Mozi

Perzsia hercege

Vajda Judit

Prince of Persia: The Sands of Time­ – 2009. Rendezte: Mike Newell. Írta Carlo Bernard, Jordan Mechner, Doug Miro, Boaz Yakin. Kép: John Seale. Zene: Harry Gregson-Williams. Szereplők: Jake Gyllenhaal (Dastan herceg), Gemma Arterton (Tamina), Ben Kingsley (Nizam), Alfred Molina (Sheik Amar). Gyártó: Walt Disney. Forgalmazó: Fórum Hungary. Szinkronizált. 116 perc.

A népszerű számítógépes játékon alapuló Perzsia hercegében a főhősökkel együtt mi magunk is ugorhatunk egyet vissza az időben. Habár Mike Newell filmje – az eredeti tervek ellenére végül – nem a legendás Prince of Persia mára kissé egyszerűnek ható 1989-es első generációján, hanem a jóval későbbi (2003-as) Prince of Persia: The Sands of Time-on alapul, a filmesek még ehhez képest is jócskán továbbgondolták a cselekményt, és kifejezetten összetett, fejlett sztorit kreáltak a varázshomokot rejtő tőrért zajló küzdelem köré külső és belső ellenséggel, hatalmi harccal, nem kevés ármánnyal és még több szerelemmel.

Ami miatt pedig a filmmel mi magunk is visszautazhatunk az időben, az az a tény, hogy az alkotók meg sem próbálták felvenni a videójátékok felpörgetett tempóját – inkább lelassítottak, és az ellenfelek mechanikus szeletelése helyett egy igazi ráérős, régi vágású kalandfilmet varázsoltak elénk, amelyben egyforma arányban találunk akciót és jóízű screwball comedyként előadott szerelmi történetet. Így miközben a legtöbb videojáték-adaptáció keserves csalódást okoz rajongónak és kívülállónak egyaránt, addig a saját maga által meghódított várból oldalán egy Makrancos Katára emlékeztető hercegnővel menekülni kényszerülő Dastan herceg hányattatásai könnyen szerezhetnek örömet férfi és női nézőnek egyaránt.

A főgonosznak persze az arcára van írva, hogy gonosz, a hercegnő szépsége láttán felhördülnek a férfihősök, a bonyodalmakon és a szerelmi szálon kívül pedig a kötelező komikus figurát is megkapjuk. Mindezt talán kissé túlságosan is módszeresen rakták össze – de az alkotók legalább egy régi, jól bevált recept szerint dolgoztak (sok jó színésszel és még több apró ötlettel) – nem engedve sem az új idők új dalainak mindenáron 3D-t kiáltó hívásának, sem a játékeredetihez való túlzott hűség diktálta gúzsba kötő fantáziátlanságnak.

A cikk közvetlen elérhetőségei:
	offline: Filmvilág folyóirat 2010/06 59-59. old.
	online: http://filmvilag.hu/xereses_frame.php?cikk_id=10163

Cikk értékelése:

szavazat: 1180 átlag: 5.52