KritikaÉletem legrosszabb napjaLégembóliaBeretvás Gábor
Vajon
Pólik József önironikus nemzedéki portréja lehet-e az újabb példa a magyar
független filmezés életképességére?
A
kilencvenes évek fiatal generációja úgy érezhette, hogy kikerült végre a
diktatórikus hatalom nyomása alól, és egész életében habzsolhatja majd a
szabadság friss levegőjét. Ha kidugjuk a fejünket kényelmes kis mofettánkból,
akkor könnyen észrevehetjük, hogy ez nem feltétlenül lett így.
Mint
minden vidéki egyetemi városnak, így Debrecennek is megvoltak a maga hősei.
Vajda-iskola, Tankcsapda, szellemi pezsgés. Nem mintha a film története vagy
képi világa különösebben utalna arra, hogy Debrecenben vagyunk. Nincsenek benne
nagy dolgok, sem Nagyerdő, sem Nagyállomás, sem Nagytemplom. Épp ellenkezőleg,
a kisember története ez, aki egykor naggyá is válhatott volna.
Az
ötvenedik éve felé araszoló rendező a saját félelmeit, illetve generációja
félresiklott tagjainak élethelyzetét próbálja megvillantani sajátos iróniával. Az egykori balázsbélás Pólik
első kisjátékfilmje, a Lamm (1998)
sikere után ugyanis hamar a zeneiparban találta magát, és számos klipet
készített, többek között az Animának és a Tankcsapdának. Ide sorolandó a nyolcas kamerával rögzített Kicsikét, vagy akár az 1999-es legjobb
klipként díjazott Mennyország tourist.
Pólik eközben vált a filozófia doktorává, majd leginkább a filmes képzést
erősítette először az egri Eszterházyban, majd a Debreceni Egyetemen. Drámái, novellái,
filmesztétikai tárgyú írásai számos orgánumon olvashatók. A társadalmi
normáknak megfelelően munkálkodó Pólikban mégis végig ott mocorgott a
tudományos mellett az érzékeny művészi ikererő, mely saját maga és egyben
kortársai problémáinak megragadásában kulminált. Valószínűleg ezért is készült
el ez a sajátos hangvételű low budget film Debrecenben.
Ha
azt mondjuk, hogy Debrecen és film, akkor önkéntelenül is Hajdu Szabolcs jut
eszünkbe. Érdekes módon a két rendező pályájának megvannak a maga hasonlóságai.
Mindketten képesek kis pénzből is filmet készíteni, szívesen dolgoznak
autodidakta színészekkel, mindkettejükre hatott Tar Sándor prózája, s még
korban is közel állnak egymáshoz.
A közel kétmillió forintos
büdzséből készült Életem legrosszabb napja nyugodtan nevezhető
generációs filmnek. Kallódó karaktereit alig festette meg eddig a magyar film –
igaz, Pólik nemzedéktársait láthattuk fiatalon a Moszkva tér-ben, a mai 25-30 éves későkamaszkort pedig Reisz Gábor
mutatta meg Van…-ban. De
mivel ehhez a történethez nem a fővárosi miliő szolgáltat hátteret, így
az Életem legrosszabb napja leginkább Hajdu 1998-as Necropolisával rokonítható.
A
történet főszereplője a jó svádájú festőművész, András (Gelányi Imre), akit a
sors fintora következtében épp az ötvenedik születésnapján hagy el váratlanul barátnője,
a nála több mint húsz évvel fiatalabb Nóra (Mészáros Ibolya). Az addig
felszínen lebegő András így egyre gyorsabb merülésbe kezd az önvizsgálat
tengerében. Részint mostohaapja (aki módfelett hasonlít Jávor Pálra) iránt
érzett indulatait próbálja meg kormányozni, miközben igyekszik gyermekkori
traumái mélyére ásni. Másrészről pedig a helyes utat keresi a jövő felé. Így
bonyolódik majd különböző lenge kalandokba elhunyt anyja barátnőjével (Kókai
Gabriella), míg annak pszichopatikus jellemvonásokkal felpuffasztott fiát
(Marczin I. Bence) is kezelnie kell. Vagy így sodródik olyan események
forgatagába, ahol egy kurvát (Sőreghy Ágnes) tévedésből megmenteni akaró
stricivel (Nyitrai Illés) kerül többszöri szó- majd ütésváltásba. Színesíti még
a történetet egy béralku egy némileg fenyegető, és kellőképpen perverz
vállalkozóval (Kelemen István), egy véletlen találkozás egy régi iskolatárssal
(Szabó Elemér), vagy abszurdba hajló párbeszédek sokasága a főhős útjába sodródó
figurákkal. András így az egyre nagyobb nyomásból pánikszerűen igyekszik a
levegő felé. Míg a benne haldokló művész a kiutat keresi, rájön arra, hogy csak
a múzsa csókja szabadíthatja fel, vagy tán még az sem. Mi lesz vajon a sorsa?
Keszonbetegség? Egyfajta asphyxia? Talán kiderül majd az ötvenegyedik
születésnapon.
A
filmen látszik, hogy filmtörténeti műveltséggel bíró író és rendező munkája.
Utalásai a filmtörténet számos remekére (Taxisofőr,
Utolsó tangó Párizsban, Takeshi
Kitano-figurája) viszont egyáltalán nem erőltetettek. Az Életem legrosszabb
napja egyedien fanyar humorú film, mely remélhetőleg Debrecenen kívül is megtalálja
majd a maga közönségét.
ÉLETEM
LEGROSSZABB NAPJA
– magyar, 2017. Rendezte és írta: Pólik József.
Kép: Molnár István. Zene: Vidovenyec Zsolt. Szereplők: Gelányi Imre (András),
Mészáros Ibolya (Nóra), Sőreghy Ágnes (Carmen), Kókai Gabriella (Piroska), Nyitrai
Illés (Sanyi), Fóris Judit (Magda), Marczin I. Bence (István), Kelemen István (Doki),
Szabó Elemér (Tibor).
| Cikk értékelése: |  |  |  |  |  |  |  |  |  |  |  |  | szavazat: 2 átlag: 4.5 |
 |
|
