjeink évek óta elérhetőek a
Telekom és a Vodafone/UPC kínálatában is, itt néhány alkotás nagyon szépen
működik, de a legtöbb filmet nem találják meg a nézők, mert nem ilyen tartalmat
keresnek ott, vagy nem kapunk elég látványos megjelenést. Ezért sokat várunk
ettől az oldaltól, ahova reméljük, hogy össze tudjuk gyűjteni az art mozik
közönségét, az emberek megnézhetik, amiről lemaradtak a moziban, vagy
újranézhetik a kedvenceiket.
Néhány amerikai stúdió online mutatta be a mozikból
kiszorult filmjeit. Ez nálunk nem járható út?
Nekünk három
filmpremierünk vált kérdőjelessé, ebből kettőnek, Az első árulónak és A láthatatlanoknak
szerveztünk távmozis vetítést a Budapest Filmmel, de én ezeket elővetítésnek
hívom. Magyarországon a CineGo előtt nem volt olyan VOD platform, amely művészfilmekre
specializálódna. A fent említett nagy szolgáltatók VOD-oldalain egy négyszeres
Oscar-nyertes filmnek, mint az Élősködők,
amely 55 ezer nézőnél tartott a moziban, és még simán hozott volna 20-25 ezret,
jó megjelenést tudunk biztosítani, de mondjuk Az első áruló csak a töredékét tudná hozni ezeken a felületeken a
mozis nézettségnek. Akkor tudjuk kiváltani a mozis megjelenést ebben a
válsághelyzetben, amikor csak otthonról lehet filmet nézni, ha van erre egy
megfelelő honlap, ahol elérjük a nézőket. A Vimeo, ahol a filmjeink most
elérhetőek, teljesen alkalmatlan erre.
Miért?
Sok elvárásnak nem tud
eleget tenni: nem lehet teljesen magyarra állítani a kezelőfelületet, nem lehet
forintban, csak dollárban vagy euróban megadni az árat, és nincs előfizetési
lehetőség sem. Van, aki elkezdi a regisztrációt, de félbehagyja, mert angol
szövegekre kell kattintgatni, és arra gondol, talán a filmhez sem lesz magyar
felirat vagy szinkron.
Tartasz tőle, hogy a járvány alatt az emberek még jobban
hozzászoknak az online filmnézéshez, és hosszú távon csökkenhet a moziba járási
kedvük?
Nem, mert a stream és a
mozi két különböző igényt elégít ki. Az egyik azt, amikor végre elaludt a
gyerek, és van még annyi energiám, hogy megnézzek valamit, a másik pedig azt,
amikor ki akarok mozdulni, és megnézni egy új filmet, amiről jókat hallottam. A
mozinak sokkal inkább a koncert, a színház és egyéb, kimozdulással járó
kulturális tevékenységek a konkurenciája, a streamnek pedig az olvasás, a
tévénézés és a zenehallgatás. Én most arra készülök, hogy nyáron zárva lesznek
a mozik, aztán meglátjuk, ősszel mi történik. Az biztos, hogy óriási dömping
lesz művészfilmekből. Alapból is zsúfolt az őszi szezon, de most az elmaradt
premierek és a filmfesztiválok, filmhetek is valószínűleg akkor kerülnek
pótlásra. Ugyanakkor a keresletet nehéz megbecsülni. Lehet, hogy sok ember
várja, hogy mehessen újra filmet nézni, és telt házasak lesznek a vetítések, de
az is, hogy kongani fognak a termek az ürességtől, mert megszoktuk a járvány
alatti hónapokban, hogy tartani kell a tömegtől.
A te szemedben mi az optimista/pesszimista forgatókönyv a járvány
lefolyására?
Az optimista az, hogy júliusra
megszűnik a járvány, a mozik újranyitnak, a foci Eb és az olimpia kiesése miatt
csökken a konkurencia, és az emberek annyira szeretnének együtt lenni, hogy
özönlenek a mozikba. A pesszimista az, hogy még egy év múlva is ott tartunk, mint
most, és lehet, hogy lesz egy tök jó VOD platformunk, csak épp nem tudunk rá
felrakni új tartalmat, mert nem készülnek új filmek, a mozik pedig tönkremennek.
A Mozinetnek öt embert kell eltartania havonta, nekik egyelőre nem
csökkentettük a bérüket, de kérdéses, hogy meddig tudjuk fenntartani ezt az
állapotot. Én egyelőre fél évre tekintek előre, és fél évet túlélünk. Az
biztos, hogy most mindenki fel fogja élni a tartalékait.
