KERESÉS ARCHÍVUM/TARTALOM LAPOZÓ
Év  

  
             
             
             
             
             
             
             
             
             
              
             
   2010/június
BLOG
• Harmat Eszter: Határ(s)értések 6. Dialëktus Fesztivál
ROBIN HOOD
• Nevelős Zoltán: A hűvös íjász
LIBERTINUS LEGENDÁK
• Kovács Ilona: Szabadság, szerelem Libertinus legendák
• Zsubori Anna: A tudás tisztítótüzében Veszedelmes viszonyok
• Ardai Zoltán: Erósz után szabadon Don Juan-filmek
ROBIN HOOD
• Orosdy Dániel: Fejedelmek, tolvajok, pojácák Robin Hood, a mozihős
KUROSAWA 100
• Géczi Zoltán: Az acéltól a szellemig Kardforgatók Kurosawa árnyékában
SPORTMOZI
• Baski Sándor: Két félidő a moziban Futball és film
ROMÁN ÚJ HULLÁM
• Gorácz Anikó: Keleten a helyzet… A román új hullám
TITANIC
• Kolozsi László: Jéghegyek közt egy afrikai Titanic – versenyfilmek
• Teszár Dávid: Ázsiai rakomány Titanic – A tigris éve
• Klág Dávid: A vékony szürke vonal Titanic – A sötét oldal
FESZTIVÁL
• Báron György: Vándorünnep Bari
KÉPMESTEREK
• Kriston László: Fekete-fehér színesben Beszélgetés Zsigmond Vilmossal
KRITIKA
• Kolozsi László: Rossz lelkek Pejó Róbert: Látogatás
MOZI
• Nevelős Zoltán: Zöld zóna
• Tüske Zsuzsanna: Szerelem és egyéb bűnök
• Kolozsi László: Zongoramánia
• Vörös Adél: Street Dance 3D
• Parádi Orsolya: Ilyen a formám
• Forgács Nóra Kinga: Padláson
• Szabó Noémi: Az utolsó dal
• Baski Sándor: Anyátlanok
• Sepsi László: Vasember 2
• Varró Attila: Rémálom az Elm utcában
• Kovács Marcell: Ha/Ver
• Vajda Judit: Perzsia hercege
DVD
• Varró Attila: Hajsza
• Géczi Zoltán: Félelem nélkül
• Alföldi Nóra: Az erdei fantom
• Pápai Zsolt: Dillinger
ROMÁN ÚJ HULLÁM
• Gyenge Zsolt: Rend, nyelv, boldogság Új román filmek

             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
    
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
     
bejelentkezés/regisztráció a kedvencekhez
 
 

Mozi

Anyátlanok

Baski Sándor

The Boys Are Back­ – ausztrál-angol, 2009. Rendezte: Scott Hicks. Írta: Simon Carr könyvéből Allan Cubitt. Kép: Greig Fraser. Zene: Hal Lindes. Szereplők: Clive Owen (Joe), Nicholas McAnulty (Artie), Laura Fraser (Katy), George MacKay (Harry), Emma Lung (Mia). Gyártó: BBC / AFFC. Forgalmazó: Budapest Film. Feliratos. 104 perc.

Az Anyátlanok nagyjából ott kezdődik, ahol a romantikus drámák véget érnek – az idill képeivel. Joe-nak minden összejött: karrier (Ausztrália legjobb sportújságírójaként tartják számon), kertes ház az óceán mellett, és egy tökéletes család. Felesége halálával mindez egyetlen pillanat alatt hullik darabokra. A film első fele leginkább arról szól, hogy a magára maradt apa és hatéves kisfia mihez kezd egymással, hogyan képesek a traumát feldolgozni, majd a képletet bonyolítandó megérkezik Angliából Joe előző házasságából született, immár kamaszkorú fia, akivel szintén újra kell építenie kapcsolatát.

Scott Hicks rendező, aki első nagy sikerének (Ragyogj!) árnyékából máig képtelen volt kilépni, korrekt, de meglehetősen unalmas férfi-melodrámát készített Simon Carr angol újságíró memoárjából. Pedig hőse izgalmas figura: öntörvényű, autonóm ember, aki sajátos elvek mentén neveli fiait, nem próbálja őket mindenáron korlátok közé szorítani, engedi gyerekként létezni őket, talán mert maga sem nőtt fel teljesen.

Hicks biztos kézzel vázolja fel az alapszituációt – a megkapóan melankolikus hangulat megteremtésében az izlandi Sigur Rós dalai segédkeznek –, Clive Owen is hiteles a tőle szokatlan apa-szerepben, a történet azonban meglehetősen döcögve, mondvacsinált konfliktusok nyomán halad csak előre. Izgalmas kérdéseket vet fel – például a főhős sajátos, laissez-faire típusú nevelési módszereiről –, majd nyomtalanul el is sikkasztja őket az összecsapott utolsó harmadban; ekkorra ráadásul, a kezdeti visszafogottságot követően, megszaporodnak a kínosan érzelgős pillanatok, főként Joe narrációja és halott feleségével folytatott diskurzusainak köszönhetően. Az Anyátlanok kétségkívül tanulságos film: kiderül belőle, hogy nem csak a gyászmunkát nem lehet megspórolni, de a forgatókönyv tisztességes kidolgozását sem.


A cikk közvetlen elérhetőségei:
offline: Filmvilág folyóirat 2010/06 57-57. old.
online: http://filmvilag.hu/xereses_frame.php?cikk_id=10166