KERESÉS ARCHÍVUM/TARTALOM LAPOZÓ
Év  

  
       
             
             
             
             
             
   2018/október
INGMAR BERGMAN 1918-2007
• Murai András: Érintésre vágyva Testbeszéd Bergman filmjeiben
• Gelencsér Gábor: Bergmania Jane Magnusson: Bergman 100
MAGYAR MŰHELY
• Hirsch Tibor: Apák a fiúkról Ifjúságkép a 60-as évek magyar filmjeiben – 1.rész
• Soós Tamás Dénes: A Nyugat alkonya Nemes Jeles László: Napszállta
• Pető Szabolcs: Fába vésett történelem Beszélgetés Szabó Attilával
• Lichter Péter: A roncsolódás melankóliája Kerekasztal-beszélgetés a videókultúráról
• Barkóczi Janka: A nagy játék Beszélgetés Kurutz Mártonnal
KÉPREGÉNY-LEGENDÁK
• Kránicz Bence: Sötét varázsigék Alan Moore képregényei
• Varró Attila: Sötét oldalak Alternatív képregényfilm
• Huber Zoltán: Papok és kurvák Prédikátor: képregény és tévésorozat
HORROR-TRENDEK
• Hegedüs Márk Sebestyén: Véget nem érő rémálmok Horror és franchise
• Sepsi László: Nevelő szándék Slender Man – Az ismeretlen rém
• Varga Zoltán: Folytassa a sikoltozást! A horrorfolytatások átka
• Fekete Tamás: Egyedi példányok A Predator-filmsorozat
ÚJ RAJ
• Benke Attila: A halál másfél órája Erik Poppe
KRITIKA
• Soós Tamás Dénes: Embernek csúnya, szörnynek szép Határeset / Kékről álmodom
• Margitházi Beja: Idegenek, ismerősök A monostor gyermekei; Könnyű leckék
• Kolozsi László: Csiki-csuki Nyitva
MOZI
• Soós Tamás Dénes: A néma forradalom
• Huber Zoltán: Downrange
• Baski Sándor: Izlandi amazon
• Lichter Péter: Keresés
• Varró Attila: Egy kis szívesség
• Kovács Kata: Briliáns válás
• Vajda Judit: Bűbájosok
• Kovács Gellért: Nevem Thomas
• Pethő Réka: Alfa
• Kovács Patrik: Az utolsó pogány király
• Kránicz Bence: Sötét bűnök
• Benke Attila: Peppermint – A bosszú angyala
• Hegedüs Márk Sebestyén: Victor Crowley
• Sándor Anna: Sötét folyosók
DVD
• Pápai Zsolt: A rodeós
• Benke Attila: Fábri Zoltán 100 (Gyűjteményes kiadás II.)
• Kovács Patrik: Telivérek
PAPÍRMOZI
• Kránicz Bence: Papírmozi
DVD
• Varga Zoltán: Grease

             
             
             
             
             
             
              
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
    
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
     
bejelentkezés/regisztráció a kedvencekhez
 
 

Mozi

Nevem Thomas

Kovács Gellért

My name is Thomas – olasz, 2018. Rendezte és írta: Terence Hill. Kép: Roberta Allegrini. Zene: Pino Donaggio. Szereplők: Terence Hill (Thomas), Veronica Bitto (Lucia), Matt Patresi (Max), Francesca Beggio (Maria), Guia Jelo (Zia). Gyártó: Paloma Productions / Vivi Film. Forgalmazó: Romis. Feliratos. 96 perc.

 

Kevés olyan európai filmszínész van, aki annyira bízhat a magyarok szeretetében, mint a jövőre 80 éves Mario Girotti, vagyis Terence Hill, aki legendás pofonosztó párja, Bud Spencer, azaz Carlo Pedersoli emlékének ajánlva újra mozifilmet forgatott – 1997 óta az elsőt. A nyitányban, amelyben Thomas motorjával vándorlásra indul a spanyol sivatag felé, olybá tűnik, Hill összegezni készül: már a felpakolásnál előkerül számos olyan kellék, amely összefonódott a Spencer-Hill páros milliók által imádott életművével (sőt, Hill néhány önálló sikerére is erős utalást kapunk), sőt az úticél is igen direkt célzás a duó korai produkcióira, hiszen a legtöbb spagetti western arrafelé forgott annak idején.

Ám a Nevem: Thomas sajnos nem akar könnyed-könnyes humoros, szenior modorban verekedős búcsúmozi lenni – igazából bunyót is csak nyomokban tartalmaz. Sokkal inkább valamiféle coelhos mélységű, nehézkes tépelődés az élet értelméről, zavarba ejtően szentimentális vallási jelenésekkel túlpingálva. Így hősünk hiába találkozik egy nehéz sorsú fiatal tolvajlánnyal, Luciával – aki egyébként tökéletesen beleillene egy szokványosan kedves Hill-limonádéba is –, ahogy lomhán, lényegi történés nélkül, szenvelegve halad a befejezés felé a film, úgy lesz mind nyilvánvalóbb, hogy őt is valamiféle biblikus szimbólumnak szánja a rendező. Persze mindez természetesen nem árthat Terence Hill imidzsének – és ez cseppet sem ironikus megjegyzés. Egy ilyen, nyilvánvalóan jó szándékú, ám nagyon rossz film (hattyúdal?) minden bizonnyal képtelen ártani.


A cikk közvetlen elérhetőségei:
offline: Filmvilág folyóirat 2018/10 59-59. old.
online: http://filmvilag.hu/xereses_frame.php?cikk_id=13847