BOGNÁR PÉTER (magyarhangya)
Hogyan változtathatja meg a járvány a klasszikus, mozikra épülő
forgalmazási rendszert?
Ezt most még senki sem
tudja. Az biztos, hogy hosszú folyamat lesz újra benépesíteni a mozikat. Amikor
Kínában újranyitottak a mozik, átlagban kevesebb, mint egy ember ült a
vetítéseken. Én arra tippelek, hogy nyár elejére feloldják Magyarországon a
veszélyhelyzetet, és 100 fős termekben lehet majd vetítéseket tartani, de az
első 2-3 héten nem fog senki moziba menni.
Elképzelhetőnek tartod, hogy az emberek a járvány alatt „leszoknak”
a moziba járásról?
A járvány után új korszak
fog kezdődni. A magyar mozik eddig nagyon el voltak kényelmesedve. Most
valószínűleg sokkal többet kell majd tenniük azért, hogy visszacsalogassák a
nézőket. Eddig csak a filmforgalmazók hirdették a filmeket, a mozik pedig vagy
befogadták, vagy nem. A mi filmjeinket általában nem, tisztelet a kivételnek.
Ahhoz, hogy egy magyarhangyás film bekerüljön a multiplexbe, térdre kell esnem
és a tetemes VPF (virtual print fee) ajánlatok mellett se biztos, hogy szóba
állnak velem. Sajnos még az artmozikban is folyamatos közelharcot kell vívnunk,
hogy megfelelő előadásszámot biztosítsanak a filmjeinknek, mert a budapesti
művészmozikat, mint egy vírus, elárasztották az europuding-szappanoperák.
Hihetetlenül alacsony minőségű vígjátékok mennek a legjobb vásznakon napi 6-7
előadásban, míg a magyarhangya filmjeinek 1-2 kora délutáni vetítés jut. Ha a
Bem mozi nem lenne, nem is tudnánk kellőképpen kifuttatni a filmjeinket. Én úgy
gondolom, hogy tudatosabb közösségszervezésre lenne szükség. A mozik részéről
is. Csak egy példa: Londonban a Curzon mozinak kampányai vannak az Instagramon,
eseményeket szervez Facebookon és a közönségét online is ellátja filmekkel.
Angliában a mozik is kiveszik a részüket a filmek reklámozásából. Végül is a
mozijegy több, mint felét ők teszik zsebre.
Milyen alternatív forgalmazási technikákkal próbálkoztok?
Mi is részt veszünk a
művészfilmes VOD platform, a CineGo elindításában. A művészfilmek online értékesítése
akkor működhet, ha a magyar forgalmazók összeteszik azt, amijük van. Sajnos a
magyar piac olyan kicsi, hogy egy forgalmazónak egyedül nem éri meg online
tékát létrehozni. Ezt a helyzetet pedig a nézők szívták meg. Míg egy angol vagy
egy amerikai válogathat az online művészfilmes kínálatban, a Magyarországon
forgalmazott filmek óriási szegmensének nincs online lenyomata. A többi
szolgáltató fittyet hány a művészfilmekre – a Telekom és a UPC hátán mi csak
púp vagyunk –, és ma már az a lehetőség sincs, hogy bemenj az Odeonba, és
levedd a polcról DVD-n vagy VHS-en ezeket a filmeket. Eközben pedig felnő egy
korosztály, amelyik nem ismeri azokat a filmeket, amelyekhez nincs hozzáférése,
következésképp filmművészeti analfabétává válik.
Milyen nemzetközi példák vannak előttetek?
A művészfilmes VOD-nak van
itthon is hagyománya, a Filmkliken, amelynek alapítója voltam, 2006 és 2010
között 400 film volt elérhető. Nemzetközi szinten is működnek fenntartható
művészfilmes platformok, mint a Mubi vagy a Spamflix. A Mubi minden nap egy
filmet mutat be, és az egy hónapig marad elérhető az oldalukon. Az ő példájuk
azt mutatja, hogy nem kell többezres katalógust tartani. Ha minden nap tudsz
friss tartalmat nyújtani, és arra fel is tudod hívni a figyelmet, akkor akár havi
30 új filmmel is lehet online tékát működtetni. Most jött el a legjobb idő
arra, hogy mi is kipróbáljuk, hogyan tudnánk jobban kiszolgálni az online
közönséget, és közelebb vinni hozzájuk azokat a filmeket, amikről lemaradtak a
moziban.
