KERESÉS ARCHÍVUM/TARTALOM LAPOZÓ
Év  

  
       
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
              
             
   2010/június
BLOG
• Harmat Eszter: Határ(s)értések 6. Dialëktus Fesztivál
ROBIN HOOD
• Nevelős Zoltán: A hűvös íjász
LIBERTINUS LEGENDÁK
• Kovács Ilona: Szabadság, szerelem Libertinus legendák
• Zsubori Anna: A tudás tisztítótüzében Veszedelmes viszonyok
• Ardai Zoltán: Erósz után szabadon Don Juan-filmek
ROBIN HOOD
• Orosdy Dániel: Fejedelmek, tolvajok, pojácák Robin Hood, a mozihős
KUROSAWA 100
• Géczi Zoltán: Az acéltól a szellemig Kardforgatók Kurosawa árnyékában
SPORTMOZI
• Baski Sándor: Két félidő a moziban Futball és film
ROMÁN ÚJ HULLÁM
• Gorácz Anikó: Keleten a helyzet… A román új hullám
TITANIC
• Kolozsi László: Jéghegyek közt egy afrikai Titanic – versenyfilmek
• Teszár Dávid: Ázsiai rakomány Titanic – A tigris éve
• Klág Dávid: A vékony szürke vonal Titanic – A sötét oldal
FESZTIVÁL
• Báron György: Vándorünnep Bari
KÉPMESTEREK
• Kriston László: Fekete-fehér színesben Beszélgetés Zsigmond Vilmossal
KRITIKA
• Kolozsi László: Rossz lelkek Pejó Róbert: Látogatás
MOZI
• Nevelős Zoltán: Zöld zóna
• Tüske Zsuzsanna: Szerelem és egyéb bűnök
• Kolozsi László: Zongoramánia
• Vörös Adél: Street Dance 3D
• Parádi Orsolya: Ilyen a formám
• Forgács Nóra Kinga: Padláson
• Szabó Noémi: Az utolsó dal
• Baski Sándor: Anyátlanok
• Sepsi László: Vasember 2
• Varró Attila: Rémálom az Elm utcában
• Kovács Marcell: Ha/Ver
• Vajda Judit: Perzsia hercege
DVD
• Varró Attila: Hajsza
• Géczi Zoltán: Félelem nélkül
• Alföldi Nóra: Az erdei fantom
• Pápai Zsolt: Dillinger
ROMÁN ÚJ HULLÁM
• Gyenge Zsolt: Rend, nyelv, boldogság Új román filmek

             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
    
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
     
bejelentkezés/regisztráció a kedvencekhez
 
 

Mozi

Rémálom az Elm utcában

Varró Attila

Nightmare on Elm Street­ – amerikai, 2010. Rendezte: Samuel Bayer. Írta: Wesley Strick, Eric Heisserer. Kép: Jeff Cutter. Zene: Steve Jablonsky. Szereplők: Jackie Earle Haley (Freddy Krueger), Katie Cassidy (Kris), Kyle Gallner (Quentin), Rooney Mara (Nancy Thompson), Thomas Dekker (Jesse). Gyártó: New Line Cinema. Forgalmazó: InterCom. Feliratos. 102 perc.

 

Tekintve, hogy kevés videoklip gyakorolt jelentősebb hatást az ezredforduló tinihorror-filmjeire, mint a Smells like Teen Spirit 1991-es Nirvana-opusza, igen meglepő hogy Samuel Bayer klipkészítőnek szűk húsz esztendő és egy kulthorror-remake kellett ahhoz, hogy végre egészestés játékfilmben kamatoztathassa tehetségét. Nem mintha a Rémálom az Elm utcában újrafilmje nem lenne tökéletes választás egy olyan vizuál-prófétának, aki nyomorgó kisgyermekekkel reklámoztat Nike-sportcipőt és a kamaszöngyilkosságok dokumentációiból kerekít rock-videót: Bayer nagyvadával tarsolyában Freddy Krueger büszkén bízhatott abban, hogy lekörözi régi ellenfeleit, akinek csupán Rob Zombie (Halloween) vagy Marcus Nispel (Péntek 13) klipdirektorai jutottak.

Az 1984-es Wes Craven-alapfilm laza remake-jének tekinthető idei Rémálom sajnos sem látványosság szempontjából, sem a történet tekintetében nem emelkedik ki az elmúlt évek tinihorror-trendjéből – mindössze szokatlanul sötét hangneme révén lóg ki pár centivel a sorból. Bayer egyfelől kifejezetten visszavesz a zenei videóira jellemző roncsolt filmes esztétikából, sőt a rá jellemző kettős stílusvilágot sem különösebben kamatoztatja az álom és valóság átjárhatóságára építő történetben: mozifilmje bármelyik snittjét tetszőlegesen felcserélhetnénk a Texasi láncfűrészes vagy a Sziklák szeme kiégetett, karcos képkockáival. Ennél komolyabb gond, hogy a cselekmény sem képes többre annál, hogy számban megduplázza, hosszban megrövidítse, hatásában pedig szimpla sokk-effektekre redukálja az alapfilm álomjeleneteit, amelyek Cravennél még ravasz spirálszerkezettel húzták le a nézőt a mélybe – Bayer kezei közt azonban egy metronóm monotonitásával ismétlődnek újra meg újra, ami idővel inkább rém álmosítóvá válik rémálmosító helyett.


A cikk közvetlen elérhetőségei:
offline: Filmvilág folyóirat 2010/06 58-58. old.
online: http://filmvilag.hu/xereses_frame.php?cikk_id=10165