PapírmoziPapírmoziKránicz Bence
Magyar zsáner
Az új
magyar képregények olyan kis szeletét teszik ki a magyarul kapható képregények
piacának, hogy szinte minden képregény „szerzői”, ami azt jelenti, hogy az
alkotók teljes mértékben maguk szabják meg, mit és hogyan adjanak ki a
kezükből. Az a néhány száz ember, aki kortárs hazai képregényeket olvas, nem
zárkózik el a műfaji, szórakoztató művektől és a kísérletezőbb daraboktól sem.
Éppen ezért különösen izgalmas, amikor néhány alkotó hangsúlyosan
zsánerképregényben akar szerzői, akár kifejezetten személyes történetet megfogalmazni.
Ide
tartozik a Céltalan is, Pádár Ádám
író és Szebeni Péter rajzoló melankolikus hangolású, nagyvárosi horrorja. A
szerzők a közönségbarát képregények ügyét programszerűen képviselő 5Panels
csapat köréhez tartoznak, de mernek személyes történetekkel is előállni:
Szebeni a Testvérekben művészi
dilemmák köré építette fel a Dorian Gray
képmása átértelmezését, Pádárnak pedig kutyás képregényei (Agarak, A munka gyümölcse) a legszemélyesebbek. Joggal merül fel tehát a
kérdés, hogy miért akarták elmesélni ambiciózus közös művük, a százoldalas Céltalan történetét? Zombi-apokalipszis
Budapesten, visszajáró lelkek és elintézetlen ügyek, brutális erőszak és zagyva
„mitológiai” háttér – ezek az elemek külön-külön és együtt is közhelyesek. A Céltalanban mégis van valami, ami
olvasás után nem hagyott nyugodni, és nem a kísértetekről van szó. Fontosak a
képregényben a valós helyszínek, ám ami különösebb, hogy a főhős úgy néz ki,
mint az író. A Céltalan hideglelős,
nyomasztó zombivalósága kényelmetlenül közel kerül napjaink Magyarországához,
oly módon, hogy nem csak a kulisszákat határozza meg, hanem az emberek
lelkivilágát is eltorzítja az élő és holt határait elmosó, széthulló világ.
Jobban örültem volna, ha Pádárék alaposabban kibontják a képregényben lappangó
társadalomkritikai lehetőségeket, mert a cselekmény jelentős részét kitevő
leszámolás története egyszer sem csigázott fel. A Céltalan mindezzel együtt fontos lépés az alkotóknak, de bennem maradtak
kérdések arra vonatkozóan, hogy pont ezen a történeten volt-e érdemes éveket
dolgozniuk.
*
Azt
viszont régóta tudjuk, hogy Pilcz Rolandnak a Kalyber Joe mennyire személyes ügy – ha nem lenne az, aligha
bővítgetné évtizedek óta a szériát az író-rajzoló. Ám mostanában pihenteti
Kalybert, a kincsvadász középiskolai tanárt, hogy a sorozat egy másik, Indiana
Jonesra még jobban hasonlító karakterét mutassa be. A YKX-ben a Kaynek becézett, eredetileg a Kalyber Joe-ban megismert kalandor múltja elevenedik meg. A
legfrissebb, Sötét vizeken alcímű
füzet hasonló az elsőhöz: faltól falig nagyszabású, kontinenseken átívelő
kaland. Legüdítőbb vonása az, ahogy Pilcz eljátszik a hasonló történetek
konvencióival. A cselekmény középpontját adó hajóutazás során a főhős kénytelen
potyautasként, dobozba zárva kuksolni, ami egy ilyen hiperaktív hőssel szemben
kegyetlen és ironikus húzás. A képregény legjobb oldala Pilcz comic stripjeinek stílusát idézi, a
cselekmény lelassítása pedig pont, hogy dinamikusabbá teszi a sztorit. A YKX továbbra is könnyed és remek
szórakozás.
*
A
harmadik friss zsánerképregényben a Pantomimes, Hősmagyar és Titánember után
újabb magyar szuperhőst ismerünk meg, de az említettek alkotóihoz hasonlóan
Kovács Milán író is jelzi, hogy itthon a szuperhős nem magától értetődő fikciós
figura. A címszereplő AllStar sem
„igazi”, csak a főhős gimnazista agyszüleménye, ám a fiú annyira el van veszve
saját fantáziavilágában, hogy – a képregény legfontosabb formai játéka ez –
folyton a hétköznapi valóság előterébe tolakszik a szuperhősös mese. Az
alapötlet izgalmas, Fábián István (Sötét
kor) rajzai pedig profik és lendületesek. Az AllStar mégis hagy némi hiányérzetet, mert ebben a terjedelemben,
ennyi közbeiktatott, fiktív szuperhősakcióval a valódi történetnek éppen csak a
megalapozására jut idő, és Kovács már el is varrja a szálakat a nosztalgikus,
önreflektív kerettel. Lett volna még lehetőség ebben a koncepcióban.
Pádár Ádám – Szebeni Péter: Céltalan.
Színes, puhafedeles, 106 oldal. Kiadó: Frike Comics.
Pilcz Roland: YKX 2. – Sötét vizeken.
Színes, irkatűzött, 28 oldal. Kiadó: OneWay.
Kovács Milán – Fábián István: AllStar.
Színes, puhafedeles, 40 oldal. Szerzői kiadás.
| Cikk értékelése: |  |  |  |  |  |  |  |  |  |  |  |  | szavazat: 0 átlag: - |
 |
|