Említetted a közösségépítést. Megnőhet a járvány után az igény a
közösségi filmforgalmazásra?
Ez egy folyamatos
küzdelem. Mi arra jöttünk rá, hogy minden filmnek más a célközönsége. Azok
között, akik megnézik a Szcientológia,
avagy a hit börtönét, vagy A kígyó ölelését,
nincs sok átfedés. Könnyebb lenne úgy közönséget építeni, ha egy típusú,
mondjuk LMBTQ-filmeket forgalmaznánk, mi viszont hol egy fontos társadalmi
kérdéssel foglalkozó filmbe, hol egy művészeti dokumentumfilmbe, hol pedig egy
filmes csemegébe szerettünk bele. El kellett fogadnunk, hogy valamelyiknek 10
ezer nézője van, valamelyiknek 600. Amikor optimisták voltunk, úgy gondoltuk,
hogy lesz egy összetartó 500-1000 fős társaság, amely a Cinema Niche
kereteiben megfinanszíroz olyan premiereket Budapesten, amiket egyik forgalmazó
sem mert bevállalni. Sajnos nem lett fenntartható. Pedig egyedülálló volt az
ajánlatunk: minden jegyvásárló kapott egy plakátot, és nagyvásznon vetítettünk
olyan filmeket magyar felirattal, mint a Mi
időnk Carlos Reygadastól, A klub
Pablo Larraíntől, vagy A bűn érintése
Jia Zhangkétől, de esélyünk sem volt arra, hogy a bevételek meghaladják a
költségeket. Drága volt egy alkalomra idehozni a filmeket, drága volt magyar
feliratot készíttetni hozzá, a mozinak pedig előre ki kellett fizetnünk a több
százezer forintos terembérlést. Ha a jogtulajdonos, a labor, a mozi és a nyomda
is enged egy kicsit, talán több esélyünk lett volna, ám ők nem voltak oly
lelkesek, mint mi. Ezért is tartom fontosnak az összefogást, hogy ahol tudjuk,
segítsük egymást. Nincs optimista képem arról, hogy milyen közönséget szervezni
Magyarországon, de meg kell próbálni, mert nem maradt más választásunk.
LISZKA TAMÁS (Budapest
Film)
Nehéz ennél pechesebb kezdést elképzelni. Alighogy kineveztek
a Budapest Film élére, be kellett zárni a mozikat.
Ráadásul az egyik első
interjúmban azt mondtam, hogy vége a mozibezárásoknak, mert ennél atomibb
szintre már nem zsugorodhat a budapesti művészmozi-hálózat, és ha azt olvassák,
hogy bezártak mozik, akkor már biztos nem én vagyok a vezérigazgató. Nyilván
nagyon rossz ez az időszak, de most se tudom elképzelni azt, hogy mozik
véglegesen megszűnjenek. Kinyitunk, amint véget ért a járványszezon, és
visszatérünk a tervezett bővülési programra is.
Milyen új, alternatív forgalmazási módszerekhez tudtok folyamodni
a járványhelyzetben?
Elindítottuk a Budapest
Távmozit a film.artmozi.hu-n, ahol mind az öt artmozinkban napi 2 vetítést
tartunk, amelyekre induláskor 990 forintért lehet jegyet vásárolni. Amennyire
lehet, igyekszünk online reprodukálni a mozizás élményét: az emailben kapott
távmozijeggyel a vetítés előtt egy órával be lehet lépni a virtuális moziba,
ahol egy társalgóban – chatszobában – beszélgethetnek az emberek az adott
moziba járókkal. A chatet a jegyszedőink moderálják, a vetítést pedig élőben
indítja el egy-egy mozigépész, tehát aki késik, az lemarad a filmről.
Elképzelhető, hogy a járvány lecsengésével is megmaradjon
valamilyen formában a távmozi?
A streaming erősödik, és
erre a járvány most rádobott még egy lapáttal. Nálunk is: a Filmintézet a „magyar
Netflixet”, a művészfilm-forgalmazók a CineGo-t indítják el. Lehet, hogy mi is megtartottunk
néhány filmfesztivált online, de a streaming-piacra nem szeretnék beszállni,
mert nem akarok a Netflixszel, az HBO GO-val és főleg a CineGo-val versenyezni.
