KERESÉS ARCHÍVUM/TARTALOM LAPOZÓ
Év  

   
             
             
             
             
             
             
             
             
              
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
    
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
             
   1989/október
• Bikácsy Gergely: A szamár és a filozófus Az én XX. századom
• Schubert Gusztáv: A láthatatlan teniszlabda Jézus Krisztus horoszkópja
• Hegyi Gyula: Másfél tucat még benne van Iskolakerülők
• Réz Pál: Százszorszentek Beszélgetés Szentkuthy Miklóssal
• Miklós Pál: Tücsökkalitka Az utolsó császár
• Báron György: A technokrata rendező Brian de Palma portréjához
• N. N.: Brian de Palma filmjei
• N. N.: Joris Ivens
• Zalán Vince: A repülő hollandus
• N. N.: Joris Ivens filmjei
A FILMVILÁG MOZIJA
• Koltai Ágnes: Tariménes második utazása Szerencsefia
VIDEÓ
• Sneé Péter: A provokáció is kommunikációs forma Beszélgetés Péterffy Andrással
FESZTIVÁL
• Schubert Gusztáv: Kis apokalipszisek Moszkva
LÁTTUK MÉG
• Bikácsy Gergely: Huhogók
• Hegyi Gyula: Angyalszív
• Kovács András Bálint: Elfelejtett dallam, fuvolára
• Ardai Zoltán: Roger nyúl a pácban
• Szemadám György: Szellemirtók
• Koltai Ágnes: Vasmadarak II.
• Szemadám György: James Bond, a magányos ügynök

             
             
             
             
             
             
             
             
             
     
bejelentkezés/regisztráció a kedvencekhez
 
 

Láttuk még

Huhogók

Bikácsy Gergely

 

Philippe de Broca filmje nem Victor Hugo regényéből készült, mint címéből hinnénk. Ezt a Huhogókat a rutinos szcenarista, Daniel Boulanger írta, a rendező társaságában. Hőse a Rousseau-hívő, felvilágosult breton arisztokrata, Kerfadec gróf, aki megünnepli a Bastille elestét, árvákat fogad örökbe és cselédlány élettársát sem szégyelli. Szégyelli viszont és elborzasztja, hogy kedvelt nevelt fia, Tarquinius jakobinus vezér lett és a „kék” csapatok élén ágyúval irtja Bretagne királypárti pórnépét. Sőt, nemcsak a hadrakelt pórokat: egy büntetőexpedíció komor eszméktől gyötört parancsnokaként apja kastélyában állít kivégzőosztag elé egy kisgyereket. Az emberi haladás Rousseau-vázolta utópiájában eddig naivan hitt gróf most már maga is felköti királypárti szablyáját. A túlerő elől azonban mégsem ő, hanem lánya, és másik, royalista fia menekül át az óceánon, egy csodálatos repülő masinával. Valahová, a szabad világba.

„Tömegfogyasztásra szánt gusztustalan és konzervatív hamisság” – így a francia kritika egy része. A másik azért üdvözli, mert „huszonharmadik filmjével Philippe de Broca éles kanyart vett pályáján.” Inkább úgy mondhatnánk: visszatalált indulásához, a Cartouche és a Riói kaland sodró leleményeihez, igényes látványvilágához, kiábrándultan mókázó szelleméhez. S ezt a szellemet Philippe Noiret-nak találták ki: egyik legnagyobb alakítását láthatjuk most. A film történetiségét persze nem szabad történészi nyárs-derékkal, fűrészpor-elmével „ellenőriznünk”. Meseigazsága vagyon, s ez nem kevés. Hősei kényszerűségből válnak királypártivá. Az a repülő csodamasina a butaság elől menekíti őket a szabadság honába.


A cikk közvetlen elérhetőségei:
offline: Filmvilág folyóirat 1989/10 62. old.
online: http://filmvilag.hu/xereses_frame.php?cikk_id=5494