KERESÉS ARCHÍVUM/TARTALOM LAPOZÓ
Év  

  
       
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
              
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
    
             
             
             
             
             
             
             
   1993/augusztus
MAGYAR MŰHELY
• Losonczi Ágnes: Történelmi sasszék Dokumentumfilm kell, de kinek?
FORGATÓKÖNYV
• Nádas Péter: A fotográfia szép története Filmnovella 1.

• Bikácsy Gergely: Eltűnt gyarmatok nyomában Kokinkína
RETROSPEKTÍV
• Földényi F. László: A gépírólány esete a filmrendezővel Mauritz Stiller modernsége
TELEVÍZÓ
• B. Vörös Gizella: Jelenetek két híradóból „Váltsunk témát...”

• Király Jenő: A felébredt test Szexuálesztétikai elmélkedések
AKCIÓMOZI
• Sárközi Dezső: Sárkány-karrier Bruce Lee
• Schubert Gusztáv: Kungfuciusz
LÁTTUK MÉG
• Hirsch Tibor: Benny és Joon
• Koltai Ágnes: Idegen közöttünk
• Turcsányi Sándor: Gyilkosság lólépésben
• Békés Pál: Apáca-show
• Mockler János: Banya csak egy van
• Bíró Péter: Nyom nélkül
• Mockler János: Cliffhanger
• Barotányi Zoltán: Kemény vonal
• Harmat György: Holdfény a csatorna felett

             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
     
bejelentkezés/regisztráció a kedvencekhez
 
 

Láttuk még

Kemény vonal

Barotányi Zoltán

 

Ahogy az ember elnézi a Nagy Nemzeti Vízióban politikusaink formáját s ábrázatját, leküzdhetetlen érzés árasztja el tudatát: ezek csak amolyan „jaffa-gyerekek” – könnyed fajsúlyukkal a vízben is csak lebegnének, majd lassan pezsegve feloldódnának (a napi szükséges mínusssz!). Nem úgy, mint a Kemény vonal című opuszban látható mélyamerikai kollegáik, akikben tombol a kémiai energia, mi több, szó szerint kirobbanó formát mutatnak. Filmünk alkotói ugyanis kitalálták az önerőből robbanó politikus-típust. A szerencsétlen pali megissza az üde forrásvíznek álcázott koktéldetonátort, s szeme rögvest vörösbe vált. Ekkor azonban gyújtó hangú napirend előtti felszólamlás helyett következik a velőtrázó durranás: a lég iszonytató módon vérré s tűzzé változik, az önkéntelen kamikáze szenátorból pedig csak irreleváns cafatok maradnak. Néhány élőpetárda („az a szép, akinek a pokolgép!”) sikeres elsütése után a hangsúly egyszerre csak áttevődik a nagy magasságból hegyes objektumba (törött üveg, vaskerítés) csapódó testek esztétikus átfúródására, de azért közben még megtudhatjuk a konyhakész háztartási gyújtóbomba titkát is. Végül, miután már mindenki szörnyethalt és/vagy felrobbant, az álliberális főgonosz is kileheli bűnös lelkit (ha volt neki) – mi pedig megtanulunk vigyázni arra, mit is öntsünk poharunkba. Óvakodj testvér, a pia csak a szádban robban, nem a kezedben!


A cikk közvetlen elérhetőségei:
offline: Filmvilág folyóirat 1993/08 59. old.
online: http://filmvilag.hu/xereses_frame.php?cikk_id=1352