Sokan aggódnak, hogy a járvány alatt a streaming végleg
elszipkázhatja a nézőket a mozi elől.
A Budapest Film
vezetőségében is felmerült, hogy a távmozival magunk alatt vágjuk a fát, mert
azt a kevés embert is átszoktatjuk a netre, aki eddig a mozit választotta. De
az az érv bizonyult súlyosabbnak, hogy ezek az emberek most amúgy is
rákényszerülnek az internetes filmnézésre, és akkor legalább nálunk,
moziszerűen nézzék a filmeket. Abban bízom, hogy ez a túlélési gyakorlat
összekovácsolja a mozikat és a közönségüket. A streaminggel ez a közösségi
élmény tud csak versenyre kelni. A Netflixen egyedül vagy szűk baráti körben
nézel filmeket, de úgy nem ugyanazt a filmet látod, mint amikor 50 vadidegen
emberrel egyszerre nevettek fel egy poénon, egyszerre dermed meg a véretek, és
hangolódik össze a szívdobogásotok. Ezt csak a mozi tudja, semmi más.
Felmerült az is, hogy a moziknak is be kéne szállniuk a
közösségépítésbe. Ha jól tudom, neked is vannak hasonló terveid.
Én elsősorban a moziba
járást mint műfajt szeretném reklámozni. Ráférne erre a városra, ha a saját
tulajdonú mozijai közvetlenebb, élettelibb kulturális terek lennének, nem
csupán passzív vetítőhelyek. A Budapest Film az elmúlt időkben nem akart
hangosabb lenni egy-egy film kapcsán a forgalmazónál, mert az ő dolguk
reklámozni a filmeket, ők kapnak erre támogatást, de ettől függetlenül
szeretnénk személyesebb élménnyé tenni a mozizást.
Hogyan?
Úgy, hogy még jobban
kihangsúlyozzuk a mozijaink személyes arculatát. Mindegyik mozinknak saját lelke
és közönsége van. A Puskin patinás, színházszerű mozi, a Toldi underground,
bevállalós, a Művész a cinefilek Mekkája, a Corvin egy elvarázsolt kastély, a
Tabán és a Kino pedig két kis ékszerdoboz, amelyben olyan filmet nézni, mintha
egy gazdag ismerősünk lakásmozijában lennénk. Ezekre a tulajdonságokra
szeretnénk ráerősíteni. Ha átfogó döntést kell hozni, én mindig az egyes mozi
arculatát részesítem előnyben, és nem az egységesítést. Például minden moziban
lecserélünk sok poszterhelyet digitális plakátokra. Kivéve a Puskinban, mert a
stukkókkal teli, elegáns terekbe nem illenének a villogó felületek.
Amerikában minireneszánszukat élik az autósmozik. Lesz Budapestnek
is autósmozija?
Ha februárban kérdezed,
azt mondom, szó sem lehet róla, mert így is elég kocsi van a városban, de most
már nyitottabb vagyok rá. Egyelőre keressük a megfelelő helyszínt. Gondolkodom
azon is, hogy az igazgatói pályázatomban beígért pop-up kertmozikat hogyan és
mikortól lehetne megvalósítani.
Milyen rendszerszintű hatást gyakorolhat a járvány a filmiparra?
Nem vagyok benne biztos,
hogy a járványra adott reakciók és változások hosszú távon is megmaradnak. Még
olyan nagy filmfesztiválok is elmaradhatnak idén, mint Cannes vagy Velence, de
nem tudom elképzelni, hogy végleg átköltözzenek a digitális térbe. A
filmfesztiváloknak és a moziknak is a személyes találkozás a leglényegesebb
eleme. Az ember nem azért megy Cannes-ba, mert szereti égetni a pénzét, és egy
félnégyzetméteres pinceszobáért is csillagászati összegeket kifizetni, hanem mert
jelen akar lenni egy film első vetítésén, találkozni a rendezővel, a sztárokkal
és a szakmabeliekkel. A fesztiválokra szükségünk lesz a kapcsolatépítés és a
filmforgalmazási rendszer fenntartása, a mozira pedig a kollektív élmények
miatt. Lehet, hogy kicsit rongyosabbak leszünk a járvány után, de sokkal
erősebb lesz a közösség: jobban fognak örülni egymásnak a nézők és a mozisok.
Mi nagyon várjuk azt a napot, amelyen újra vetíthetünk.
Cikk értékelése: | | | | | | | | | | | | | szavazat: 0 átlag: - |
|
|